Ma is tanultam valamit

Megvilágosodtam. 

Udvarias figyelmeztetés

Annyira élhető a világ, amikor ilyen udvariasan kérik meg a szemetelőt, hogy ne szemeteljen. 

Remélem az illegális hulladéklerakó tud olvasni és a szöveget is tudja értelmezni. 

Egy zseniális óra

- Valaki szereli az órát! - döbbentem meg Amszterdamban. 

Aztán feltünt, hogy az órát nem szerelik. Mert hát állvány sincs.

És szerelő sincs. 

Az egész egy képernyő és a figura rajzolja bele a pontos időt. 

Látszat

Először azt hittem, hogy a hölgy félszemű. De csak egy lámpa van a szemében. 

Az online értékelések értéke

Mindig szigorú forráskritikával szoktam kezelni az online (és egyéb) értékeléseket. A fenti példa szerintem rávilágít arra, hogy miért.

Megint printer

- Ebben nincs kék!

- Valóban - feleltem, mert valóban nem volt benne kék.

- De kellene legyen benne kék! De amit kinyomtat a nyomtató, abban nincsen.

Egyértelmű volt, a nyomtató megint idegsejtjeimet akarta gyilkolni.

Ilyenkor ki kell nyomtatni egy tesztlapot, ami mutatja, hogy mennyire működik a nyomtató.

Az eredményt fenn látni. Nagyjából úgy működött, mint Hunyadi László harmadik fejműtétje után.

Ilyenkor a tisztító funkciót kell használni a nyomtatón, de mielőtt erre sor került volna, utánaolvastam a neten, hogy mint mondanak erről a nyomtatóról az emberek.

Nem sokat. Ha kihagyom a csúnya szavakat.

A nem sok is elég volt: mindenki azt mondta, hogy rendszeres használat mellett is valahogy belereked a tinta, mint étcsokoládén élő oszlopszentbe a szárazkenyér.

Azt is megtudtam, hogy az alapfokú tisztítóprogram annyit ér, mint Hunyadi Lászlónak a harmadik fejműtétje után adott puszi.

Azért kipróbáltam.

Mert makacs vagyok, többször.

Ez se segített. (Lásd fenn.)

Ilyenkor kell a takarítások Richard Clayderman-jához fordulni és a teljes takarítást kiválasztani a menüből.

Ez olyan hatékony, hogy siker után a nyomtató önmegsemmisíthet és felrobbanthat a lakással együtt.

Ha neki nincs jónapja, másnak se legyen.

Kiválasztottam a szupertisztítást, amit négyszer kellett leokézni, mert hát a cég nem akar botrányt abból, hogy a nyomtatója és gazdája mindketten elfüstölnek.

A nyomtató nem robbant fel.

- A nyomtatót a program használata idején kikapcsolni TILOS.

Lefuttattam a nyomtatást. A nyomtató nem robbant fel és nem terítette be toxikus párával a szobát.

És nyomtatni is tudottt.

Méghozzá azt ami akartunk és úgy, ahogy kellett.

Létra a mennybe

De magos a létra,

Nincsen rajta karfa

CSUHAJJA

De magos a létra,

Nincsen annak alja

CSUHAJJA

De magos a létra, 

De felmegyek rajta,

CSUHAJJA

Jobb ennél a kendermagos

Annak húsa finom szaftos

CSUHAJJA

Nem, nem őrültem meg és nem szívok semmit, csak kínomban a létra tetején népdalokat írtam, miközben beüzemeltem nyárra a hűtőberendezést. Ami mindig egy kaland.

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy egy Mesterembernek ez fél óra és százötven dollár.

Ez jobban szárnyakat ad, mint egy Red Bull.

Postaláda a falban

A régi szép időkben szériatartozéka volt sok háznak a beépített postaláda. Nem valami nagy dobozt kellett felakasztani szögre, hanem a téglafalba elegánsan beépítve ott volt a levélhordók álma.

Belülről pici ajtót is tettek rá, hogy ne nagyon jöjjön be a hideg és hogy a macska karmai ne hasítsák csíkokra a postás kezét - vagy a leveleket.

Szerintem ezeket régebben - amikor még a házaknak szériatartozéka volt egy kis kuckó, ahol leveleket lehetett írni - rikító színekre festették be.

Amikor valaki hazajött, csak felemelte az ajtócskát és már vette is ki a leveleket. Hát nem egyszerű?

Műemlékház-nézés

- A Tudor stílusú házaknak általában két főbejárata volt - mondta az idvez.

- A nevük erre utal - szakította közbe az oktondi utas és pár másodpercbe telt, amíg a csoport egyes tagjainak leesett a poén.

Az idvez nem volt elég rutinos - önkénteseknél előfordul - és korán is volt és neki még lassabban esett le a tantusz:

- Úgy betűzik, hogy Té U Dé... és ekkor leesett a poén és az álla és elröhögte magát és kínjában körmeivel karmolta a téglajárdád (eredeti, 1920) és már csak hörögni tudott.

Azt hiszem, a közeljövőben nem fogja tudni heves reakciók és mellékhatások nélkül kimondani a Tudor szót. Vagy bemenni egy ajtón.

Mint már annyiszor, idén is elmentünk megnézni pár történelmi házat a nyílt napon.

Idén a City Creek negyedbe mentünk, ami egykor a város vége volt. Aztán fölé épült a parlament.

De ez a pár házikó akkor is teljesen vidékinek tűnt az erdő szélén és a patak mentén (akkor még a patak a házak előtt folyt és nem csatornában).

Ezek a házak "autentikus helyi stílusban épültek", ami azt jelenti, hogy nem pazarolták a pénzt építészre és néha mesteremberre se: a család egy hozzáértő rokon segítségével felépítette az épületet.

Nem is voltak belülről ezek a házak annyira látványosak, mint a korábbiak. Kisebbek is voltak és nem is annyira kényelmesek és némelyiket talán túlzottan is karbantartották.

Ki akar múzeumban lakni, ahol a kutya nem rágcsálhatja nyugodtan az asztal lábát, mert eredeti és kétszáz éves? 

Mármint a láb.

Kerti dekor

Minden kertbe kellene egy ilyen hangszer. 

Persze a tulajdonosok nem merik ezeket kitenni, mert félnek attól, hogy megfújják őket. 

A termosztát

Meghalt a termosztát.

Azaz, csak részben halt meg: az előre beprogramozott dolgokat tudta, de mást nem tudott csinálni. Vagy a kondenzátor halt meg vagy a videokártya. 

Gondoltam, hívok egy szerelőt, azt, aki az egész rendszert csinálta, hogy telepítsen egy újat. 

Közben meg is néztem, mennyi egy új termosztát, mert a régit már nem gyártják.

A legújabb az hatszáz pénztől indul, de új vezetékek kellenek hozzá és csak akkor garanciális, ha profi szerelő szereli be.

Ami azt jelenti, hogy ezer dollár.

Gondoltam, nézek egy használt termosztátot a régi helyett. 

Ebayen nyolcszázért voltak a jók és kétszázért a nem működők. A jó termosztátokat árusítók pedig ötvenért vették a használhatatlanokat.

Eredeti áron ez a termosztát kettőötven volt.

Néztem, ha nem a legújabb termosztátot nézem, mi van. Akkor többe kerül, mert ahhoz a termosztáthoz további értelmetlen berendezések kellenek.

Ekkor már  a wifi-ről is lemondtam volna, de ehhez a komfigurációhoz minimum ilyen drága vacakok kellenek. Vagy drágábbak, mert a középső generációhoz további berendezések kellenek.

Hosszan tanulmányoztam, hogyan lehet megszerelni a döglött termosztátokat, amik általában két nappal az ötéves garancia elromlása után halnak meg. Általában, mert nekünk kétszer cserélték garanciában és már a legújabb ötév is letelt.

(Mennyi erőforrást fordíthatnak annak megoldására, hogy ezek a termosztátok pont öt év és egy nap múlva romoljanak el!)

Ma aztán megláttam a helyi apróhrdetések között egy ilyen termosztátot egy százasért. Lecsaptam rá:

- Nyolcvanért ideadja?

- Igen!

Installáltam a régi új termosztátot, amiért harmincöt kilométert autóztam egy irányba, majd láttam, hogy legnagyobb meglepetésemre, működik is.

Ekkor hirtelen felindulásból fogtam a régi termosztátot, lefotóztam és feltettem a eBay-re 45 dollárért, aztán pár percre meg is feledkeztem rőla. Addig, amíg észre nem vettem, hogy 45 dollárért már meg is vették.

Nem is volt olyan drága ez az új termosztát.

A repjegy ára 1

Megvettem a repjegyet Budapestre (erről még lehet, hogy írok) és kaptam róla egy részletes számlát.

A repjegy olcsó.

De van rajta egy ötszáz dolláros "a légitársaság által kivetett nemzetközi pótdíj". Belföldön valószínűleg "belföldi pótdíj" van.

Van egy, az Egyesült Államok által kivetett Szeptember 11 biztonsági díj. Tizenegy dollár húsz cent.

Van egy holland Biztonsági Szolgáltatási Díj. Húsz dollár hatvan.

Van egy magyar Biztonsági költség. Öt húsz.

Most ez vajon védelmi pénz?

Puppey az önkéntesrendőr

- Ki az?!

- A szomszéd. Évek óta itt lakik. 

- Mit csinál?

- Gördeszkázik. Gyere, menjünk. 

- Nem megyek. Gyanús. Miért gördeszkázik?

- Mert szereti? Menjünk!

- Nem megyek. Gyanús. Megnzézem!

- Gyere! Séta!

- Miért van két feje? Mrrrrrr. 

- Az a kisbabája. Így altatja. Gördeszkán. 

- Mrrrrr. Nem szabályos. Mrrrrr. 

- Puppey, séta!

- Miért altatja?

- Mert felébresztetted, amikor megugattad a szomszédot gördeszkázás mözben. 

- Gyanús. Azt nem szabad! Mrrrr 

- Séta!

- De miért gördeszkázik?

Szatír(a)

- HÍVD A RENDŐRSÉGET! Egy férfi, egy meztelen férfi van a zuhanyozóban! - kiáltotta a hölgy az uszodában a pultosnak, aki elpirult és hebegve kinyögte:

- Hááát... az a férfi öldöző...

Fel a dombtetőre

Ha a Kedves Olvasó tüzetesen megnézi ezt a fotót, akkor az első hegyvonulaton a magasabb fa mellett a földön észreveheti a Szerző tüdejét, amit ott köpött ki a meredeken. 

Megoldás

Néztem, hogy milyen titokzatos folyadékot csepegtetnek a hordóba.

Pálinkát?

Infúziót?

De "csak" egy újabb zseniális megoldást láttam a beázás kezelésére.

Falfestmények

A faluban idén is megrendezték a Muralfest-et, amikor üres falakat művészek befesthetnek. (Erről majd talán később részletesebben írok.)

Többek közt kifestették a városháza nagy, ronda barna épületét is, amit én csak a Barna ötven árnyalatának neveztem.

Ennek a barna irodaháznak az ikertestvére az önkormányzet és ugyanígy is nézett ki. (Mert hát ha építünk egy undorító barna épületet, akkor miért álljunk meg egynél? Kettő még barnább együtt.)

Ilyen lett a két épület egymás mellett.

Azt az egyet nem értem, hogy miért nem jutott ez eddig senkinek se az eszébe?

Május

Ez vajon egy tévedés?

Hatvan centi hó tegnap a hegyekben. Persze itt a “hegyekben” az a város széle. 

Ma még harminc centi hó. 

Hólánc vagy 4x4 kötelező az autópályán. A kisebb hágók lezárva. 

Az a szemét groundhog hazudott február másodikán. 

Utahi május

- Mi van? - néztem a szakadó hóra, aztán megnéztem a naptáramat.

- Tényleg május van!

- Biztosan rosszat álmodok - csíptem meg magam, miközben Puppey láthatatlanná vált és eltünt a helyén.

- Én ilyenkor ki nem megek - üzente - akkor szólj, ha megint kitavaszodott.

- Tavasz? - néztem körbe - Az mi?

A sörfőzde vize

Virágok borították a domboldalt.

Utahban a tavasz csodaszép virágokat nevel.

Lenéztünk a meredek lejtő aljára.

Pont az elhagyott épület felett álltunk.

Békésnek és érintetlennek tünt a természet. Mintha a mormonok bejövetele óta semmit se építettek volna ide.

Pedig pont itt állt valamikor Utah első serfőzdéje.

\

A Kalifornia Serfőzde 1864-ben nyitott. Az árpa, tűzelő, hordók mind vasúton érkeztek ide és a sör hordókban vasúton távozott. Meg gyomorban, mert a közelben a serfőzde nyitott egy szállodát, ahol majálisokat, piknikeket rendeztek.

De az emberek általában ide is vonattal jöttek. A helyi újságok több olvasói levelet is kaptak 1900 körül arról, hogy a személyvonat vasárnap miért meg e bűnös helyre. 

A serfőzőt ekkor tulajdonosáról immár Wegener-nek hívták.

A zamatos vízet a serfőzde a hegyekből hozta.

Mivel a Wegener-forrás az bonyolultnak hangzott, ezért a forrást Wegner-forrásnak kezdték hívni.

A források vize ma kis tóba gyűlik össze.

A közelben ma is megvan a serfőzde egykori víztározója, ahol ma kirándulók hintázni szoktak.

Már aki erre jár, mert ezen az ösvényen általában kevesen vannak és ők se tudják, hogy egy egykori "bűntanya" közelében járnak.

A fehér kutya

A hegyek lábánál túráztunk, amikor megjelent a Fehér Kutya   

Barátságos volt és kedves. 

Gazdája hívta: Gyere! 

A kutya eleinte ment, aztán úgy döntött, mi jobb társaság vagyunk. 

- Menj a gazdihoz! - mondtam, mert tudom, hogy ezt minden kutya megérti magyarul. 

- Nem megyek - felelte az eb. 

- Gazdi!

Közben a gazdi hangszálai megkoptak az üvöltésben. 

- Menjél!

- Nem megyek. 

Fogtuk és a nyakörvénél fogva húztuk. 

A kutya ekkor elunta a banánt és végső lázadásként fejest ugrott egy akut hasmenéses, inkább folyékony, mint krémes szarba és hátára fordulva boldogan parfümözte magát. 

- Itt van!!! - mutattam a gazdinak az utat, aki póráz és falatka nélkül akarta az egykor fehér kutyát hazavinni. 

Megragadta a nyakörvet és húzni kezdte maga után. 

Biztos voltam benne, hogy a barnás kutya majd ki lesz mosvs és hogy a gazdi sose fog többet póráz nélkül kirándulni.