- Ott a Stansbury-sziget! - mutattam előre Puppeynak.
- Fák vannak?
- Nem jellemző - vallottam be - de van ott egy konténertemető.
Ez már jobban tetszett Puppeynak, aki a konténereket megjelölendő dolognak tartja.
Hogy ezek hogy kerültek ide, azt nem tudom, de a sziget eldugott csücskében volt pár belőkük.
Nem miattuk jöttünk és nem a múltkori kilátóhoz. Arra most nem lett volna időnk.
Először ki akartam nézni egy kiszáradt öbölre - hogy van-e benne víz. De nem volt.
Aztán meg akartam nézni a fosziliákat.
Ehhez csak az ellenkező irányba kellett menni a strandtól.
Mivel szeretem a csillogó dolgokat, elsőre egy kvarc eret találtam meg a sziklában.
A kvarc után lettek meg a fosziliák.
Rengetegen voltak egy vastagabb rétegben, míg a környező mészkőrétegekben kevesebbet láttunk.
Őket se akartam hazavinni: nagyon jól be voltak építve.
Határozottan úgy éreztük, hogy ide még vissza kell jönnünk. Egyfelől jó lenne találni pár szép kövületet, másfelől ha nincs nagy meleg, jó itt kirándulni.
A naplementék pedig mindig csodálatosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése