Kövületek a Stansbury-szigeten

- Ott a Stansbury-sziget! - mutattam előre Puppeynak.

- Fák vannak?

- Nem jellemző - vallottam be - de van ott egy konténertemető.

Ez már jobban tetszett Puppeynak, aki a konténereket megjelölendő dolognak tartja.

Hogy ezek hogy kerültek ide, azt nem tudom, de a sziget eldugott csücskében volt pár belőkük.

Nem miattuk jöttünk és nem a múltkori kilátóhoz. Arra most nem lett volna időnk.

Először ki akartam nézni egy kiszáradt öbölre - hogy van-e benne víz. De nem volt.

Aztán meg akartam nézni a fosziliákat.

Ehhez csak az ellenkező irányba kellett menni a strandtól.

Mivel szeretem a csillogó dolgokat, elsőre egy kvarc eret találtam meg a sziklában.

A kvarc után lettek meg a fosziliák.

Rengetegen voltak egy vastagabb rétegben, míg a környező mészkőrétegekben kevesebbet láttunk.

Őket se akartam hazavinni: nagyon jól be voltak építve.

Határozottan úgy éreztük, hogy ide még vissza kell jönnünk. Egyfelől jó lenne találni pár szép kövületet, másfelől ha nincs nagy meleg, jó itt kirándulni.

A naplementék pedig mindig csodálatosak.