Kilátó a Stansbury-szigeten

Az előző expedició a Stansbury-szigetre szó szerint belefulltadt a naplementébe.

Most már hosszabbak a nappalok és mi is korábban indultunk, így reméltük, eljutunk a szigen északi csúcsa feletti kilátóba.

Az út sokkal döcögőbb volt, mint télen, talán mert akkor a vastag hóréteg ápolta és eltakarta a kátyúkat.

Az elhagyott ház, ami a mellette levő esztenából kiindulva valamikor talán egy pásztor lakhelye lehetett.

Most nem álltunk meg bámészkodni a partravetett hajóra emlékeztető roncsnál, majd legközelebb. Most a kilátóba igyekeztünk.

 

Iosepánál látott szellemházat úgyse fogja felülmúlni.

Az út végén parkoló és pár információs tábla várt. Meg a szokásos WC.

Ami tiszta volt és volt benne papír.

Innen indult az ösvény elhaladva egy miniatűr kilátópont mellett.

A legtöbb látogató eddig jött, majd nagyjból tíz perc után elégedetten megfordult és elhajtott.

Mi többet szerettünk volna és továbbindultunk.

Az ösvény a Nagy-Sós-tó egy kiszáradt medrén keresztül haladt nyílegyenesen.

Száz méterenként karókkal precízen jelölték, merre kell menni.

Amint aztán kiértünk az egykori öbölből, eltüntek a jelek. A telefonra letöltött térképet követtük innen. Tudtuk, hogy a nagyobbik hegye előtti púpra kell felmennünk.

A hegy oldalán láttuk, ugyanaz a kőzet van itt, mint az Antilop-szigeten a Ladyfinger-nél vagy az Ogden -kanyon szájánál.

A kopár dombok közt egyre szebb volt a kilátás, ahogy egyre magasabbra értünk.

Aztán fenn is voltunk a hegy tetején.

Alattunk ott volt az elhagyott kikötő, ahonnan a tóban élő rákocskákat halásszák.

Oda nem mentünk le: az már magánterület volt.

A kilátás innen elképesztő volt.

Szemben láttuk a Promotory-félszigetet, ami mögött van a Golden Spike és a Spiral Jetty.

Hátranézve, dél fele láttuk a távolban a Marinát, Saltairt és az óriskéményt a Oquirrh-hegység lábánál. A mögöttünk magasodó hegyek takarták Tooele-völgyének bejáratát.

Pont alattunk egy elhagyott házikó látszott - ha nekem adnák, nagyon szívesen újítanám fel. Jó messze lennék a legközelebbi szomszédtól.

Innen már hazafele vezetett az út. Sokkal gyorsabban leértünk, mint fel.

Puppey lelkesen navigált minket hazafele.

Útközben csak egyszer álltunk meg szemezni pár tehénnel.

Jó, hogy megálltunk, mert így észrevettük, hogy távolban, a tehénen is túl látszik a Lone Rock Skull Valley bejáratánál, ott, ahol az egyik navigációs nyilat láttuk.