Izmos kerekesszékesek és kismamák

- Izmos kerekesszékesek és kismamák élnek errefele - néztem a régi mozgáskorlátozott rámpát Brassóban. Persze ezek régen épültek és hát Magyarországon voltak a legvidámabb mozgáskorlátozott kalandjaim. Pont ezért szúr szemet máshol is, hogy hogy is van ez.

Aztán sóhajtottam egyet:

- Biztosan nem táposoknak építették őket.

A rejtett zsinagóga nyomában

- Az ott az ortodox zsinagóga!

Nézegettük a térképet a Fehértorony kilátójából. Merre is lehet. 

A Takácsbástyára menet ott mentünk el mögötte. 

Szóval meglett. 

Egész jól bemértük. Utána is olvastam, így még pontosabban lett meg a helyszín. De izgalmasabb volt keresni. 

Bemenni nem sikerült. Az udvarba se. Talán jövőre. 

Brassói napernyők

- Mi az a fara zahar? - kérdezte Á a brassói fagyizóban.

- Cukormentes.

- Menjünk.

Továbbmentünk szokásos fagyizónkba. Fagyiztunk és sétáltunk a Kapu utcán, néztük az embereket és megakadt a szemem egy napernyőn.

Brasov, regale oraselor in Romania.

Nagyon tetszett.

Aztán eszembe jutott, valami ilyesmit én már láttam itt. Akkor Brassó a világ egyik legjobb városa volt.

Tizenvalahány év után is folytatódik ez a zseniális reklámkampány.

Örültem neki.

És a fagyi is nagyon finom volt.

Brassó falai

- Ez nem is fal, ez kapu - morogtam a Katalin kapu láttán. 

A mai terv a városfalak körbejárása volt. A Takácsok bástyáját és az déli falakat már láttuk, most az északi várfalakat néztük meg.

A séta e szakasza, hasonlóan a Takácsbástyáéhoz, egy alig észrevehető, sorompóval lezárt átjáróval kezdődött egy parkoló végén.

Aztán máris a középkori falak és a hegyoldal között voltunk.

- Ez a patak büdös - állapítottuk meg. Nem tudom, borvíz-e vagy csatorna, de határozottan erős szaga volt.

Nagyon sok maradt meg Brassó középkori városfalaiból, de valahogy e falak csak a helyi köztudatban vannak benne.

A patak partján nem nagyon láttunk turistákat.

- Van itt két torony, nézzük meg őket?

- Nézzük! - és elindultunk felfele a hegyen.

Takácsbástya

Mellékutca végén zsákutca mélyén jellegtelen félig nyitott jelöletlen kapu.

- Ez az! - örvendtem, de nem voltam biztos a dolgomban. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint Brassó egyik legérdekesebb erődítményének bejárata.

A Takácsbástya nemcsak Brassó legérdekesebb erődítménye, hanem a legeldugottabb is. Véletlenül nehéz megtalálni. Tanusíthatom, direkt se könnyű.

A legtetejére sajnos már nem lehet felmenni: félnek, hogy a hatalmas, erődtemplomokra emlékeztető faalkotmány hű marad hagyományaihoz és leomlik, mint ahogy a 18. század elején tette egy földrengés után.

A folyosók, gyilokjárók, lépcsőházak labirintusában járva időnként éreztük, hogy az egész épület szívünk dobbanásának ütemére remeg.

Hiába nyugtattam magam, hogy jól építkeztek az öregek, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a fél erőd nem véletlenül van lezárva.

A Takácsbástyát, ahogy neve is mutatja, a takácsok céhe védte. A jórészt 1500-as években emelt bástya önálló erődként is működhetett és ma Brassó talán legérdekesebb erődítménye. Szerintem jobb, mint a városfalak, vagy a Katalin kapu vagy a Fekete és a Fehér-torony.

Be lehet jönni (ellentétben általában a többi bástyával), mert nagy, van hol összevissza mászkálni és nincsenek is sokan.

Talán mert nem találják meg. 

Ha tudják, hogy létezik.

Még az is lehet, hogy ingyen is van. Ez nem volt világos, mert Brassó Megye Múzeumát amúgy is meg akartam nézni a város óriási makettje miatt. Valószínű, ha oda nem megyünk be, ezért nem kell fizetni.

De nem kérdeztük meg: a város 1896-os makettjét érdemes megnézni, csakúgy, mint később a kilátást a bástya tetejéről.

Remekül látszanak a városfalak, a környező bástyák és valami látszik a belvárosból is. 

A Fehér- és a Fekete-toronyból jobb a kilátás, de ez a bástya sokkal érdekesebb.

Rég voltam, megérte visszajönni.

Legközelebb talán helyre lesz állítva az egész épület.

Vagy addigra összedől.

Autóetetés

Eddig azt hittem, csak én mondom azt, hogy “megetetem” az autót, de az “alimentare” kifejezés láttán rájöttem, hogy nem vagyok egyedül.

Régi részletek

- De szép régi ablak! Hogy maradt ez meg ennyi ideig? Hogy nem törték össze közel száz év alatt?

Brassóban járva több békebeli ablakot láttam és ez volt a legszebb. 

Aztán persze elkezdtem gondolkodni, mert néha szoktam. Miért is írtak volna rá franciául. 

Szóval nem volt régi, valamikor 2020 körül ment tönkre a szálloda amit pár évvel korábban alapítottak. 

De a másik! - gondoltam - Az biztos eredeti száz éves!

Azon rajta volt a Kapu utca német neve, Purzengase. (Majd a jövő történészei vakarhatják a fejüket, hogy a magyarul a  elnevezett utca hogy lett Purzen németül, hát úgy hogy a latin Porta az elpurzant. Az utca román neve meg majd végképp feladja a leckét: Strada Republicii.)

Szóval ez első pillantásra történelminek nézett ki, addig amíg jobban meg nem néztem. 

- Ezért nem láttam ezt régen - csaptam a homlokomra - mert nem régi. 

Ez egy menő, modern étteremből maradt vissza miután az is kipurcant. 

Szerencsére maga a Kapu utca az örök.