Megjegyzés: A fotó illusztráció.
Évente el kell vinni az autókat vizsgáztatni és október a kisautó hónapja. Tizenhat éve ugyanoda viszem az autókat, egy pici céghez az autópálya árnyékában, gyalogtávolságra. Ez annyira nem számít, mert ha délelőtt állítok be, akkor szinte senki sincs és egyből sorra kerülök.
Időpontot nem lehet foglalni, az bonyolult lenne.
A munkafelvevő helység spártai (ez nem azt jelenti, hogy egy Spar berendezéséhez hasonlít), hanem, hogy nem skandináv módon minimalista.
Nem skandináv, azaz nincs dizájn, hanem a lehető legolcsóbb székek állnak a lehető legolcsóbb, idő érlelte lambériával borított fal mellett. A pult mögött nincs szék és a WC-be a felmosószereken át lehet bejutni a pultoson keresztül.
A falon oklevelek és működési engedélyek párhuzamosai nem találkoznak sohasem és még a "legjobb helyi biznisz" oklevél is ferde és hogy mikori, az már lepergett a papírról.
Egy hatalmas táblán árválkodik az árlista, elveszve a több négyzetméteren, mert itt vizsgáztatni lehet (aminek államilag szabott az ára), meg lehet venni hatósági áron a matricát (amit ugyanennyiért kipostáz a hivatal) és - ez a legnagyobb, két éve bevezetett újdonság - olajcserét is csinálnak.
Nincs kiírva, de nem helyhiány miatt, hogy légszűrőt és ablaktörlőt is cserélnek és vagy tíz éve ugyanazok az ablaktörlők lógnak a falon fáradt szögekről.
Egy szekrényen svábkávéfőző áll és még sose láttam, hogy valaki valaha is megkóstolta volna a hideg és állott kávét.
A személyzet valószínűleg Mexikóban felejtette papírjait, még azelőtt, hogy kivégezték Miksa császárt.
De mindenki kedves és tizenhat éve ide járok és azóta se változott semmi. Szerintem a kávé se. Az gondolom szó szerint ugyanaz.
Azt a tizenöt percet meg, amíg elkészülnek, kibírom kávé nélkül.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.