Büdösforrás és vörös sziklák

A Diamond fork völgye egy legenda a hőforrásrajongók körében. Alternatívok, fiatalok, öregek, titkos nudisták járnak ide télen ázni a forróvizben.

Na, mi nem ide mentünk.

A hőforrásokhoz elmegyünk, amikor majd nem olvad el az aszfalt és amikor a hőmérséklet Fahrenheitben nem három számjeggyel lesz leírható.

Most mást néztünk és szagoltunk meg.

Szerencsére még nincs szagos blog, úgyhogy a tömény záptojás illatot, ami a legeldugultabb balkáni vécét is szégyenbehozza, csak leírni tudnám, de inkább kihagyom.

Nem vagyok én mazochista.

A bársonyos kinézetű, jéghideg és émelyítően büdös víz egy pici lyukból tört fel (ki?) és eszembe jutatta ifjúkorom titkolt kalandját egy pálpusztaival.

Az ókori görögök valószínűleg Hádesz fenekének neveznék ezt a helyet, hogy durvább hasonlattal ne éljek. Valószínűleg ők éltek, de ennek a bejegyzésnek a kedvéért nem fogok klasszikus proktológiai tanulmányokat végezni.

A lényeg, hogy a víz büdös volt.

Helyesebben a vizek büdösek voltak, mert két büdösforrást láttunk (jó kis képzavar, hehe) és még egyet éreztünk.

A szagértést elunván a patakhoz mentünk piknikezni egy pici sziklaív árnyékába a patak mellé. Szerencsére itt már eloszlott az ájer.

Itt a patakparton találtunk egy tökéletes helyet táborozni és függőágyazni és ebédelni.

Itt a patak másik oldalára átgázolva megláttuk a barlangokat, majd kicsit tovább mentve a vörös sziklákat, ahol egy helyi legenda szerint a kincsek rejtőznek.

Kincset nem találtunk, de a vörös sziklák közt meglett a másik nagy sziklaív.

Az ív alatt találtuk meg a vendégkönyvet: az erre járók ide kopácsolták nevüket, amíg ez legális volt.

A vörös sziklák udvara tökéletes hely volt befejezni ezt a kirándulást.

Ide majd még visszajövünk, meg még rendeteg a látnivaló és felmásznivaló.

Erről a kirándulásról készült egy film is, amit itt lehet megnézni.

Csata a Diamond Fork-ban

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Black Hawk háború, amikor a Black Hawk indiánok megpróbálták megvédeni őseik földjét a sápadtarcúaktól.

Az eredményt tudjuk.

Ennek a háborúnak egyik csatája 1866 júniusában a Diamond Fork kanyonban zajlott, ahova nemrég mentünk el, és amiről majd sokat írok és amiről egy filmet is csináltam, amit itt lehet megnézni.

Szóval, az indiánok stratégiai gondolkodású nagyfőnöke és vezérkaruknak törzsfőnöke (hehe, de jó szóvicc ez) azt mondta: mérjünk csapást a telepesek infrastruktúrájára. azaz ellopja a teheneiket és lovaikat.

Az akció sikeres volt és a Hegy becenevű főnök vezetésével az őslakosok sikeresen elhajtottak sok tehenet és sok lovat.

Az akció után megálltak a patak parton és kicsapták a lovakat és teheneket legelni, ők pedig a taktikai győzelmet ünnepelték szájukba stratégiailag helyezett illegális folyadékkal.

Ekkor érték őket utol a telepesek és ekkor elkezdődött egy nagy lövöldözés.

A milicia vezetője lelótolvajozta az indiánokat.

Az indián főnök ekkor bizonyosságát adta stratégiai gondolkodásának és átkiabált a milicia főnökének:

- Te egy gyáva squaw vagy!

Tudni kell, hogy a squaw szó eredete és jelentése vitatott és nem politikaial korrekt használni, mert egyik jelentése indián utcanő (mivel akkoriban se utca, se sarok nem volt sok, inkább másként fordítanám a szót). A másik jelentése, hogy indián hercegnő. A lényeg, hogy sok Squaw Peak nevű hegység van mindenütt és ezeket átnevezték minden egyébre, mert mindenki, aki hajlamos rosszra gondolni, arra gondolt, hogy indián utcanőkről nevezték el a hegyeket. Ahelyett, hogy hercegnőkre gondoltak volna. (Olyan ez, mint a Grandstaff canyon lenn délen.) 

Át is nevezték a modern komisszárok nyomására a Squaw Peak-et valami pol korrektre. Meg nem mondom, mire. Elfelejtettem.

Na, az indián főnök meg azt kiabálta a fehér parancsnoknak, hogy te gyáva indián utcanő! Biztos vagyok, h a K szót használta az utcanő helyett, mert hát mondom, utcák még nem voltak.

A fehér fickónak ettől elborult az agya, kiugrott a fedezékből és visszakiabált: ÉN NEM VAGYOK... - eddig jutott, aztán jól meglőtték.

Ebből is látni, hogy ő meg nem tudott stratégiailag gondolkodni. Sőt, gondolkodni se.

Az indiánok se örülhettek sokáig, megérkezett a telepeseknek az erősítése és az indián nagyfőnök ekkor ismét bebizonyította, hogy helyén van az esze: fellovagolt a hegyoldalon harcosaival és hátrahagyta zsákmányolt lovakat és teheneket.

A csata végére nyolcan meghatlak, a lovak és tehenek maradtak a sápadtarcúakkal, az indánok pedig stratégiailag visszavonultak a hegyekbe.

Itt a vége.

Nem tudom, mit tegyél véle.

Piaci emlék

Gyerekkoromban sokat jártunk nagyszüleimmel piacra. Még nem voltam általánosiskolás sem, de jól emlékszem, hogy megvoltak az állandó árusok, akikhez jártunk.

Persze szép zöldségért háromszor végig kellett járni a piacot, de sok minden egyebet ugyanott vettünk, például a savanyúságot is. Természetesen egy vecsési savanyúságostól, nevezzük őket Vecsésinek. (Nem igazi név.)

Vecsési úr neve volt kiírva a cégérre, még halála után is. Azt hiszem vagy tizenöt éve láttam a standjukat és még mindig az ő neve volt ott. 

Ha valaki megemlítette, hogy "a Vecsési úr idején bezzeg vékonyabbra gyalulták a tököt", Vecsésiné csak annyit mondott, hogy "menjen reklamáljon a Vecsési úrnak!"

Nem sokkal azután, hogy Vecsési úr az égbe költözött legyalulni Szent Jakab tökét, valamelyik nap az egyik árus halkan mondta nagymamámnak, hogy "alig halt meg a Vecsési úr és Vecsésiné már szerzett egy fiatal csődört".

Ettől nagyon kiváncsi lettem és alig vártam, hogy vegyünk savanyúkáposztát és gyalulttököt a tökfőzelékbe, hogy meglássam a csődört. 

Mert hát nem értettem, hova tesz a Vecsésiné a piacon egy lovat.

Gödör és vihar

- A szomszédban gázszivárgás van - mondta a sisakos ember.

- Aha - mondtam. Mit mondjak erre? Majd elmondja mit kell tudnom, hogy hordjak-e ejtőernyőt, mert mindjárt repülünk, vagy hogy a szomszédra most ráterhelik az elmút évtizedben elszivárgott összes gáz árát vagy egyszerűen csak gáz van.

- Holnap fel kell bontsuk a szembeszomszéd leágazását.

- Aha - mondtam és bizzos voltam benne, hogy majd valami olyasmit mond, hogy ehhez valami olyasmit kell csinálnia, ami nekem nem fog tetszeni.

(Valamiért az újra divatba jött fenékküszöb szó jutott az eszembe, amihez már egyszer, vagy harminc éve értett az egész ország. Én csak egy fenékküszöböt szeretnék, az utca egyik lakójára, akinek hátsója kétharmadáról mindig lecsúcsik a nadrág és vagy nincs alsónadrágja vagy az még jobban lecsúszott és ezt az eszétikai rombolást egy fenékküszöb talán megállítaná.)

- Az autóbeállód előtt van a szembeszomszéd leágazása. Azt kell kiásnunk. De még aznap megcsináljuk.

- Aha - mondtam és néztem, ahogy két szaki elkezdi egy óriási fűrésszel (biztos van valami neve, esetleg betonfűrész) elkezdi vágni a betont, mint én a margarint. Az egészből dőlt a por, én menekültem is be a házba, miközben láttam, hogy mindkét szakin van védőfelszerelés: egy-egy sisak, ami nyílván megszűri a fejükbe beszivárgó levegőt, mielőtt az megtöltené a hörgőiket finom betonporral.

Amikor legközelebb kimentem, a szakinak a feje se látszott ki a gödörből.

Meg akartam kérdezni, hogy kész lesznek-e, de ekkor megjött a monszun és addig ömlött az eső, amíg a gödör meg nem telt csurig vízzel (lásd felső fotó).

- Majd kipumpáljuk - mondta a szaki, aki elbújt a teherautójában.

Amikor elállt az eső és elkezdtek pumpálni, megjelent a szivárvány is.

És ekkor már nem érdekelt a gödör.

Csak álltam és néztem.

- Ha lenne ok és okozat, akkor megérte volna a gödörért cserébe szivárvány. De mivel a szivárvány gödör nélkül is itt lenne, ha lehetne válaszatni, csak az utóbbit kérném.

Prémium light

Light Premium Orange - olvastam a narancslén.

Lájtos prémium?

Lájtos narancs?

Vizezett drága cukros lé?

A Lincoln highway hídja

Már régebben olvastam különféle ásatag dolgokkal foglalkozó fórumokon, hogy a Lincoln highway egyik hídja még megvan valahol fenn a Parley's kanyonban, ahol ma az autópálya ereszkedik le a városba.

A Lincoln highway volt az első út, ami átszelte az Egyesesült Államokat New Yorktól Los Angelesig.

Mi több helyen láttuk már maradványait. Salt Lake City-ben Sugarhouse közepén vezetett át, innen a Nagy-Sós-tó partján ment tovább, felmászott a Fisher-hágóra és tovább haladt az Orr tanya fele.

A Parley's kanyonban a vasút mellett ereszkedett be a városba az Öngyiklos-szikla mellett. Az út itt keresztezte a Parleys patakot is.

A hidat 1913-ban adták át a forgalomnak (ez vicces, napi pár autóról lehet szó) és azóta egész jól tartja magát.

A híd körüli mélyebb vízben pancsolt az ifjúság

Az öregek mégse építkeztek tökéletesen, mert a patak lassan kezdi elmosni a hidat, amire ma is figyelhet valami hivatalos ember, mert noha a régi Lincoln út elenyészik az erdőben és sehova se vezet, az alámosott helyet gondosan körbebójázták, nehogy beleesen egy időutazó.

Halloween Horror 2026/1

- Most kell megvenni a Halloween dekort - hallottam a boltban és megnéztem a telefonomon a naptáramat.

Augusztus tizenhárom.

Azt hiszem, van még egy kis idő Halloweenig.

Abból a rongyos kétszáz valahány dollárból meg inkább veszek valami finomat Puppeynak és elmegyünk párszor csavarogni.

Ha meg akarok ijedni, akkor pedig megnézem a szomszéd dekorját.