A Nagy-Sós-tó élő kövei

Szokásos kajaktúránkon a Nagy-Sós-tón egyszercsak zátonyra futottunk.

A part mellett a kristálytiszta tóban nem láttuk a feneket és nem ért le az evezőnk se, aztán hirtelen eltünt alólunk a víz és fennakadtunk egy szirten.

Picit arrébb egy hosszú zátony húzódott a parttal párhuzamosan.

Ezt egy időben korallszirtnek nevezték, de ez nem korallzátony.

Nem korall, de él.

A korallok azok állatok, a Nagy-Sós-tó zátonyait algák építik. 

Mint megtudtam, ezeket a kerek képződményeket - amiknek víz alatt kellene lenniük, de hát szárazság van - sztromatolitoknak vagy mikrobialitoknak nevezik.

A víz alatt élő kék algák egy filmet képeznek, ami megköti a tóban lebegő üledékszemcséket, homokot, mészkődarabokat és ezek megkeményednek. Ezeken újabb algaréteg képződik, ami további üledéket köt meg.

Manapság kevés helyen élnek ilyen sztromatolitok: szeretik a sekély, meleg és nagyon sós vizet. Vannak a Bahamákon, Ausztráliában meg még pár helyen és a Nagy-Sós-tóban.

Pár milliárd éve sokkal többen voltak és sok megkövült sztromatolit maradvány létezik. Mi láttunk is egyet a Capitol Reef-ben, de elfelejtettem megírni. Magyarországon a Villányi-hegységben van pár megkövült sztromatolit, de nem tudom, meg lehet-e őket nézni.

Nem tudom, ez a szárazság mennyire fog nekik jót tenni - azt tudom, hogy a tó északi részén az élő kövek már kihaltak, de remélem, jövőre természetes közegükben, víz alatt tudom őket megkukkolni.

Mivel Ribizlifőzelék sokminden, de nem sztromatolita szakértő, ezért ide csatolom a felhasznált irodalmat, hátha valaki mást is érdekelnek ezek a fura valamik. 

Felhasznált irodalom:

Carney, Stephanie - Vanden Berg, Michael D: Microbialites of Bridger Bay, Antelope Island, Great Salt Lake, Utah Geological Survey, https://geology.utah.gov/map-pub/survey-notes/geosights/geosights-microbialites-of-bridger-bay-antelope-island-great-salt-lake/

Davis, Jim: Is there coral in the Great Salt Lake? Utah Geological Survey https://geology.utah.gov/map-pub/survey-notes/glad-you-asked/is-there-coral-in-the-great-salt-lake/

Eisenberg, L. 2003. Giant stromatolites and a supersurface in the Navajo Sandstone, Capitol Reef National Park, Utah. Geology 31(2):111-114.

Pace, A., Bourillot, R., Bouton, A. et al. Microbial and diagenetic steps leading to the mineralisation of Great Salt Lake microbialites. Sci Rep 6, 31495 (2016). https://doi.org/10.1038/srep31495

Vanden Berg, Michael: Domes, Rings, Ridges, and Polygons: Characteristics of Microbialites from Utah’s Great Salt Lake, Sedimentary, Vol 17, No1, March 2019.

Másfajta wellness

Financial Wellness Center - olvastam tagoltan ezt a fantasztikus kifejezést és azon gondolkodtam, hogy milyen kreatívnak köszönhetjük ezt a csodát.

Elképzetem, hogy a Financial Wellness Centerben az emberek platinatömbökkel nyomnak fekve (hm, az ülve nyomás az valószínűleg nem wellness), úsznak a pénzben és szoliznak az arany fényében.

Ja és szaunáznak a gazdagságban.

Lökhajtásos nadrág

Kora délelőtt másztunk fel a hegyekbe egy kis sétára és egy meredekebb részen gravitációs hajtással ereszkedtem le és közben a fenekemet használtam fékezőmotornak.

Közben éreztem, hogy valami enged - a valami az a nadrágom volt. Szóval ha igaz a mondás, hogy az okosabb enged, akkor nekem nagyon okos fenekem van. 

A fékhatás miatt keletkezett a nadrág hátfelén egy kisebb folytonossági hiány.

Ribizli ilyenkor nem jön zavarja, előkapja a hátizsákjából a ragasztószalagot és a nadrág már majdnem új.

Erről nincs fotó, Ribizli fenekének látványától mindenkit megkímélek.

Azért kellett egy új nadrágot nézni és az Amazonon megtaláltam a világ legszofisztikáltabb nadrágját.

A rajz alapján a nadrágba fékezőrakétákat építettek.

Arról mincs szó, hogy ezek babhajtásúak-e, de az egyértelmű, hogy a nadrág lökhajtással működik.

Csokihal

- Kérsz halat?

- Mit?

- Szardíniát.

- Most?

- Persze, halat mindig lehet enni!

Mielőtt elvittek volna kényszerzubbonyban, elővettem a doboz sós szardíniát.

Ami jó minőségű csokiból volt. Nagy sódarabokkal.

- Ez az amerikai válasz a macskanyelvre - gondoltam, aztán megnéztem, hol is találták ki ezt a nagyon finom és meglepő terméket.

Természetesen ilyesmi csak egy nagy halászati múlttal rendelkező ősi tengerésznép gyermekének juthat az eszébe, aki a dagály illatával szívta magába a kikötői halszagot. Vagy mégsem, mert hát Made in Slovakia.

Büdösforrás és vörös sziklák

A Diamond fork völgye egy legenda a hőforrásrajongók körében. Alternatívok, fiatalok, öregek, titkos nudisták járnak ide télen ázni a forróvizben.

Na, mi nem ide mentünk.

A hőforrásokhoz elmegyünk, amikor majd nem olvad el az aszfalt és amikor a hőmérséklet Fahrenheitben nem három számjeggyel lesz leírható.

Most mást néztünk és szagoltunk meg.

Szerencsére még nincs szagos blog, úgyhogy a tömény záptojás illatot, ami a legeldugultabb balkáni vécét is szégyenbehozza, csak leírni tudnám, de inkább kihagyom.

Nem vagyok én mazochista.

A bársonyos kinézetű, jéghideg és émelyítően büdös víz egy pici lyukból tört fel (ki?) és eszembe jutatta ifjúkorom titkolt kalandját egy pálpusztaival.

Az ókori görögök valószínűleg Hádesz fenekének neveznék ezt a helyet, hogy durvább hasonlattal ne éljek. Valószínűleg ők éltek, de ennek a bejegyzésnek a kedvéért nem fogok klasszikus proktológiai tanulmányokat végezni.

A lényeg, hogy a víz büdös volt.

Helyesebben a vizek büdösek voltak, mert két büdösforrást láttunk (jó kis képzavar, hehe) és még egyet éreztünk.

A szagértést elunván a patakhoz mentünk piknikezni egy pici sziklaív árnyékába a patak mellé. Szerencsére itt már eloszlott az ájer.

Itt a patakparton találtunk egy tökéletes helyet táborozni és függőágyazni és ebédelni.

Itt a patak másik oldalára átgázolva megláttuk a barlangokat, majd kicsit tovább mentve a vörös sziklákat, ahol egy helyi legenda szerint a kincsek rejtőznek.

Kincset nem találtunk, de a vörös sziklák közt meglett a másik nagy sziklaív.

Az ív alatt találtuk meg a vendégkönyvet: az erre járók ide kopácsolták nevüket, amíg ez legális volt.

A vörös sziklák udvara tökéletes hely volt befejezni ezt a kirándulást.

Ide majd még visszajövünk, meg még rendeteg a látnivaló és felmásznivaló.

Erről a kirándulásról készült egy film is, amit itt lehet megnézni.

Csata a Diamond Fork-ban

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Black Hawk háború, amikor a Black Hawk indiánok megpróbálták megvédeni őseik földjét a sápadtarcúaktól.

Az eredményt tudjuk.

Ennek a háborúnak egyik csatája 1866 júniusában a Diamond Fork kanyonban zajlott, ahova nemrég mentünk el, és amiről majd sokat írok és amiről egy filmet is csináltam, amit itt lehet megnézni.

Szóval, az indiánok stratégiai gondolkodású nagyfőnöke és vezérkaruknak törzsfőnöke (hehe, de jó szóvicc ez) azt mondta: mérjünk csapást a telepesek infrastruktúrájára. azaz ellopja a teheneiket és lovaikat.

Az akció sikeres volt és a Hegy becenevű főnök vezetésével az őslakosok sikeresen elhajtottak sok tehenet és sok lovat.

Az akció után megálltak a patak parton és kicsapták a lovakat és teheneket legelni, ők pedig a taktikai győzelmet ünnepelték szájukba stratégiailag helyezett illegális folyadékkal.

Ekkor érték őket utol a telepesek és ekkor elkezdődött egy nagy lövöldözés.

A milicia vezetője lelótolvajozta az indiánokat.

Az indián főnök ekkor bizonyosságát adta stratégiai gondolkodásának és átkiabált a milicia főnökének:

- Te egy gyáva squaw vagy!

Tudni kell, hogy a squaw szó eredete és jelentése vitatott és nem politikaial korrekt használni, mert egyik jelentése indián utcanő (mivel akkoriban se utca, se sarok nem volt sok, inkább másként fordítanám a szót). A másik jelentése, hogy indián hercegnő. A lényeg, hogy sok Squaw Peak nevű hegység van mindenütt és ezeket átnevezték minden egyébre, mert mindenki, aki hajlamos rosszra gondolni, arra gondolt, hogy indián utcanőkről nevezték el a hegyeket. Ahelyett, hogy hercegnőkre gondoltak volna. (Olyan ez, mint a Grandstaff canyon lenn délen.) 

Át is nevezték a modern komisszárok nyomására a Squaw Peak-et valami pol korrektre. Meg nem mondom, mire. Elfelejtettem.

Na, az indián főnök meg azt kiabálta a fehér parancsnoknak, hogy te gyáva indián utcanő! Biztos vagyok, h a K szót használta az utcanő helyett, mert hát mondom, utcák még nem voltak.

A fehér fickónak ettől elborult az agya, kiugrott a fedezékből és visszakiabált: ÉN NEM VAGYOK... - eddig jutott, aztán jól meglőtték.

Ebből is látni, hogy ő meg nem tudott stratégiailag gondolkodni. Sőt, gondolkodni se.

Az indiánok se örülhettek sokáig, megérkezett a telepeseknek az erősítése és az indián nagyfőnök ekkor ismét bebizonyította, hogy helyén van az esze: fellovagolt a hegyoldalon harcosaival és hátrahagyta zsákmányolt lovakat és teheneket.

A csata végére nyolcan meghatlak, a lovak és tehenek maradtak a sápadtarcúakkal, az indánok pedig stratégiailag visszavonultak a hegyekbe.

Itt a vége.

Nem tudom, mit tegyél véle.

Piaci emlék

Gyerekkoromban sokat jártunk nagyszüleimmel piacra. Még nem voltam általánosiskolás sem, de jól emlékszem, hogy megvoltak az állandó árusok, akikhez jártunk.

Persze szép zöldségért háromszor végig kellett járni a piacot, de sok minden egyebet ugyanott vettünk, például a savanyúságot is. Természetesen egy vecsési savanyúságostól, nevezzük őket Vecsésinek. (Nem igazi név.)

Vecsési úr neve volt kiírva a cégérre, még halála után is. Azt hiszem vagy tizenöt éve láttam a standjukat és még mindig az ő neve volt ott. 

Ha valaki megemlítette, hogy "a Vecsési úr idején bezzeg vékonyabbra gyalulták a tököt", Vecsésiné csak annyit mondott, hogy "menjen reklamáljon a Vecsési úrnak!"

Nem sokkal azután, hogy Vecsési úr az égbe költözött legyalulni Szent Jakab tökét, valamelyik nap az egyik árus halkan mondta nagymamámnak, hogy "alig halt meg a Vecsési úr és Vecsésiné már szerzett egy fiatal csődört".

Ettől nagyon kiváncsi lettem és alig vártam, hogy vegyünk savanyúkáposztát és gyalulttököt a tökfőzelékbe, hogy meglássam a csődört. 

Mert hát nem értettem, hova tesz a Vecsésiné a piacon egy lovat.