Hosszútávú előrejelzés

Ribizlifőzelék csapadékos, havas telet jósol a természet jeleinek gondos megfigyelése után.

Mert noha még harminc fok van, de már előbújtak a síelők.

Egy geoláda végzete

Pár napja írtam, hogy milyen jó helyet találtunk a Medve-medencében, ahol a madár se jár.

Ott, az elhagyott házikó mellett egy geoládát is eldugtunk.

Két V-alakban egymásnak feszülő szikla találkozásához rejtettem az műanyag dobozt pár ág alá, volt benne egy jegyzőkönyv, egy ötforintos, pár matrica és egy Ribizli készítette kő nyaklánc a szerencsés megtalálónak.

A dolog ennyiben is maradt, a kincs békésen lapult a kövek között, mígnem két elszánt kincskereső elindult, hogy megtalálja.

A helyet meg is találták, aztán szomorúan írták, hogy nem találták meg, mert valaki tönkretette az örömüket. A fouled szót használták, amitől gyanakodni kezdtem.

Írtam is nekik egy üzenetet, hogy mi történt.

Mint megtudtam, könnyen megtalálták a házikó helyét, ott meglelték a V alakú sziklákat és a két szikla találkozásánál apró papírokat találtak szétszórva.

Amikor benéztek a sziklák közé, ott még több papírkára leltek. A fanatikusabbik kincskereső egy bottal el is kezdett szartkeverni, de aztán még neki is elege lett.

Nekem eszembe jutott, hogy valószínűleg a ház lakója is gyalog járhatott ide.

Aztán arra gondoltam, hogy kakálnak-e a kísértetek? És ha igen, a kíséretet kakálta-e le a kincsemet vagy nem.

Bár igazából mindegy, hogy a geoládát beborító anyag az ektoplazma-e vagy hát más trutyi.

Én archiváltam és majd pár év múlva, amikorra az ektoplazma lebomlik, megkeresem a ládát és elhozom.

Addig én is teszek rá.

Amikor NEM találunk sziklarajzot

A hegyek lábánál egy forrásnál vannak sziklarajzok.

Kicsit arrébb lehetnek sziklarajzok - úgyhogy elmentünk megnézni, vannak-e. 

Itt már jártunk, de akkor tél volt és hó és a sziklarajzok is aludtak.

Egy ötkilométeres sziklanéző útvonalat terveztem úgy, hogy közben útbaejtettünk pár helyet, ahol bányák voltak.

Ezekből csak a kerítés maradt meg, szóval itt nem találtunk semmit.

Aztán elértünk az első sziklához, ahol a fiatalúr talált egy kis árnyékot.

Sziklarajzot nem, pedig Puppey a sziklát is lemosta nagy igyekezetében.

Néhány kilométerrel később mintha lett volna valami egy sziklán, de az nem derült ki, hogy mi.

Ezek után egy újabb árnyas szikla következett: október elején 25 fok itt meglehetősen melegnek érződött, úgyhogy nem lepett meg, hogy az árnyékban találtam egy kutyát.

Emellett még láttunk egy embert a távolban, aki ott táborozott.

Aztán megtakáltuk a nap legérdekesebb leletét: egy szétlőtt nagylemez-meghajtót.

Hogy valaki miért hozta ki ide és miért lőtte szét, nem tudom.

De itt volt egy másik számítógépes kor emlékeként.

Szóval nem találtunk semmit.

De jót sátáltunk és jól éreztök magunkat.

Kell ennél több?

Ívnak a lazacok

- Szeptember közepétől ívnak Utahban a lazacok - olvastam és nagyon nem értettem a dolgot, mert Salt Lake City környékéről egy vízfolyás se éri el a tengert és ez Utah legtöbb folyójára, a Coloradóra is igaz, ami még a mexikói határ elött elfogy.

Akkor hogy kerül ide lazac?

Úgy, hogy a utahi - és a környező államokbeli - lazacok édesvizi lazacok és nem látnak tengert.

Ráadásul nem is őshonosak: a hasonló éghajlatú amerikai területekről telepítették be az amerikai édesvizi lazacokat a utahi vizekbe.

De a lazac az lazac és én ilyent eddig csak a National Geographic-on láttam, meg olvastam könyvekben és láttam - fagyasztva boltban és elkészítve tányérban.

Szóval ezt meg kellett nézni.

Hamarosan a Jordanelle-víztározó szárazságtól alacsony völgyében álltunk és kerestük a tározóból a patakba felúszó lazaokat.

És megláttuk őket!

Az ívó lazacokat békén kell hagyni és kutyát se szabad rájuk uszítani (nem mintha Puppey valamiért is hajlandó lenne egy patakba menni) és hát senkit se zavarunk ilyenkor.

Nem hittem volna, hogy valaha ilyent látok, hogy a lazacok inuk szakadtából úsznak árral szemben és fitnesszgurukat megszégyenítő erőfeszítéssel nyernek egy-két centit.

Vajon ettől lesznek finomak?

A lazacnézésről készült egy videó is, amit itt lehet megnézni.

Szerencsére lazacra vadászó medvék nélkül.

A lámpa és a mókuska

A ház falára és a garázs fölé évekkel ezelőtt feltettem pár mozgásérzékelő lámpát. Ha este valaki megy a garázshoz, látja, hogy hol a garázskapu, ha meg elindulna fel a verandára, akkor látja a lépcsőt.

Egyik nap a bejárat melletti lámpát a földön találtam meg.

- Mókuska, miért ültél a lámpára rá?

- Mert kényelmes volt ülni a falon.

- De miért szakadt le?

- Mert remegtem rajta ahogy éhezem! Adj reggelit!

Mert hát nyáron nem etetem a mókusokat

- Hm.... ha ráülsz és leszakad, akkor lehet, hogy nem éhes vagy, hanem kövér...

Halloween Horror 2026/2

- Haláli - nézte a dekorok Haláltáncára.

Aztán megláttam a szomszédjára rálicitáló óriáshaláltáncot.

Aztán rájöttem, hogy engem nem a földből kimászó csontvázak borzasztanak el, hanem, hogy a nagyobbaknak darabja négyszáz felett van, a kisebbek két-háromszázba kerülnek, tehát a második képen úgy kétezer dollár megy a halálba.

Mi ez, ha nem ijesztő?

Medve-medence

- Cupp - hallottam és először valami hideget éreztem a jobb fülemben, ami hirtelen átment valami nedves érzésbe, am újabb nedves cuppanással megszünt és rádöbbentem, hogy egy kutyanyelv simította végig bal dobhártyámat belülről én meg sikítva próbáltam kirázni a nyálat a jobb fülemből, miközben kétségbeesetten markoltam a kormányt.

Muszáj volt megállni és kiugrani az autóból és fél lábon ugrálni, hogy kijöjjön a víz a fülemből.

- Nem, az nem víz....

- Sétálunk? - nézett rám ártatlanul a fiatalúr az autóból, miközben én igyekeztem olyasmit mondani magyarul, amit még nem hallott, ha már én nem hallottam semmit bedugult fülemmel.

Aztán körülnéztem.

- Egész jól néz ki ez a völgy.

Az Echo-szurdok közelében levő leágazások általában magánbirtokok vagy az egyház közpénzen épített víztározóihoz vezetnek vagy szigorúan védett természetvédelmi területek.

Ez a kanyon azonban a kiírás szerint csak január egytől volt lezárva április második vasárnapjáig, úgyhogy amint megláttam a befele vezető utat, elindultam rajta, hogy megtudjuk, mi van arra.

Puppey hasonlóan gondolkodott és el is indult, majd hirten morogni kezdett: SZÉTCINCÁLLAK SZÉTCINCÁLLAK!

Körülnéztem, hogy ki lesz a cincálás tárgya és magasan fenn a sziklafalon megláttam két sziklamászót.

Mint egy térképből kiderült, ez a hely a Medve-medence névre hallgatott és a bejáratánál sokan szoktak sziklátmászni.

Újabb száz méter után kis tisztásra - parkolóba - értünk. Valaki ide telepedett le szabadon értelmezve a közföld fogalmát. (Elvileg 15 napig lehet egyhelyben lakni a közföldeken, de nekem úgy tűnt, ez a lakókocsi itt fog szétesni.)

- Gyere, menjünk tovább és egy egyre keskenyedő ösvényen továbbhaladtunk a szurdokban.

 Vörös sziklák tornyosultak fölénk, a patak csendesen csobogott és a völgy egyre idillibbnek látszott.

Egy újabb kanyar után pici tisztásra érkeztünk ahol egy ház alapjainak maradványait láttuk meg.

-Vajon favágók voltak? Pásztorok? Bányászok? Szerencsevadászok? Remeték? A világ elől elbújdosók? Üldözött monogámok? Poligámok? 

Azt hiszem, ezt már sose fogom megtudni. Én pásztorokra tippelnék, bár a pásztorkunyhó a völgy szájánál lenne logikusabb. A fák nagyon voltak favágóknak.

Aszkéták biztosan nem voltak, mert a ház mellett egy ágy rugóit találtuk meg, arrébb pedig egy szétlőtt kályha tanúskodott arról, hogy a házat télen is lakhatták.

Furcsa, hogy ez a völgy nem nagyon ismert kirándulóhelyszín: hasonlít Utah híres sivatagi oázisvölgyeihet, például a Grandstaff canyonhoz, csak elérhetőbb.

Mi nagyon jól éreztük magunkat - eldugtunk egy geoládát is - és valószínűleg még visszajövünk megnézni pár mellékvölgyet.