Teiresias póráza

 

A Kossuth téri metróban van a vak jós, Teiresias szobra. Amennyire emlékszem, kutyája nem központi szereplője mitológiai történetének, arra viszont határozottan emlékszem, hogy a fickót az istenek időnként nővé, időnként férfivé és néha valami egyébbé (lepke?) változtatták.

Szóval politikailag lehetne problémás is. Szerencsére egy szobrot nehéz ledarálni illetve szerencsére akik ilyesmivel foglalkoznának nem jutnak el a görög mitológiához.

Eredetileg Teiresiasnak a szobron botja volt, aminek lába kelt, többször is.

Most pedig láttam egy nagyon jó és szellemes kiegészítést a szobron: valaki pórázt adott a kutyára és a végét a gazdi kezébe nyomta.

Tökéletes.

Torony az erőben

- Azért L a romokhoz vezető turistajelzés, mert raccsolt aki először alkalmazta.

Ez a felvetés kishíján tetlegességig fajult, de aztán szerencsére megérkeztünk a “lomokhoz”.

Az erdő mélyén megbúvó rom nagyon rom volt abból a fajtábol, aminél nem tudni, miért is áll.

Legalábbis a boltív zárókövét én nem használnám fel egy stabilitásról szóló reklámban.

Valamikor végeztek itt egy kis állagmegóvást, de aztán csak elodázta a véget. Vagy a vég kezdetét.

Most az egész menthetetlennek tünt romos szépségében. 

Még állt. De ki tudja meddig dacol az idővel és a vandálkodó verebekkel, akik előszeretettel pihennek meg a torony statikailag kritikus pontjain annak létét fenyegetve felelőtlen landolásukkal.

- Nyolcszög alapú torony kör lezárással? Mi volt ez?

- Csillagvizsgáló.

- Itt? A semmiben?

- Volt hozzá kastély és mauzóleum is.

- Kastély? Mauzóleum? Itt?

- Persze. Gyertek.

 

A fotográfus visszatér

A Dunaparton sétálva láttuk, hogy egy élelmes ember talált egy piaci rést és hat euróért elkezdte a turistákat fotózni.

Ekkor jutott eszembe a Vajdahunyadnál látott selfiegép, ami húsz lejért, úgy négy euróért tette ugyanezt. Ha tisztán a számokat nézzük, kétharmad árért a gép két fotót adott, míg a fotós egyet.

Nekem a fotós jobban tetszett: szeretem, ha emberek dolgoznak és nem gépek. Az ember ráadásul szerintem jobban illik a történelmi környezetbe, mint a selfigép.

Viszont jobb, ha én csendben maradok. Egyik szolgáltatást se vettem igénybe, csak a selfigéppel csináltam egy selfiet.

Tábla az erdőben

Csabdiba a templomrom miatt jöttünk: a rom maga jó volt, de kicsit csalódást okozott a kerítés: az eddigi romoknál nem volt. 

Értem, hogy kell(het), de kerítés nélkül jobban illenek a tájba. 

Volt itt még bónuszként egy szovjet síremlék hetvenöt ismeretlen katonának. A betonmonstrumon több felirat is volt és lelkesen fordítgattuk őlet, amíg meg nem találtuk a magyar verziót szintén töredezetten.

Régimódiak vagyunk, arra nem is gondoltunk, hogy beszkennneljuk es beolvassuk őket a telefonnal. Hol van abban az agytorna?

Illetve kinek jut ilyen eszébe?

Aztán ha már ott volt, felszaladtunk a hegyre, ahol egy pici, gyalogos ösvényen belebotlottunk a táblába.

A tábla ott állt az erdőben a keskeny ösvény mellett és egy fásítási program és a rá elköltött másfél milliárd történetét hírdette büszkén a baglyoknak, nyusziknak, rókáknak és őzikéknek, akik bizonyára örültek az új fáknak.

Tudom, hogy Csapdi dombja feletti ösvény bizonyára több túrázót vonz, mint az országos kék, de ide egy kisebb tábla is elég lenne - amit nem nehézgépekkel kell belopni az erdőbe. Máshova meg lehetne tenni egy nagyot, hogy ország világ lássa, mire ment a pénz.

Arra gondolni se merek, hogy a tábla esetleg azért van itt, hogy ország-világ ne lássa mire ment el másfél milliárd.

Gyorskeresés

 

Gyulafehérvárott a Szent Mihály székesegyházban van Hunyadi János kormányzó szarkofága mellett testvére, darázsderekú Hunyadi János szarkofága (akkoriban gyakran ugyanúgy neveztek el több gyereket, hátha az egyik felnő).

A szarkofágokon sok graffiti található: nem mai találmány, hogy egy turista összefirkál valamit.

A kard (tőr?) hüvelyén például ott virít Mihael Schoppet neve. Nincs velem a laptopom, mindent telefonon pcsinálok, ami a keresés minőségét - számomra - rontja. Lehet, ezért nem találtam semmit erről az úriemberről.

Szerencsésebb országokban köteteket találnék nemcsak a Hunyadiakról, hanem azokról is, akik lelkesen bevésték nevüket a sírjukba.

Majd egyszer megpróbálok rájönni ki volt ez az úr, mikor és miért.

Mindenesetre szépen vésett, mint aki tudja, nem fogják zavarni, ami azért fura, elvégre egy katedrálisról van szó.

Persze lehet, a szarkofág nem volt mindig itt.

Ideje keresni egy monográfiát erről a templomról.

Egy valami biztos: kár, hogy korábban nem voltak selfie-k. Akkor kopácsolás helyett melléfelüdtek volna és klikk és mehetett volna a fotó az instára.

Templomtáblák

Gyulafehérváron (majd erről is próbálok hosszabban írni, ha majd lesz nálam laptop) a székesegyházban láttam (felső fotó) hogy kék sapkában tilos bejönni.

Ezt még értettem, nehéz megfelelő piktogramokat találni -bár nekem piros sapkám is van a telefonon.

De hogy miért nem lehet napszemüvegben bejönni, azt nem értettem.

- A románt viszont sokkal jobban értem, mint pár napja! - gondoltam elégedetten a Silentium tábla láttán.

- Non est hic aliud nisi domus Dei et porta caeli - mire eddig eljutottam, már  tudtam, hogy csak rozsdás latinom tört felszínre.

 

Demsusi oszlopfő

Demsus mindig kedves szívemnek. Most a templomkertben sétálva láttam meg valami érdekeset. 

Egy római oszlopfő volt, ami közel eredeti állapotában maradt meg. Nem az oszlopon, hanem a templomkertben, de megmaradt egy ritkán látható része. (Lásd a középső fotó.)

A kőben látni egy fém tüskét (felső kép). Ez a tüske pont beleilleszkedett az oszloptözsön levő mélyedésbe  

Ez stabilizálta az oszlopot. Hogy a kötés erősebb legyen, olvadt olmot öntöttek az oszlopfő tetején levő résbe, ami összekötötte a köveket.

Az oszlopközepébe is öntöttek ólmot (lenti kép), ami jobban összetartotta az elemeket.

Aztán jöttek a vandálok és ledöntötték, hogy kiszedjék belőle az ólmot.