Csata a Diamond Fork-ban

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Black Hawk háború, amikor a Black Hawk indiánok megpróbálták megvédeni őseik földjét a sápadtarcúaktól.

Az eredményt tudjuk.

Ennek a háborúnak egyik csatája 1866 júniusában a Diamond Fork kanyonban zajlott, ahova nemrég mentünk el, és amiről majd sokat írok és amiről egy filmet is csináltam, amit itt lehet megnézni.

Szóval, az indiánok stratégiai gondolkodású nagyfőnöke és vezérkaruknak törzsfőnöke (hehe, de jó szóvicc ez) azt mondta: mérjünk csapást a telepesek infrastruktúrájára. azaz ellopja a teheneiket és lovaikat.

Az akció sikeres volt és a Hegy becenevű főnök vezetésével az őslakosok sikeresen elhajtottak sok tehenet és sok lovat.

Az akció után megálltak a patak parton és kicsapták a lovakat és teheneket legelni, ők pedig a taktikai győzelmet ünnepelték szájukba stratégiailag helyezett illegális folyadékkal.

Ekkor érték őket utol a telepesek és ekkor elkezdődött egy nagy lövöldözés.

A milicia vezetője lelótolvajozta az indiánokat.

Az indián főnök ekkor bizonyosságát adta stratégiai gondolkodásának és átkiabált a milicia főnökének:

- Te egy gyáva squaw vagy!

Tudni kell, hogy a squaw szó eredete és jelentése vitatott és nem politikaial korrekt használni, mert egyik jelentése indián utcanő (mivel akkoriban se utca, se sarok nem volt sok, inkább másként fordítanám a szót). A másik jelentése, hogy indián hercegnő. A lényeg, hogy sok Squaw Peak nevű hegység van mindenütt és ezeket átnevezték minden egyébre, mert mindenki, aki hajlamos rosszra gondolni, arra gondolt, hogy indián utcanőkről nevezték el a hegyeket. Ahelyett, hogy hercegnőkre gondoltak volna. (Olyan ez, mint a Grandstaff canyon lenn délen.) 

Át is nevezték a modern komisszárok nyomására a Squaw Peak-et valami pol korrektre. Meg nem mondom, mire. Elfelejtettem.

Na, az indián főnök meg azt kiabálta a fehér parancsnoknak, hogy te gyáva indián utcanő! Biztos vagyok, h a K szót használta az utcanő helyett, mert hát mondom, utcák még nem voltak.

A fehér fickónak ettől elborult az agya, kiugrott a fedezékből és visszakiabált: ÉN NEM VAGYOK... - eddig jutott, aztán jól meglőtték.

Ebből is látni, hogy ő meg nem tudott stratégiailag gondolkodni. Sőt, gondolkodni se.

Az indiánok se örülhettek sokáig, megérkezett a telepeseknek az erősítése és az indián nagyfőnök ekkor ismét bebizonyította, hogy helyén van az esze: fellovagolt a hegyoldalon harcosaival és hátrahagyta zsákmányolt lovakat és teheneket.

A csata végére nyolcan meghatlak, a lovak és tehenek maradtak a sápadtarcúakkal, az indánok pedig stratégiailag visszavonultak a hegyekbe.

Itt a vége.

Nem tudom, mit tegyél véle.

Piaci emlék

Gyerekkoromban sokat jártunk nagyszüleimmel piacra. Még nem voltam általánosiskolás sem, de jól emlékszem, hogy megvoltak az állandó árusok, akikhez jártunk.

Persze szép zöldségért háromszor végig kellett járni a piacot, de sok minden egyebet ugyanott vettünk, például a savanyúságot is. Természetesen egy vecsési savanyúságostól, nevezzük őket Vecsésinek. (Nem igazi név.)

Vecsési úr neve volt kiírva a cégérre, még halála után is. Azt hiszem vagy tizenöt éve láttam a standjukat és még mindig az ő neve volt ott. 

Ha valaki megemlítette, hogy "a Vecsési úr idején bezzeg vékonyabbra gyalulták a tököt", Vecsésiné csak annyit mondott, hogy "menjen reklamáljon a Vecsési úrnak!"

Nem sokkal azután, hogy Vecsési úr az égbe költözött legyalulni Szent Jakab tökét, valamelyik nap az egyik árus halkan mondta nagymamámnak, hogy "alig halt meg a Vecsési úr és Vecsésiné már szerzett egy fiatal csődört".

Ettől nagyon kiváncsi lettem és alig vártam, hogy vegyünk savanyúkáposztát és gyalulttököt a tökfőzelékbe, hogy meglássam a csődört. 

Mert hát nem értettem, hova tesz a Vecsésiné a piacon egy lovat.

Gödör és vihar

- A szomszédban gázszivárgás van - mondta a sisakos ember.

- Aha - mondtam. Mit mondjak erre? Majd elmondja mit kell tudnom, hogy hordjak-e ejtőernyőt, mert mindjárt repülünk, vagy hogy a szomszédra most ráterhelik az elmút évtizedben elszivárgott összes gáz árát vagy egyszerűen csak gáz van.

- Holnap fel kell bontsuk a szembeszomszéd leágazását.

- Aha - mondtam és bizzos voltam benne, hogy majd valami olyasmit mond, hogy ehhez valami olyasmit kell csinálnia, ami nekem nem fog tetszeni.

(Valamiért az újra divatba jött fenékküszöb szó jutott az eszembe, amihez már egyszer, vagy harminc éve értett az egész ország. Én csak egy fenékküszöböt szeretnék, az utca egyik lakójára, akinek hátsója kétharmadáról mindig lecsúcsik a nadrág és vagy nincs alsónadrágja vagy az még jobban lecsúszott és ezt az eszétikai rombolást egy fenékküszöb talán megállítaná.)

- Az autóbeállód előtt van a szembeszomszéd leágazása. Azt kell kiásnunk. De még aznap megcsináljuk.

- Aha - mondtam és néztem, ahogy két szaki elkezdi egy óriási fűrésszel (biztos van valami neve, esetleg betonfűrész) elkezdi vágni a betont, mint én a margarint. Az egészből dőlt a por, én menekültem is be a házba, miközben láttam, hogy mindkét szakin van védőfelszerelés: egy-egy sisak, ami nyílván megszűri a fejükbe beszivárgó levegőt, mielőtt az megtöltené a hörgőiket finom betonporral.

Amikor legközelebb kimentem, a szakinak a feje se látszott ki a gödörből.

Meg akartam kérdezni, hogy kész lesznek-e, de ekkor megjött a monszun és addig ömlött az eső, amíg a gödör meg nem telt csurig vízzel (lásd felső fotó).

- Majd kipumpáljuk - mondta a szaki, aki elbújt a teherautójában.

Amikor elállt az eső és elkezdtek pumpálni, megjelent a szivárvány is.

És ekkor már nem érdekelt a gödör.

Csak álltam és néztem.

- Ha lenne ok és okozat, akkor megérte volna a gödörért cserébe szivárvány. De mivel a szivárvány gödör nélkül is itt lenne, ha lehetne válaszatni, csak az utóbbit kérném.

Prémium light

Light Premium Orange - olvastam a narancslén.

Lájtos prémium?

Lájtos narancs?

Vizezett drága cukros lé?

A Lincoln highway hídja

Már régebben olvastam különféle ásatag dolgokkal foglalkozó fórumokon, hogy a Lincoln highway egyik hídja még megvan valahol fenn a Parley's kanyonban, ahol ma az autópálya ereszkedik le a városba.

A Lincoln highway volt az első út, ami átszelte az Egyesesült Államokat New Yorktól Los Angelesig.

Mi több helyen láttuk már maradványait. Salt Lake City-ben Sugarhouse közepén vezetett át, innen a Nagy-Sós-tó partján ment tovább, felmászott a Fisher-hágóra és tovább haladt az Orr tanya fele.

A Parley's kanyonban a vasút mellett ereszkedett be a városba az Öngyiklos-szikla mellett. Az út itt keresztezte a Parleys patakot is.

A hidat 1913-ban adták át a forgalomnak (ez vicces, napi pár autóról lehet szó) és azóta egész jól tartja magát.

A híd körüli mélyebb vízben pancsolt az ifjúság

Az öregek mégse építkeztek tökéletesen, mert a patak lassan kezdi elmosni a hidat, amire ma is figyelhet valami hivatalos ember, mert noha a régi Lincoln út elenyészik az erdőben és sehova se vezet, az alámosott helyet gondosan körbebójázták, nehogy beleesen egy időutazó.

Halloween Horror 2026/1

- Most kell megvenni a Halloween dekort - hallottam a boltban és megnéztem a telefonomon a naptáramat.

Augusztus tizenhárom.

Azt hiszem, van még egy kis idő Halloweenig.

Abból a rongyos kétszáz valahány dollárból meg inkább veszek valami finomat Puppeynak és elmegyünk párszor csavarogni.

Ha meg akarok ijedni, akkor pedig megnézem a szomszéd dekorját.

Beszorult az AirTag

Ribizlifőzelék visszatérő rémálma, hogy valahol a világvége közelében kiesik zsebéből a kocsikulcs és ott áll térerő nélkül egy bezárt autó mellett. (Az más kérdés, hogy minek ott bezárni az autót, de hát egy nyitott autóval se tudna elindulni, úgyhogy mindegy.)

Ezért Ribizli vett AirTag-et, hogyha kiesne az a fránya kulcs, akkor meg lehessen csipogtatni és látni, merre volt utoljára meg.

A gond, hogy ezekben az izékben az elem kimerül és ki kell cserélni. 

Egy AirTagben egyszerű az elemet kicserélni, meg is néztem népfőiskolán (alias youtube), a cseréhez embernek kell lenni: kell hozzá két, a tenyérrel szembefordítható hüvelykujj.

A jutúber két hüvelykkel hozzáért, elfordította az óramutató járásával ellentétes irányba és leugrott az AirTag fedele és ott volt kicserélendő elem.

Ribizli pontosan követte a mozdulatokat és semmi se történt.

Kicsit erősebben nyomtam, ugyanezzel az eredménnyel.

Tizenöt perc után veritíékezve recsegő ujperecekkel nyomtam azt a rohadékot, ami meg se nyekken.

Gondoltam, ha odacsapom egy ötkilós kalapács másik oldalához, akkor jobban meglazul, de végül nem jutottam idáig. El se dobtam, mert akkor nehezebben találnám meg, mint a sivatagban, hanem még roncsoltam egy keveset az izületeimet és végül sikítva kiáltottam az éjszakába, hogy "nyeljen le téged a Tim Cook, de víz nélkül!"

Két további sikertelen próba után már csak annyit mondtam, hogy "miután Tim Cook lenyelt, keressen is meg!"

Megnéztem pár másik jutúbert, aki hasonlóan játszi könnyedtséggel két hüvelykújjal megpöckölték és kinyílt.

Úgy éreztem magam, mint aki nem tud összeszorozni egyet eggyel.

Aztán arra gondoltam, hogy ha ez az AirTag egy éven át folyamatosan a zsebemben van gyönyörű, a sivatagban talált kvarcokkal együtt, akkor természetes, hogy megszorul és akkor végre kiélhetem ötkilós kalapácshoz kapcsolódó vágyaimat. Van is egy pár kilós sárga achátom a kertben, az tökéletes üllő lehet.

Aztán szerencsére találtam egy jobb megoldást: ragaszószalagot kell ragadni, levágni egy, az AirTagnél kétszer nagyobb csíkot a közepét AirTag hosszban összecsippenteni, a többivel befedni az összecsippentett résztől mindkét irányba és az összecsippentett "fogantyút" kellett elforgani és második próbálkozásra az AirTag kinyíét és én kicseréltem benne az elemet és visszatettem a helyére az elszontyolodott kalapácsot.