Ribizlifozelek

2026. november 11., szerda

Múltnak kútja a tó fenekén

- 25 dollár a belépő a strandra, de oda nem mehet kutya.

- Homokban nem lehet fürdeni? - nézett rám ártatlanul Puppey.

Úgy éreztem, enyhén túlzás egy üres tó strandjáért 25 dollárt kifizetni úgy, hogy Puppey nem mehet homokozni.

De az artézi kutat meg akartuk nézni a Pineview fenekén és az internet hosszas turkálása után szereztünk pár jónak látszó koordinátát.

Rövid térképnézés után megtaláltuk a szabadstrandot, ahonnan simán be lehetett gyalogolni az artézi kúthoz.

- Két kilométer oda, az összesen négy, 25 dollárt megér, a pénzből veszünk egy BBQ-t?

Ebben maradtunk és a tó száraz helyén, ahol nem kuruttyoltak döglött békák, elindultunk a kút fele.

Útközben találtunk pár szép kvarcot a homokban, meg egy rejtélyes fémlavórt.

Elhaladtunk egy másik elárasztott út mellett is, miközben úiabb Puppey ősi farönköket keresett a mederben.

Farönk nem volt, de hamarosan megláttuk a kutat.

Több mint száz éve fúrták itt meg a földet és hoztak friss ivóvizet a felszínre. A kút körül egykor piknikeztek és sikk volt idejárni, inni a kútról és eltölteni itt egy délutánt.

Nem tudom, hogy ez a víz a tó alatt is folyik-e vagy a tó vízoszlopának súlya elzárja a kutat, de elképesztő volt ezt látni. Tudom, hogy Thomas Mann nem erre gondolt, amikor a múltnak kútját feneketlennek mondta, de az idézet akkor is találó.

Elhatároztuk, hogyha lehet, azt is megnézzük, amikor újra feltöltik a tározót és akkor hogy nyeli el ismét a kutat a víz.

2026. november 10., kedd

Az éhező

- A tízórai előtt kérem a második reggelit, mert csupa csont és bőr vagyok.

2026. november 9., hétfő

Lemaradtunk

- Erről lemaradtunk... - sóhajtottam a Tekoi rakétamotor tesztelő terület bejáratánál, szemben az Orr-tanyával.

Rakétamotort itt már évtizedek óta nem tesztelnek és a katonák is eltüntek innen, pedig egy időben a legtöbb felirat kétnyelvű volt itt: angol és orosz, mert a rakétamotorok elcsendesülésével megsemmisítésre váró vegyifegyvereket tartottak itt (is). A szovjet ellenőrök pedig értékelték, hogy nemcsak angolul írták ki, hogy ebédlő.

Aztán elmúlt a hidegháború, elmúlt a Szovjetúnió és a bázison filmeket forgattak, aztán már azt se és megmaradt épületek az enyészeté és a helyi indián törzsé lett.

Ekkoriban lehetett bejutni a komplexum maradékába: a hátsó bejáratnál még a drótkerítést is eladták és ha száraz volt az idő, akkor körbe lehetett autózni.

Ekkor kellett volna megnézni, mi is van itt - de mire észbekaptunk, az összes maradék épületet ledózerolták és a törzs mind a harminc tagja egyetértett azzal, hogy ha már az atomtemetőt nem tudták összehozni, akkor mit csináljanak: újra bekerítettéka területet és az Antilop-szigeten vettek pár bölényt.

A bölényeket szabadon engedték a bázis helyén. A többi meg majd csak lesz valahogy.

Iosepába meg úgyis mindig el lehet menni.

2026. november 7., szombat

Egy googie-csillag átváltozása

- Világít! - ismertem fel a csillagból áradó vörös fényt.

Azaz mondhattam volna, hogy működik, de november hetedikén stílszerűbb csillagból áradó vörös fényekről beszélni.

Sugar House közepén helyreállították a régi googie stílusú reklámot. (Ha valaki nem követné a linket, a googie az ötvenes-hatvanas évek országútjainak scifibe oltott optimista építészeti és dekoratív stílusa, amit később szemétnek tartottak és újabban nagyra tartanak.)

A régi reklám (a fenti fotón) az egykori Gránit bútoráruház és raktár épületét díszítette. (A hátsó raktárban forgatták lebontása előtt a 127 óra című film egyes jeleneteit is.)

Amikor a tér kikupálódott, a reklámot felújították és újra ragyog.

A közeli nem túl jóhírű mulató csillagja (fenn) nem volt ilyen szerencsés. (Mondhatnák, leáldozott.) A Club Exposé-ból semmi se maradt és egy ál-elegáns tömbház pöffeszkedik a helyén.