Halloween Horror - 2026/3

Ránéztem az őszi virágok között kertbuzeráló Halloween zombie-t és egyből felismertem benne magamat: én ugyanilyen arcot vágok, amikor kertészkedés közben tenyérnyi szőrös tarantula pók néz vissza rám a levelek közül.

A navigációs nyíl körül

Miután pacallá áztam és üldögéltem egy kicsit egy kényelmes pocsolyában, vakmerően visszamentünk a Skull Valley másik oldalára és felmásztunk az ottani navigációs nyílhoz.

Igazából a nyíl hegyét jártuk körbe. Egyfelől meg akartam nézni a kilátást és másfelől pedig kövületeket és csillogó kavicsokat kerestem.

. 

Keresni sokat kerestem (nem pénzt) és találni semmit se találtam.

Csak pár mohát és néhány darab kalcitot tudtam felmutatni.

Meg egy csokor kornyadozó őszi virágot.

Nagyon furcsa volt, hogy egy nappal a felhőszakadás után itt csontszáraz volt a talaj és a rengeteg eső csak úgy felszívódott innen, pedig errefele egy hónapja is elkapott minket egy kis ítéletidő.

Most annyi újat fedeztünk fel, hogy a nyilat valaki újrafestette.

Találtunk még két barlangot.

 

Az egyikben volt egy patkányfészk és a másikban semmi.

A túra végén még belebotlottunk a navigációs nyíl kiszolgáló létesítményeibe, ami egy elegáns szó a fészerre, ahol az üzemanyagot tartották.

Valamikor.

Mi most ránéztünk és visszamentünk az autóhoz.

Jó volt. Nyugodt és békés.

Máskor is jövünk.

Erről a túráról készült egy videó is, amit itt lehet megnézni.

Holdbéli naplemente

- Olyan, mint a Hold - morogtam, de a Holdon az ég nem kék.

- Esetleg Mars? De ott se kék az ég.

- De ez a táj nem evilági.

- Ahol sókristályok ülnek meg a mélyedésekben.

Amiknek a mélyén feneketlen homok van.

Ahol hirtelen kezd sötétedni.

És a fények bársonyosak.

A nap pedig pillanatok alatt eltűnik a horiztont mögött.

És ahol a világ legszebb naplementéit lehet látni - ráadásul egyedül.

A leeresztett víztározó - Pineview

Miután Puppey megtisztelte a kilencven éve víz alatt levő farönköt, mi körbeautóztunk a leeresztett Pineviewvíztározó körül.

Olvastam, hogy sok minden előbukkant a tómederből és meg szerettem volna keresni ezeket a dolgokat, úgyhogy amit a fiatalúr felért a rámpa tetejére, elővettem a térképet és megkerestem a kilátót, ahonnan rá tudtunk nézni a mederre.

Az első tározót itt a Rossevelt féle közmunkaprogramok alatt építették. Sok történész úgy gondolja, hogy amit ezekkel a programokkal építettek, az csak egy átmeneti megoldás volt a gazdasági problémákra és a második világháború konjunktúrája nélkül a Civilian Conservation Corps és Work Progress Administration által épített beruházások nem jelentettek volna hosszútávú megoldást a gazdasági problémára, de ez a víztározó itt van, csakúgy, mint számtalan egyéb épület, út, műtárgy  vagy egykori CCC bázis szerteszét az Államokban.

Az ererdeti tározó az ötvenes évekre kicsinek bizonyult és ekkor egy nagyobb tározót építettek. Ekkor bukkant elő a harminc éve víz alatt levő országút, ami olyan jó állapotban volt, hogy azonnal elkezdték használni az építkezéshez.

Első körben ezt az utat szerettük volna megkeresni és ha lehet, bejárni.

A tervekben szerepelt a horgászok megtekintése is: mivel a víz maradéka a gát alá koncentrálódott, a tó halai is ide úsztak az árral és állítólag több hal volt itt a vízben, mint egy jobb halászlében.

A horgászok meg boldogan lemásztak a meredeken, hogy botjukat a vízbe lógassák.

A harmadik cél az artézi kutak voltak: mielőtt elárasztották ezt a völgyet, több, mint száz éve, artézi kutakat fúrtak, hogy elérjék a mélyben levő vizet. Ezek a kutak látták el vízzel Ogden városát és a környező településeket.

Amikor megépült a víztározó, a kutakat otthagyták és újakat fúrtak. Az új tározó építésekor látták, hogy ismét bugyogni kezdett belőlük a víz. Aztán elfelejtették őket amíg fel nem tűnt, hogy a tározó vize beszivárog a kutak vizébe.

Az egyenlet egyszerű volt: a kutak vize tiszta volt. A tározóé nem, mert a környék összes tehene abba pisilt, úgyhogy el kellett kezdeni tisztítani az addig tiszta vizet.

Most megint előbukkantak a kutak és meg akartuk őket keresni.

Az út meg is lett.

Valamikor ez az út kötötte össze Huntsvillet Ogdennel.

Töredezett volt, de ma is végig lehetett sétálni rajta.

Az artézi kutakat nem találtuk meg, csak pár forrást a tározó oldalában.

Következő feladat: visszajönni ide, amikor van benne víz és úszni egyet. Meg kajakozni.

Lehetőleg, amikor a böhöm nagy hajók még nincsenek itt.

Puppey és a farönk - Pineview-tározó

- Leeresztették a víztározót - mondtam Puppeynak, aki értetlenül nézte az üres medret.

- Gyere, megnézzük - tettem hozzá.

Hamarosan lelkesen haladtunk a víz száraz helye fele.

- Minek jövünk ide? - kérdezte csodálkozva a fiatalúr, miközben a megszilárdult iszapon haladtunk előre.

- Láttam valamit és meg akartam Neked mutatni.

- Ez a tározó nagyjából kilencven éves, egy kisebb megszakítással ezt a helyet azóta víz borítja.

- Ezek a farönkök azóta víz alatt vannak és ezek a fák kilencven éve nem láttak kutyát - úgyhogy parancsolj, Tied a pálya! - és Puppey ment és megtette kötelességét.

Hosszútávú előrejelzés

Ribizlifőzelék csapadékos, havas telet jósol a természet jeleinek gondos megfigyelése után.

Mert noha még harminc fok van, de már előbújtak a síelők.

Egy geoláda végzete

Pár napja írtam, hogy milyen jó helyet találtunk a Medve-medencében, ahol a madár se jár.

Ott, az elhagyott házikó mellett egy geoládát is eldugtunk.

Két V-alakban egymásnak feszülő szikla találkozásához rejtettem az műanyag dobozt pár ág alá, volt benne egy jegyzőkönyv, egy ötforintos, pár matrica és egy Ribizli készítette kő nyaklánc a szerencsés megtalálónak.

A dolog ennyiben is maradt, a kincs békésen lapult a kövek között, mígnem két elszánt kincskereső elindult, hogy megtalálja.

A helyet meg is találták, aztán szomorúan írták, hogy nem találták meg, mert valaki tönkretette az örömüket. A fouled szót használták, amitől gyanakodni kezdtem.

Írtam is nekik egy üzenetet, hogy mi történt.

Mint megtudtam, könnyen megtalálták a házikó helyét, ott meglelték a V alakú sziklákat és a két szikla találkozásánál apró papírokat találtak szétszórva.

Amikor benéztek a sziklák közé, ott még több papírkára leltek. A fanatikusabbik kincskereső egy bottal el is kezdett szartkeverni, de aztán még neki is elege lett.

Nekem eszembe jutott, hogy valószínűleg a ház lakója is gyalog járhatott ide.

Aztán arra gondoltam, hogy kakálnak-e a kísértetek? És ha igen, a kíséretet kakálta-e le a kincsemet vagy nem.

Bár igazából mindegy, hogy a geoládát beborító anyag az ektoplazma-e vagy hát más trutyi.

Én archiváltam és majd pár év múlva, amikorra az ektoplazma lebomlik, megkeresem a ládát és elhozom.

Addig én is teszek rá.