
A Kindle ott lapul a hátizsákban, néha a nadrágzsebben, repül és autózik velünk.
Van Scribe, amire lehet írni is, bár vannak nála jobb opciók is.
Viszont időnként jól jönne valami kisebb. Valami, ami a telefonnál is kisebb, ami belefér az ingzsebbe napközben vagy túrázáskor.
Ez lett az XTEink.
A 4Pro modell, mert ennek érintőképernyője van és ez könnyebbé teszi az olvasást és mert majdnem ugyanannyi volt, mint a nem érintőképernyős modell.

Ribizlifőzeléknek van egy tok-fétise (és itt nem halra gondolok, meg
halpornóra).
Hiszek abban, hogy mindenre kell egy képernyővédő (ha van képernyője) és tok. Akkor is, ha
vegán műbőrből van.
Hiszek ebben, mert béna vagyok és leejtem, megkarcolom, eltöröm és az összes ketyere megtalálja a környéken az egyetlen hegyes követ és legérzékenyebb részével mindig ráesik.
Mondjuk ez az XTEinknél annyira nem játszik: szinte pehely-nehéz (vagy könnyű?) és nem esik nagyot, de én ismerem magam.
Képernyővédő jött a ketyerével és hamarosan tok is került az olvasóra, amin látni, hogy mekkora egy könyvhöz képest (lenti fotó).

Az ilyen mini-ekönyvolvasók Kínában népszerűek. Azt mondják azért is jók, mert a telefonnal ellentétben nem vonják el sok egyébbel az olvasók figyelmét. Engem a dolognak ez a része nem érdekel, de az jó, hogy van egy nagyon pici kütyü olvasni és a nem a telefonom merül le.

Ez mind pozitív és jó. Ugyanakkor ez a mini olvasó nem Kindle (zseniális megállapítás!)
Egyfelől nem egy majdnem zárt rendszer: DRM-es Kindle könyvet csak némi bűvészkedés után lehet rátenni.
Egyáltalán, mindent nagyon másként kell rátenni, mint a Kindlére és mindent picit bonyolultabban lehet rajta csinálni, mint a Kindkén és sok minden lassabb is.
Például az mikroUSB kártyára rátenni valamit a laptopról lassú és nem intuitiv. Telefonról átmásoláskor például ki kell választani a kívánt file-t, kiválasztani a küldést a telefonról, majd a ketyerén megnyomni a fogadás gombot, majd a frissítést. Hozzáteszem, erre mind magamtól jöttem rá.

De működik és pici.

Jól olvasható és kezelhető a gombokkal és az érintőképernyővel. A nem-érintőképes változaton a többfunkciós gombok nekem bonyolultnak tüntek, ezen egyszerűbbek.
Már csak egy olyan ketyere kell hozzá, amit a tokban dugok el hogy megtaláljam, amikor leteszem valahova és elfelejtem, hova tettem.