Valószínűleg a konyhaszekrény pakolása közben kellett volna feladni. Ez nem egy olyan hét, hogy valamihez is hozzányúljak, amin nincs 'escape' gomb.
1.
A konyhaszekrény pakolása közben szétesett a fűszerpolc. Tartottam a polcot (tele fűszerrel és üvettárggyal), közben kerestem a megoldást.
Lepakolni a polcot?
Az ötlet jó, de nincs hova: nincs elérhető szabad felület a közelben.
Összeszerelni a polcot?
Az ötlet jó, de a mosogatógép és a konyhapulc közé beesett csavar nélkül nem tűnik kivitelezhetőnek. A polcot meg tartani kell.
Hagyni leesni az egészet a fenébe?
Az ötlet jó, de a szétszóródó fűszerrel kevert üvegcserepek összeszedése komoly utómunkállatokat ígényel.
Végül majomkodtam: a lábammal kinyitottam a konyhaszekrényt, kikotortam belőle a kalapácsot és a szögesdobozt, majd lábbal felemeltem a kalapácsot és a szögesdobozt (nem egyszerre). Aztán valahogy egy kézzel pár szöggel helyettesítettem a kiesett csavart.
2.
A szemész meglátogatása előtt megpucoltam a szemüvegemet. Természetesen a szemüveg legkisebb csavarja kihasználta az alkalmat és orbitális pályára állt és örökre nyoma veszett. A szemüvegjavító készletben sem volt ekkora csavar. Végül egy régi szemüveget kanibalizáltam és abból operáltam ki a hiányzó alkatrészt.
3.
A szemész kitágította a pupillámat. (Na jó, nem ő volt, hanem asszisztense.) Úgy éreztem, a pupillám eltakarja még a szemem fehérjét is. Felvettem a napszemüveget, de a biztonság kedvéért a doki még adott egy műanyag sötétítőt is, amit a szemüveg belső oldalára kell pattintani. Így hazafele a kocsiban már nem volt vakító a közlekedési lámpák zöld fénye. A piros továbbra is bántotta a szemem.
A gyalogosok elszörnyedve nézték a vak vezetőt.
Igazából nem is lett volna baj, ha a műanyag sötétítő nem unja meg magát és nem pattan le a szemüvegről. De lepattant és ezután rácuppant a szememre.
A hátralevő pár kilométert úgy tettem meg, hogy Yoda navigált, miközben egyik kezemmel a sötétítőt tartottam a napszemüveg elé.
A doki szerint a pupillatágító hatása este hatra múlik el.
Lehet, inkább napnyugta után kéne szemészhez menni?
1 megjegyzés:
volt mar nekem is pupilla tagitasom parszor. a legcikibb az volt amikor New York-ban laktam es nem vittem napszemuveget magammal.... kaptam szep muanyaglapbol kivagottat es azzal mentem haza... na de nem szep alattomosan a kocsiban hanem metrorol metrora szallva hogy mindenki szepen megnezhessen benne :-) egtem de nem tudtam levenni mert akkor nem birtam nyitvatartani a szemem a fenytol....
a pakolashoz tovabbi kitartast. en most dobozolok egy het mulva koltozunk.... grrrrrrrr
Megjegyzés küldése