Vadpulykák és romok

Közel húsz év alatt nem jutottunk el a Middle Canyonban, aminek a felénk eső vége negyven percre van tőlünk, a távolabbi pedig ötventre.

Ennek ellenére sose voltunk - de ezt sok helybeli is elmondhatja magáról.

A Middle Canyon erdélyi méretű fenyveseivel és Magyarországot és a magyar zöldet idéző lombhullató erdeive kétezer ötszáz méterre mászik fel Tooeléből át Daybreakbe az Oquirrh-hegységen át. (Nem, nem gépeltem el, ezt így írják, majd erről valamikor írok bővebben.)

A völgyben természetesen bányásztak valamikor és most ennek a maradványaiba botlottunk bele.

Az expediciónak három célja volt: az egyik, hogy kiélvezzük a völgybeli 25 Celsius fokoz, miközben a városban a hőmérő felülről nyalogatta a 43 Celsiust, sétáljunk Puppeyval, annélkül, hogy belesüllyednénk az olvadt aszfaltba és, hogy megnézzünk pár elhagyott épületnek látszó valamit.

Az elhagyott vízművek láttán már sejtettem, hogy tényleg lesz itt valami érdekes.

Hanem, többek közt, a világ legmagányosabb piros WC-jére egy mező közepén.

A  csontszáraz patak nem érdekes volt, hanem inkább szomorú.

Aztán, hogy felfele haladtunk, megláttam valamit a fák között. Egy épület betonalapját.

A betonmaradványokat alaposan kigraffitizték azok, akik idejárnak graffitizni és sörözni.

Ezeket (grafittizni és sörözni) a mormon ifjúságnak külön-külön és együtt is tilos TILOS VERBOTEN csinálnia, úgyhogy az ifjak feljönnek ide bűnözni.

Ezt úgy mondják, hanging around, amit egy falfirkában meg is örökítettek.

Az épület (ezt jöval a látogatás után sikerült kideríteni) eredetileg egy közeli bánya szivattyúháza volt. Majd egy lánycserkésztáboré és végül az enyészet lett.

Azt, hogy a cserkészlányok és cserkészfiúl szivattyúztak-e, azt nem tudom.

A közelben viszont találtam egy kerítéssé átépített reciklált fúrófejet.

Innen egy széles út vitt fel egy meddőhányó tetejére.

Innen nyílt a bánya egyik alagútja, ami a vizet vetette el egy távoli tárnából. Ma ez a víz Tooelébe megy. Az valószínűleg mellékes, hogy ebben a bányában arany és ezüst mellett ólom is volt.

Természetesen benéztünk és egy nagyon szép gerendagyűjteményt láttam benn.

Itt kellett eldönteni, hogy majd próbáljunk-e átmenni a hágón és leereszkedni a másik oldalon a Butterfield-kanyonon át, vagy pedig menjünk vissza, amerre jöttünk és kockáztassunk meg egy tollfosztással járó konfrontációt a vadpulykákkal. (Lásd a lenti fotót.)

Erről a kirándulásról egy hétperces film is készült, amit itt lehet megnézni.

Szekszárd - még jobban szeretem

Tizenhét éve voltam Szekrárdon és akkor nagyon szerettem.

Most megint.

Ugyanilyan meleg volt.

Minden - még az éttermek is - ugyanúgy néztek ki és a régi templom se épült ujjá a levéltár udvarán.

Minden békés volt és patyolat.

A vaktérképen rajta volt a lényeg: bíróság, ügyészség, börtön. (Nem politizálok, esküszöm nem!)

Megfeletkeztem kedvenc szobromról (lásd az első linket). 

De volt egy új (?), egy zongoraszobor.

Most megakadt szemem egy másik Hungária ábrázoláson és megállapítottam, hogy eme honleány kebelén valóban lehet megpihenni.

Szóval Szekszárd - szeretem. Még jobban.

Remélem, jövőre is sikerül eljönni és balesetmentesen megpihenni.

Szekszárdi tábla

Szép dolog, hogy gondolnak azokra, akik belerokkantak és belehaltak a munkába.

Remélem, az üzenet az világos: NE DOLGOZZÁTOK AGYON MAGATOAKAT!

Köztársasági elnöki gondolatok

Az ideális köztársasági elnök az, aki nem akar köztársasági elnök lenni.

Ez világos.

Úgyhogy, amikor a Nép választja az elnököt (ami ugye majd garancia lesz arra, hogy az elnök a politikától független legyen -sátáni kacaj), akkor ott lesznek a jelöltek, akik közül egyik se akar elnök lenni. (Most nekem Monty Python legszebb pillanatai jutnak eszembe.) 

A vitán majd egymásra licitálnak, hogy ők mennyire nem akarnak elnökök lenni. Vagy el se mennek a vitára. Meg se szólalnak. Nem is jelentkeznek.

Azután a Nép megválasztja azt, aki a legügyesebben vonakodott.

Vagy azt, akinek a legnagyobb a pofája, hogy ő mennyire nem akar elnök lenni.

Mosdó pénztár

 

- Mosdó pénztár - a klasszikus értelmezés szerint ott mosdanak a pénztárak, de ennek ellentmond a toilet cash desk felirat.

- Bizarr, bizarr - morogtam, aztán fizettem a pisilésért  

Tiszta volt és ez a lényeg.

Meg az, hogy kártyával is lehetett fizetni. A cash desk-nél.

Territorialitás

- Ide nem jössz be!

- De itt én...

- A hóra kijöhetsz, de ide be nem!

- De én itt....

- KIFELE!

Ekkor eluntuk és kitettük a felbőszült, csattogó szarvú szarvasbogarat a kertbe.

Tatai szobor

 

UPDATE: A hölgy Amphitrité. Köszönöm TM-nek, hogy tudta!

Tatán egy szépen felújított első traktusú, de még helyenként egy kis munkára váró palota hátsó udvarán találtunk egy érdekes szobrot.

Nem tudtam (mert több évtizedet töltöttem hiányos mitológiai tudásom elfelejtesével) kit ábrázol.

Több elméletet találtam ki a flegma, lepedős hölgyről.

1. Horgász és mindjárt belenyúl a hal szájába és kiakasztja a horgot  

2. Bűvész. Mindjárt azt mondja, “csiribi-csiribá” és kihúzza a hal szájából az imént levarázsolt melltartóját.

3. Halidomár. Mindjárt bedugja fejét a hal szájába, majd kihúzza, meghajol és várja a tapsot.

4. Halorvos. Mindjárt belenyúl köpenye zsebébe és egy csukamájolaj tablettát dob a hal szájába. Ja, ez nem jó.

Bónusz: hogy kerül alga a csobogóba? A tóból jönne a vize?

Tatai vaktérkép

 

Nemrég írta egy ismerősöm, hogy a vakrandi szó kerülendő, mert sérti a vakokat és jobb helyette a “meglepetésrandi” kifejezést használni. 

Én nem igazán értek ezzel egyet, mert szerintem nem sértő, de biztos, hogy nem fogom semmiféle randira hívni  

Az viszont nagyon pozitív, hogy Tatán is láttam egy nagyon jó vaktérképet.

Tatai - alga a tóba'

Megjegyzés: az alábbi bejegyzés június második felében készült, csak nem tettem fel.

Gyönyörű volt a tatai Öreg-tó.

Miatta Tata Magyarország egyik legszebb városa, majdnem olyan jó, mint Tapolca.

Már megcsodáltuk a múzeumi kávézó erkélyéről. Aztán lesétáltunk a partjára.

Ahogy közeledtünk, a víz egyre zöldebb lett.

A szárazság, a hőség és a rengeteg tápanyag (műtrágya), amit a patakok mostak a tóba egy algakeltetővé változtatták a vizet.

Talán ezért nem láttunk egyetlen vizijárművet és fürdőzőt se a tóban.

Csak egy magányos kacsa haladt algatörőként a sűrű vízben.

Elképesztő volt látni, hogy a "kacsasodorban" hogy megnyílt az alga és hogy mennyire lehetett követni a kacsák mozgását az algában - mint hajókét a tengeren repülőgépről.

Remélem, amikor legközelebb jövök és az időjárás engedi, tudunk csobbanni vagy evezni.

Arról, ahogy a kacsa úszik az algás vízben, készült egy rövid videó, amit itt lehet megnézni.

Tatai múzeum

Ha már Tatán voltunk és ott volt a vár, mondtuk, ne várjon hiába, bementünk.

Bár az ősi turistamondtás azt tartja, hogy hegyet alulról, múzeumot kívülről és kocsmát belülről kell nézni, mi bementünk a múzeumba is - ami azért nem a világ legjobb múzeuma - és triplán megérte.

Megérte, mert hát láttuk a festett római feliratot.

Azért is, mert az ásványtárban boldogan konstatáltam, hogy az én kis magángyűjteményemben az itt kiállított összes ásvány szerepel. Csak némelyik általam gyűjtött specimen jobb volt.

A toronyból pedig jó egyre jobb kilátás nyílt a tóra.

Aztán elértünk a cukrászdába és azt mondtam, "oh", ez az, amikor a múzeumot is belülről kell, hogy a kocsmát meg lehessen nézni.

Ez a kilátás, ezzel a gótikus teremmel tökéletessé tette a várlátogatást.

Legközelebb azért kívülről megyünk be a cukrászdába.

Ribizli szerel

Megjegyzés: Ezt a bejegyzést mindenkinek ajánlom, akinek 42 fokban fizikai munkát kell végeznie a tűző napon. Nekem is.

Ribizli májusban betoldalékolta a swamp coolernek a Mókuska által szétrágott darabját.

Most valaki beleharaphatott, mert az egész miskulancia szétjött és zuhanyozta volna a kertet, ha a laza koradélutáni 42 fokban a víz leért volna a földig. De nem ért le. Elpárolgott.

Ilyenkor Ribizli három dolgot tehet: 1. Elkezdi magyarul tanítani Mókuskát. 2. Elzárja a vizet és átkapcsol a rendes légkondira, amit annyira nem szeret. Nemcsak azért, mert a légkondi üzemeltetése drágább. Azért jobb a párologtató hűtő, mert folyamatos szellőt biztosít, nyitva lehet ajtó ablak, lehet ülni a verandán, Puppey kiszaladgálhat a postással kommunikálni és a levegő párataltalma is nagyobb.

Szóval felmásztam a létrára és néztem mi történt. Valamiért szétjött a kötés.

Összeraktam, miközben szemem sarkából az engem strírölő darazsat lestem.

A kötésnél spriccelt a víz és láttam, hogy a cső egy újabb helyen spriccel, mintha Mókuska megint beleakadt volna kis fogacskájával.

Kivárgtam a sérült részt és áttettem volna az kötés részeit, amikor a középső réz bizbasz lebucskázott a tetőről bele a fűbe.

Ezért vettem a fenti fotón látható készletet: ötven darab ide való alkatrész ugyanattól a gyártótól, aki a kötést csinálta. Ráadásul ugyanaz a méret. Le lehet ejteni pár tucatot, mire elfogy. Amik lebucskáznak a tetőről, azokat meg majd megkeresem, ha fagy.

Hoztam új alkatrészt, köszöntem a darázsnak és fogtam a bizbaszt, ráhúzam a csőre, meghúztam a csavarokat és láttam, hogy spriccel. Szétszedtem és leejtettem a fogót és utána pottyantottam a középső alkatrészt.

Lemásztam a létráról, tettem az eresz alá egy ponyvát, hogy arra essenek az alkatrészek és hoztam új alkatrészt, fogtam a fogót, felmásztam a létrán, köszöntem a darázsnak és láttam, hogy a fogó szétesett.

Lemásztam a létráról, összeraktam a fogót, visszamásztam a létrára, összeraktam a kötést és spriccelt, bele a szemembe, így alig láttam, hogy egy újabb darázs érkezett valahonnan.

Szétszedtem a kötést és láttam, hogy a rézgyűrű teljesen eldeformálódott, ahogy meghúztam. Le se tudtam szedni, muszáj volt levágni. Levágtam, de nem volt több gyűrű a zsebemben, ezért lementem a létráról, kerestem alkatrészt, de nem láttam, mert a veríték a szemembe folyt.

Letörölttem a verítéket és az apróbb bizbaszokból egy maréknyit beleszórtam az ingzsebembe és visszamásztam a létrán. Ezért vettem ötven darabos készletet. Árban ugyanannyi volt, mintha egy kötésnyit vettem volna ugyanennek a cégnek a termékeiből.

Köszöntem a három darázsnak és újra összeraktam mindent. A víz kinyitása után úgy spriccelt, mint még soha, úgyhogy egy negyedik darázs is csatlakozott a társasághoz. Reméltem, hogy fürdeni jöttek. Legalább ez kimosta a verítéket a szememből. 

Víz elzár (lenn), kötés szétszed, látom, hogy a középső gyűrű eldeformálódott csakúgy, mint a középső alkatrész.

Összeraktam friss alkatrészekkel, de folyt, úgyhogy szétszedtem és leejtettem a nagyobbik alkatrészt, ami még az előző szerelésből maradt itt. Néztem, ahogy a réz vacak lebucskázik a tetőről, ugrik egyet az ereszen, rápattan a ponyvára, majd belegurul róla a fűbe.

Lemásztam a létráról, kerestem egy nagy alkatrész és ekkor láttam, hogy ugyannak a cégnek az ugyanolyan éretű alaktrésze nem egyforma méretű. Az eredetin, ami folyik, azon nagyobb volt a lyuk és nem tudta a középső gyűrűt rendesen megszorítani, csak eldeformálni.

Körülnéztem és beleüvöltöttem egy, a kínai minőségellenőrzésre és iparra vonatkozó szarjon sünnel kombinált LFS-t a forróságba, természetesen a legkisebb lyuk vonatkozásában és reméltem, hogy valaki közben befogja Puppey fülét. 

Köszöntem az öt darázsnak, mindent összeraktam és egy csepp víz se jött a kötésből.

Lemásztam a létráról és az első liter vizet azért ittam meg, mert szomjas voltam, a másodikat meg mert jólesett.

De a párologtató hűtő működik és kellemesen hűvösen tartja a lakást.