Galagonya-tető romjai az erdőben

- Ott van!

- Az a kastély?

- Az a mauzóleum.

A kastély is ott volt valahol az erdő alatt.

Alább lehet látni egy kis válogatást a Fortepan-ról arról, hogy milyen volt a kastélypark és a kastély 1944 körül.

A gondozott parknak, a nemesi kastélynak már nyoma sincs: megette az erdő, visszahódította a természet.

Azt hiszem, hogy a fenti kupac föld a Hegyi-kastély egy darabját rejti.

A kastély, a csillagvizsgáló és a mauzóleum mind Nagy Károly birtokán állt a Galagonyás-tetőn. (Megjegyzem, nem sok "tető"-re emlékeztető geológiai formációt láttunk, de valaminél biztos magasabban van ez a hely.)

A tető az egy dombnak vagy hegynek a lapos felső része, de mi itt az erdőben nem igazán éreztük, hogy egy tetőn lennénk.

Nagy Károly gyógyszerésznek készült, majd csillagász lett. Járt - és egyik első magyarként írt is az Egyesült Államokról. (A Nagy Károly életéről és birtokáról származó információk forrása Horvai Ferenc Meteor 2004/12-es cikke.)

Nagy Károly Gróf Batthyányi Kázmér birtokának volt intézője. A gróf finanszírozta a csillagda építésének kölcségeinek egy részét. (Boldog idők, amikor a dúsgazdag főurak csillagvizsálókra szórták a pénzüket.)

A mauzóleumot viszont Nagy Károly építtette, a komplexumot pedig Pollack Mihály tervezte.

Nagy Károly volt szerencsés: mire elkészült a csillagvizsgáló, aminek mára csak egyik tornya maradt meg a háromból, az 1848-49-es szabadságharc miatt távoznia kellett. A birtokot némi pénzért cserébe az államra hagyta.

A mauzóleumot se tudta belakni: Párizsban hunyt el.

A csillagdát 1945-ig malomnak és raktárnak használták.

A kastélyt a budapesti csata keretében lőtték szét 1945-ben a Viking SS páncéloshadosztály és a Vöröshadsereg tűztámogatásával.

A Mauzóleumot 1985-86-ban restaurálták - ezért is van ilyen jó állapotban. 

Mi meglepőtünk, hogy mennyire jól tartja magát.

Még a triglifek is megmaradtak a timpanon alatt. (Egy régi fotó tanusága szerint metopék nem voltak a triglifek között.)

Az ajtó keretében pedig ma is ott van az egykori zsanér.

A süttői vörösmárvány ajtó- és ablakkeretek egy része is ott van, ahova eredetileg Pollack tervezte.

Egyszerűen nem értettem, hogy szorgos kezek miért nem hordták még el az egészet téglánként.

Nem, nem panaszkodok! 

Csak nem értem.

Rózsa a törött ablakban

 

Rózsa a törött ablakban - nagyon jó cím lenne. Nem tudom, miért van ott, ki adta kinek, de ebből egy regényt lehetne írni elfeledett szerelmekről vagy egy lányról, aki nagyon elkésett. 

Teiresias póráza

 

A Kossuth téri metróban van a vak jós, Teiresias szobra. Amennyire emlékszem, kutyája nem központi szereplője mitológiai történetének, arra viszont határozottan emlékszem, hogy a fickót az istenek időnként nővé, időnként férfivé és néha valami egyébbé (lepke?) változtatták.

Szóval politikailag lehetne problémás is. Szerencsére egy szobrot nehéz ledarálni illetve szerencsére akik ilyesmivel foglalkoznának nem jutnak el a görög mitológiához.

Eredetileg Teiresiasnak a szobron botja volt, aminek lába kelt, többször is.

Most pedig láttam egy nagyon jó és szellemes kiegészítést a szobron: valaki pórázt adott a kutyára és a végét a gazdi kezébe nyomta.

Tökéletes.

Torony az erőben

- Azért L a romokhoz vezető turistajelzés, mert raccsolt aki először alkalmazta.

Ez a felvetés kishíján tetlegességig fajult, de aztán szerencsére megérkeztünk a “lomokhoz”.

Az erdő mélyén megbúvó rom nagyon rom volt abból a fajtábol, aminél nem tudni, miért is áll.

Legalábbis a boltív zárókövét én nem használnám fel egy stabilitásról szóló reklámban.

Valamikor végeztek itt egy kis állagmegóvást, de aztán csak elodázta a véget. Vagy a vég kezdetét.

Most az egész menthetetlennek tünt romos szépségében. 

Még állt. De ki tudja meddig dacol az idővel és a vandálkodó verebekkel, akik előszeretettel pihennek meg a torony statikailag kritikus pontjain annak létét fenyegetve felelőtlen landolásukkal.

- Nyolcszög alapú torony kör lezárással? Mi volt ez?

- Csillagvizsgáló.

- Itt? A semmiben?

- Volt hozzá kastély és mauzóleum is.

- Kastély? Mauzóleum? Itt?

- Persze. Gyertek.

 

A fotográfus visszatér

A Dunaparton sétálva láttuk, hogy egy élelmes ember talált egy piaci rést és hat euróért elkezdte a turistákat fotózni.

Ekkor jutott eszembe a Vajdahunyadnál látott selfiegép, ami húsz lejért, úgy négy euróért tette ugyanezt. Ha tisztán a számokat nézzük, kétharmad árért a gép két fotót adott, míg a fotós egyet.

Nekem a fotós jobban tetszett: szeretem, ha emberek dolgoznak és nem gépek. Az ember ráadásul szerintem jobban illik a történelmi környezetbe, mint a selfigép.

Viszont jobb, ha én csendben maradok. Egyik szolgáltatást se vettem igénybe, csak a selfigéppel csináltam egy selfiet.

Tábla az erdőben

Csabdiba a templomrom miatt jöttünk: a rom maga jó volt, de kicsit csalódást okozott a kerítés: az eddigi romoknál nem volt. 

Értem, hogy kell(het), de kerítés nélkül jobban illenek a tájba. 

Volt itt még bónuszként egy szovjet síremlék hetvenöt ismeretlen katonának. A betonmonstrumon több felirat is volt és lelkesen fordítgattuk őlet, amíg meg nem találtuk a magyar verziót szintén töredezetten.

Régimódiak vagyunk, arra nem is gondoltunk, hogy beszkennneljuk es beolvassuk őket a telefonnal. Hol van abban az agytorna?

Illetve kinek jut ilyen eszébe?

Aztán ha már ott volt, felszaladtunk a hegyre, ahol egy pici, gyalogos ösvényen belebotlottunk a táblába.

A tábla ott állt az erdőben a keskeny ösvény mellett és egy fásítási program és a rá elköltött másfél milliárd történetét hírdette büszkén a baglyoknak, nyusziknak, rókáknak és őzikéknek, akik bizonyára örültek az új fáknak.

Tudom, hogy Csapdi dombja feletti ösvény bizonyára több túrázót vonz, mint az országos kék, de ide egy kisebb tábla is elég lenne - amit nem nehézgépekkel kell belopni az erdőbe. Máshova meg lehetne tenni egy nagyot, hogy ország világ lássa, mire ment a pénz.

Arra gondolni se merek, hogy a tábla esetleg azért van itt, hogy ország-világ ne lássa mire ment el másfél milliárd.

Gyorskeresés

 

Gyulafehérvárott a Szent Mihály székesegyházban van Hunyadi János kormányzó szarkofága mellett testvére, darázsderekú Hunyadi János szarkofága (akkoriban gyakran ugyanúgy neveztek el több gyereket, hátha az egyik felnő).

A szarkofágokon sok graffiti található: nem mai találmány, hogy egy turista összefirkál valamit.

A kard (tőr?) hüvelyén például ott virít Mihael Schoppet neve. Nincs velem a laptopom, mindent telefonon pcsinálok, ami a keresés minőségét - számomra - rontja. Lehet, ezért nem találtam semmit erről az úriemberről.

Szerencsésebb országokban köteteket találnék nemcsak a Hunyadiakról, hanem azokról is, akik lelkesen bevésték nevüket a sírjukba.

Majd egyszer megpróbálok rájönni ki volt ez az úr, mikor és miért.

Mindenesetre szépen vésett, mint aki tudja, nem fogják zavarni, ami azért fura, elvégre egy katedrálisról van szó.

Persze lehet, a szarkofág nem volt mindig itt.

Ideje keresni egy monográfiát erről a templomról.

Egy valami biztos: kár, hogy korábban nem voltak selfie-k. Akkor kopácsolás helyett melléfelüdtek volna és klikk és mehetett volna a fotó az instára.

Templomtáblák

Gyulafehérváron (majd erről is próbálok hosszabban írni, ha majd lesz nálam laptop) a székesegyházban láttam (felső fotó) hogy kék sapkában tilos bejönni.

Ezt még értettem, nehéz megfelelő piktogramokat találni -bár nekem piros sapkám is van a telefonon.

De hogy miért nem lehet napszemüvegben bejönni, azt nem értettem.

- A románt viszont sokkal jobban értem, mint pár napja! - gondoltam elégedetten a Silentium tábla láttán.

- Non est hic aliud nisi domus Dei et porta caeli - mire eddig eljutottam, már  tudtam, hogy csak rozsdás latinom tört felszínre.

 

Demsusi oszlopfő

Demsus mindig kedves szívemnek. Most a templomkertben sétálva láttam meg valami érdekeset. 

Egy római oszlopfő volt, ami közel eredeti állapotában maradt meg. Nem az oszlopon, hanem a templomkertben, de megmaradt egy ritkán látható része. (Lásd a középső fotó.)

A kőben látni egy fém tüskét (felső kép). Ez a tüske pont beleilleszkedett az oszloptözsön levő mélyedésbe  

Ez stabilizálta az oszlopot. Hogy a kötés erősebb legyen, olvadt olmot öntöttek az oszlopfő tetején levő résbe, ami összekötötte a köveket.

Az oszlopközepébe is öntöttek ólmot (lenti kép), ami jobban összetartotta az elemeket.

Aztán jöttek a vandálok és ledöntötték, hogy kiszedjék belőle az ólmot.

 

Kínzóprogram

Tudom, hogy románul a program szó nyitvatartást jelent, mégse szabadulok a gondolattol, hogy itt valamilyen kínzási “programról” van szó a Kínzás Múzeumában.

 

Darázsdarék

A gyulafehérvári székesegyházban nyugszik Hunyadi János (mindkettő) és Hunyadi László.

Az egyik Hunyadinak elképesztő darázsdereka van.

Sok nő ölni tudna egy ilyen derékért - vagy egy ilyen füzőért.

Székely vér

 

A brassói villámlátogatás több találkozót is lehetővé tett.

Közben igyekeztem egy geoládát is megtalálni. 

Ez egy gőzmozdonyon volt eldugva Sepsziszentgyörgyön, ahol én minimum húsz éve nem jártam. (Nem a gőzmozdonyon, Sepsziszentgyörgyön.)

Mivel páran elmentek pisilni, én szóltam Á-nak, amint Zs-ék megjönnek a mosdóból, szóljon és abbahagyom a keresést. 

Miután ezt elrendeztem, kerestem tovább. Úgy tudatom peremén éreztem, hogy úszik az idő, de Zs-ék nem jöttek, mert Á nem szólt. 

Aztán meglett a geoláda, én meg rohantam a találkozóhelyre, ahol ott volt Á és Zs-ék is. 

- Nem arról volt szó, hogy szóltok, amint Zs-ék megjönnek?

- De. Pontosan. Mikor mi visszajöttünk, már itt voltak és azóta nem jöttek meg. 

- Messze van-e Kolozsvár?! - kiáltottam bele a sepsziszéki pusztába és arra gondoltam, hogy a székelyek és klasszikus vicceik (vicceink) egy sajátos gondolkodás vagy esetleg a mi autizmusunk jelei-e. 

Szászhermáni lépcső

 

Szászhermán ott van Prázsmár mellett. Egy másik lenyűgöző vártemplom.

Majd ha lesz billentyűzetem és időm írok róla részletesebben, ahogy Prázsmárról is fogok. Majd.

A mostani látogatás annyiban volt különleges, hogy megláttam egy ajtót.

Jó, ajtót láttam már, de ez az ajtó nyitva volt.

Bevallom, nyitott ajtót is láttam már, de ez a nyitott ajtó a toronyba vezetett és Ribizli tériszonyát vonzzák a toronyba vezető nyitott ajtók.

Mert lehet látni ilyen bonyolult berendezéseket (lásd fenn).

És fel lehet menni egy lépcsőn (ne lásd lenn) a toronyba a haranghoz. (Nem sikerült betenni a harangos képet, most már nem írom újra az egészet.)

A fenti lépcső kétszeri bejárása pedig elvezetett a felismeréshez, hogy ez nem lépcső. Ez oroszrulett.

Prázsmári gondolatok

 

Prázsmárról majd, ha nem egy telefonon pötyögöm a bejegyzéseket, írok valamikor egy csomót.

A szász vártemplomokról végtelenül sok történetet lehet elmesélni, de most csak pár fotóra van időm.

Számomra ezekben a templomerődökben az a hihetetlen, hogy még ma se puszta múzeumok, a múlt megkövült kiállításai. 

A templomot ma is használja a közösség és sok helyen a családok ma is tárolásra használják ősi tárolóikat, aminek ugyanaz a szobaszáma ma is, mint 300 éve.

Szóval ez nem skanzen.

Ez a valóság. Ez a helyik élete