Mellbimbóvédő

Ribizlifozelek fiatal és naív. Azt hiszi, hogy a futáshoz, mint edzéshez kell egy pár jó cipő és esetleg két láb. Hát nem.

A kiegészítők száma végtelen.

Futóhátizsák (ami fut a futó helyett és még víz is fér bele), meg egy spéci futókabát és a futóeledel, amivel a futó életben tartja magát az urbánus vadonban.

Aztán kell kismillió tok, tároló, öv a túlélőfelszerelésnek és a hitelkártyának, kis aprónak és telefonnak, ami persze kapcsolódik a futóórához, ami GPS-sel rögzíti, merre futott a futó, sőt, vissza is vezeti a kiindulópontra.

A futózokni, futónadrág és futóbugyi nem volt meglepetés, de lábujjvédő (sic!) keresése közben belebotlottam a mellbimbóvédőbe. Mert futás közben a futópóló kidörzsölheti annak a futónak a (futó?)mellbimbóját, akinek nincs futómelltartója. Murakami a What I Talk About When I Talk About Running című könyvében (biztos van magyar címe, majd valaki megkeresi) azt írja, hogy ő ragtapasszal egyerűen leragasztja a mellbimbóját. Ebből is látni, hogy Murakami japán, aki nem igazán szőrös.

Ennyi cucc között csodálkozom néha, hogy egyáltalán szükség van még a futókra.