Egyszer már jártunk Yodával erre, akkor
egy közeli pueblo romjait néztük meg. Most továbbmentünk a sziklarajzokhoz és a kilátóba. 
Könnyű séta volt. Az ösvény lustán tekergett fel a domboldalon.
Amikor kiértünk a kanyon peremére, biztonságos távot tartva nézegettük a sziklarajzokat.
Picit bonyolultabbak voltak, mint a korábbiak
lenn a folyónál. Ide telepesek se vésték fel nevüket. 
Mi egy modern sziklaalkotásig akartunk elmenni: egy repedt kőtömböt kreatív és tériszonymentes kirángulók egy T Rex koponyává alakítottak át.
Az idő vasfoga kilezdte a koponyát, de így is látványos volt csorba fogaival.
Nekünk a sasfejre emlékeztető szikla talán jobban is tetszett.
- Hrrrrrrmrrrrrr - hallatszott valahonnan mire rémülten reagáltunk.
- Mi baja Yodának?
Szerencsére nem a Mester volt, hanem egy vidám férfi egy üveg vízzel, sárga gumilesztyűben. A fickó kiállt a peremre és belehörgött a mélybe.
Nekem úgy túnt, a mongol torokéneklédt gyakorolja. Vagy fuldokolva gargalizál.
Kicsit később megint összefutottunk és akkor úgy tünt, a Blue Swede slágerét, a Hooked on a feeling-et zümmögi a mélybe.
- Sose jártam itt, de ismerős ez a hely - vallotta be és elléptetett a messzeségbe.
Mi meg visszatértünk az autóhoz. Várt a
fagyasztott joghurt. 
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése