Mentek az európaiak a pusztában.
Mentek, mendegéltek.
Nem volt víz. Nem volt fa. Nem volt semmi.
És mentek, mentek és a távolban meglátták a csillogó kék tavakat.
Rohanni kezdtek a hívogató vízfelületek fele, HALLELUJÁZÁSTÓL zengett a völgy és a fáradt, szomjas, poros felfedezők hálaimákat kiáltva vetették bele magukat a hívogató tavakba. Amik sósak voltak. Ihatatlanul sósak.
Nem tudom, mit mondtak, amikor ajkukon félbeszakadtak a hálaimák, de el tudom képzelni.
Na, ez a hely Fish Springs.
- Azt mondtad a táborhelyen, hogy, reggeli, reggeli, reggeli - ugrált Puppey, aki nem filozofálni akart, hanem reggelizni, méghozzá ott, ahol tavaly ettünk.
Fel is állítottam gyorsan a konyhát és egy felfedező-reggelit állítottam össze szalonnából, kolbászból, tojásból és sajtból.
Azt figyelmen kívül hagytam, hogy az igazi felfedezők valószínűleg kétszer sózott cipőtalpat ettek bőrből készült derékszíjba csavarva friss nádszálakkal körítve és sósvízben kifőzve.
Fish Springs mellett már kétszer jártunk, piknikeztünk is itt, de a tavakat még nem néztük meg rendesen.
A legtöbb tó sekély volt - még kajakozni is. Talán mert késő ősszel voltunk, amikor már minden kiszáradóban van egy nagy szárazság közepén vagy mert a tavak mindig sekélyek.
Ha esetleg több lenne bennük tavasszal víz, szívesen körbeeveznék majd.
Voltak csatornák, tavak, madarak és nyugalom és vadászok, akik főleg hajnalban durrogtattak.
Mint megtudtam, ez volt az év legforgalmasabb napja itt, mert ma nyílt meg a vadásszezon.
Mivel nem akartuk tovább kiabálni, hogy nem vagyunk kacsák, továbbindultunk a Hot springs barlang fele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése