Repülés Amerikába

MSP
Originally uploaded by ribizlifozelek

A poszt fényképei általában illusztációk, jórészt nem most és nem a megfelelő helyszínen készültek.)

A visszaút hosszú volt és eseménytelen. Yodának beszeretzük a megfelelő papírokat Erzsébeten. Yoda bepattant dobozába, majd kiautóztunk a reptérre.



Ferihegyen átestünk az ellenőrzéseken. Elmondtunk, mindent mi csomagoltunk. Mindent mi pakoltunk. Kifizettük Yoda jegyét és már benn is voltunk a tranzitban. Itt megtöltöttük kulacsainkat.

Szerintem Ferihegy egy pofátlanul drága reptér, igaz, most találtam 300 Ft-ért is ásványvizet, de volt kilencszázért is. Egy üdítőért hatszázat kértek. A szendvicseket nem mertem megnézni. Inkább másra költöttük a pénzt és kulacsba töltöttünk a mosdóban csapvizet. Az így spórolt pénzből kijött egy könyv, megvettük karácsonyra ajándékba az Utas és holdvilágot angolul.
A könyvért háromezret kértek, eredeti áron 13 dollár volt. Ez teljesen elfogadható árrés volt szemben a spanyol verzió vérlázító árával. (Ha valaki nem ugrana rá a linkre, a Spanyolországban 14 Euróba kerülő könyvet itthon nagyjából 24 Euróért próbálták elsózni.)

A gépbe, mivel kutyával voltunk, a többi utas előtt szálhattunk be, így kényelmesen elhelyezkedtünk. Yoda és doboza ment az ülés alá, mi az ülésre, a csomagok a csomagtartóba. Azán már repültünk is.



Jó pár éve alatt erősen leromlott az óceáni járatokon felszolgált étel minősége. (Tudom, a rövidebb járatokról egyszerűen eltűnt az ennivaló.) Az adagok összementek és általában a maradék íz is eltűnt belőlük. A sajt most jó volt. A többit hagyjuk. (Komoly érv a British Airways mellett, hogy náluk a választék beef vagy pasta, míg máshol pasta vagy chicken. Viszont a BA-n macerás kutyával utazni, úgyhogy inkább a csirkás járatot választottuk.



New Yorkba a vártnál korábban érkeztünk, de ezt az időt el is vesztettük: nem volt üres kapu. Még késtünk is a végén. Kicsit aggódtunk, mert viszonylag kevés időnk volt átszállni.

A beléptetés gyorsan zajlott. Új szkenner nézte az ujjlenyomatainkat és már 1-1 ujjat néztek, hanem nyolcat. Yoda beléptetése is gyors volt, a tisztviselőt jobban érdekelte, hogy megsimogathassa a Mestert, mint a papírok. Különben is, minden papír rendben volt.

A nemzetközi terminálról vonattal lehetett átmenni a Delta termináljára. Mi inkább gyalogoltunk, hogy Yoda pisilhessen egyet. Jelentem, a Mester nemcsak pisilt.
A séta viszont gyorsabb volt, mintha vonatoztunk volna.

Az újabb terminálon ismét biztonsági ellenőrzés következett, azán már ott ültunk a Salt Lake Citybe induló gépnél és vártuk, hogy beszálhassunk.



Az óceáni gép tele volt. Itt viszont minden utasnak jutott egy saját sor. Így egész elviselhető volt az utolsó szakasz. Eleinte úgy tünt késünk, aztán a gép behozta lemaradását, tett egy városnéző tiszteletkört a város felett majd tökéletesen landolt.



Péterék szerencsére vártak minket a reptéren, még túlélőcsomagot is hoztak. Sokkal jobb volt így megérkezni.
Yoda csak megrázta magát és ment ellenőrizni, mi változott itt a nyáron.