Készülődés

Az új-mexikói körút után eseménydús napok következtek: rengetreg tennivaló halmozódott fel. Jogosítványt kellett megújítani, Társadalombiztosításhoz kellett menni, a Mestert el kellett vinni állatorvoshoz papírokért , a papírokat el kellett vinni hatósági állatorvoshoz pecsételni.

Az utolsó két látogatást pillanatok alatt letudtuk. Bementünk, töltöttek, mi fizettünk. (Bevallom, kicsit aggódtam, mert az EU állategézségügyi hatóságai előírják a kék toll használatát - talán az EU zászlaja miatt -, az állatdoki pedig kivételesen elfelejtette a kék tollat, pedig eddig mindig jót szórakozott a nyomatékos figyelmzetetéseken. Yodának most feketével kitöltött papírjai voltak.)

A TB-ben másodpercek alatt kiadták a papírt, csak a bonyolult nevem írták el. De utána pár perc alatt adtak egy másikat. Megérte elmenni, láttam még egy hivatalt, ami működik és láttam egy embert, aki a kopaszranyírt fejére tetováltatta a felesége arcképét. Onnan tudom, hogy a felesége volt, hogy a csaj ott ült a fickó mellett.

A jogosítványt is pillanatok alatt elintéztük, pedig a gondosan előre online kitöltött adatlapot otthonhagytam. Egy gond volt csak: az alkalmazott még nem látott legálisan otttartózkodó külföldit és minden egyes papírral elszaladt a főnökhöz.

- Ez mi?
- Papír, ami igazolja, hogy az a szerencsétlen legálisan van itt.

- Ez mi?
- Papír, ami igazolja, hogy az a szerencsétlen volt a Társadalombiztosírásnál. Valamiért mi kérünk ilyen papírt.

- Ez mi?
- Útlevél.

Még jó, hogy volt már utahi jogosítványunk, egyébként sokkal tovább tartott volna és a főnök sokkal több érdekes papírt láthatott volna.