After the storm
Originally uploaded by ribizlifozelek
Az újság azt mondta, hatalmas vihar jön. A tévé azt mondta, minden viharok öregapja jön. Az internet azt írta, ilyen vihar még nem jött. A jelzőktől eltekintve mindenki megegyezett abban, hogy kedden délután ötkor világvége.
Kinn hétköznapi őszi idő volt. Néha sütött a nap, néha nem. Nyoma sem volt a közelgő kataklizmának.
A hírek meg csak jöttek. Úgy reklámozták a vihart, mint Steve Jobs a következő termékét.
Azt is rebesgették, hogy az egyetemen komoly bejelentés várható a vihar kapcsán. Aztán délben felszállt a füst: a meteorológusok szerint akkora vihar lesz, hogy az egyetem vezetése mindenkit hazaküld kettőkor és bezárják a campust. Meneküljön, ki merre lát.
Ennek főleg a hegyekben lakók örültek: hozzájuk a kanyonokon át rossz időben nem egyszerű eljutni. A többiek is boldogok voltak, főleg azok, akiknek szerdán nem volt órája: csütörtökön kezdődik a Hálaadás, nekik hírtelen lett egy kis idejük levadászni a pulykát.
Kettő tízkor már csak a szél süvített az egyetemi épületek között. Beborult az ég és kihalt volt minden, csak egy vakmerő biztonsági őr járta végig az épületeket és ellenőrizte az ajtókat. Ő is a biztonságra törekedett, a szokásos Toyota Prius helyett, amivel az egyetemi rendőrség jár egy platós kisteherautóval jött, azt talán csak nem kapja fel a vihar.
Mi katasztrófa-övezetté nyilvánítottuk a lakást. Felkészülve az áramszünetre, elkezdtük tölteni a Röfit, az akkumulátort, a Kindléket és az elemlámpákat.
Kinn üvöltött a szél, remegett a világ és fekete lett az égbolt. Mi benn tőzegáfonyás sütit ettünk, összebújtunk és féltünk. (Azaz egyre többször merítettünk bátorságot a süteményből.)
Szakadt a hó.
A városba vezető autópályákat lezárták. A reptéren a járatokat törölték. A Park City felé menő autópályán húsz kamion gabalyodott össze.
A tévé kiküldött tudósítója azt mondta, olyan, mint Észak-Dakota. Észak-Dakotában még nem voltunk, de Minnesotában igen, és ott is hideg van.
Este nyolckor az egyetem újabb bejeletést tett. NEM maradnak el szerdán az órák. Nagy a vihar, de nem akkora.
Ettől kinn elcsendesett a szél, még hullott pár tízcenti hó, előttünk pedig körvonalazódni kezdett egy nehéz, csaknem megoldhatatlan feladat: kivinni Yodát sétálni.
ohh, gondolom a Mester imadja ezt az idot, Oszi nagyon szeret a hoban szaladgalni, de neki csak ritkaj esik erre lehetosege. Yoda remelem kielvezi :)
VálaszTörlésehhez képest a mi kis egésznapos hósesésünk semmi sem volt.
VálaszTörlésmondjuk attól eltekintve, hogy tavaly pont egy hónappal késöbb havazott elöször....