2011. június 11., szombat
Népek - A közeli ház
Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.
Megjegyzés: a fénykép nem illusztráció.
- Az amerikaiak nem szeretik ezt a házat - mondta B.
Pislogtunk.
- Két bérház között van. Úgy érezzük, nincs magánéletünk.
- De nem lehet belátni.
- Akkor is. Két bérház értékcsökkentő tényező.
A két szomszédos bérháztól magas kerítés és lombos fák választották el a pici, nyolcvan négyzetméteres, százharminc éves házat. Az ember sokkal inkább elkülönült itt, mint az utca többi házában, ahol a házfalak és az ablakok egy, másfél méterre voltak egymástól.
Az elsők közt néztük ki - és meg - ezt a házat. Ott volt, ahol szerintünk az ideális háznak lennie kell: fél mérföld gyalog a villamos. Tíz perc séta a bolt és a három bank, amiben érdekeltek vagyunk. Három perc sétára ott a Trolley square vendéglőivel és cukrászdáival. A Liberty Park egy kisebb séta, ráadásul ez a ház egy utcányira van jelenlegi lakhelyünktől.
- De két bérház között van - magyarázta B.
Valahogy az ingatlanosoknak és szakértőknek az a mániájuk, hogy az ember a házát eladni veszi, nem azért, hogy lakjon benne.
Az sok amerikainak tényleg fontos: a házat lehessen jó áron eladni.
Szerintünk ezzel a házzal nem lehet a jövőben gond, a közel kétezer négyzetméteres kert végében még egy hetven négyzetméteres garázs is terpeszkedett.
- De két bérház között van - sóhajtott B.
A házikó pici dombról tekintett le az utcára. Hatalmas teraszán remekül lehetett volna kávézni, vacsorázni és nézni a csendes utcát.
A házban csak a terasz őrizte eredeti formáját. A többi régi részlet eltünk az elmúlt évtizedekben, kivéve a meleglevegős fűtést, amit helyreállítottak. Salt Lake Cityben a radiátor fehér holló. Valamikor ilyen fűtést szereltek be a házba, aztán amikor elromlott, olcsóbbnak bizonyult visszatérni a régi rendszerhez, mint javítani.
A jókora nappali egybefolyt a konyhával, aminek sarkában egy masztodonszerű komód terpeszkeszkedett.
- Mit keres ez itt? - kérdezte Ribizlifozelek és félkézzel eltolta a masztodont. Hiába, fontos a jó erőnlét.
- Nini - mondta B.
A masztodon alatt hiányzott a csempe és a faalkotmány a padló betonján ült.
A konyhából átsétáltunk a hálószobába. Nagy volt. Ekkor jöttünk rá, milyen magas is a mennyezet: 3.7-es belmagasságot magánházban utoljára Budapesten láttunk.
- De szép - sóhajtottunk.
- És de nehéz kifűteni - tette hozzá B. - Különben is, két bérház között van.
Minket jobban zavart, hogy a fürdőszoba a két hálószoba közé került és akkora volt, mint máshol egy nagyobb fürdőkád.
A kisebbik hálószoba szekrényében csapóajtót találtunk. Zseniálisan összehajtott létra ereszkedett le a résből: egy kispadlásra jutottunk. A 19. században szinte kötelező volt a házakhoz búvóhelyet építeni, hátha jönnek az amerikaiak meghódítani Utahot. A kispadlásról létrán lehetett feljutni az igazi padlásra. Egy befüvezett építész ide tette a kazánt.
- Kéthavonta kell benne cserélni a szűrőt - mondta B.
Elgondolkodtunk. Egyszer az életben kaland ide felmászni, de kéthavonta?
- Nézzük meg a pincét!
Megnéztük. Az udvarból nyílt a pincelejáró. A ház végéhez valamikor nyárikonyha csatlakozott, akkor még a pincelejárat belül volt. Mára a nyárikonyha eltünt és pincelejáró az udvarba került.
Vietkong álcás ajtaja nyikorogva tárult ki és hosszú lépcsősor vezetett a mélybe.
- Óvóhelynek se rossz.
A pincében egy átlagos felnőtt épp felegyenesedhetett, egy, az átlagosnál magasabb ember betörhette a fejét az orvul támadó gerendákon. Itt volt a bojler és két száműzött légkondicionáló.
A kert, a kert az hatalmas volt.
- Tetszik - mondtuk - Elférnek a csirkék.
- Meg a kecske.
- A veteményesek.
- A grillező.
- A méhek is.
- Tegyünk rá egy ajánlatot!
- De két bérház között van.
- Nem baj.
Tettünk rá ajánlatot. Ránk meg a tulajdonos tett. Nem válaszolt és jóval több pénzért eladta a házat egy befektetőnek, aki majd ledózerolja és lakótelepet épít a helyére.
Ó, pedig már nagyon reménykedtem! Kár! Na, majd a következő!
VálaszTörlésPontosan!
VálaszTörlés