2011. szeptember 17., szombat
Yodüsszeia X - újrázás
Álltunk a sorban és vártuk, hogy ismét kikérdezzenek minket a biztonságiak. A sor elején álltam, a sor végén volt a hetvenes házaspár, legalábbis az első tíz percben. Aztán valahogy előttem álltak.
A mögöttem állók humorba folytották frusztrációjukat. A sor rázkódott a röhögéstől, ahogy “szinkronizálták” a közrend éber őreinek a kérdéseit:
- Ez a maga felesége?
- Biztos benne?
- Teljesen biztos?
- Honnan tudja?
Amikor sorra kerültünk Yodával, alig bírtam visszatartani a kirobbanó nevetést.
- Ez a maga kutyája?
- Biztos benne?
- Mióta ismerik egymást?
- És, és ez a maga gazdája?
- Biztos benne?
- Rendszeresen viszi sétálni?
- És olyankor ki vigyáz a bőrőndre?
Akkor kezdtem gyanakodni, amikor a beszállókártya mellé étkezési utalványt is kaptam. Valószínűnek tünt, további késésre lehet számítani - csak a Delta el akart hozni minket a Diplomatból, nehogy még egy éjszakát kelljen fizetnie.
Az étkezési utalvány most csak 140 korona értékű volt. Mivel úgy éreztem, késni fog a gép, Yodával így a tervezettnél többet sétáltunk az erdőben, majd átestünk az útlevélkezelésen (zöld gomb, mehet) és mentünk ebédelni.
A prágai reptéren nagyjából úgy lehet 6 euróból (kb ennyit ér 140 korona) ebédelni, mint Ferihegyen - ha az ember nem ismeri a terepet. Többen panaszkodtak, hogy a pénzből csak egy szendvicsre futotta. Mi azonban Yodával már rutinos utazók voltunk. Elsétáltunk a méregdrága éttermek mellett (két pár virsli sörrel akciósan nyolc euró) és egy terem végében bekanyarodtunk a menzára. Mivel itt evett az egész személyzet és az összes pilóta, bíztam a helyben.
Knédlit kértem a pultnál, a tálcámra tettem egy kis gyümölcsöt, süteményt, üdítőt, majd fizettem. Még mindig túl sok volt a pénzem, így a pénztároshölgy hozott pár doboz kekszet is. Megebédeltünk, majd elsétáltunk a kapuhoz.
Az itt tolongó éhes utasok mind a repülőt nézték, amit egy lapos járgány vontatott lassan a csáphoz.
A Delta járat további két órát késik - mondta be a hangos.
- Csak a levegőben ne vontassák! - sóhajtott egy utas, én pedig ekkor már biztos voltam benne, le fogom késni az utolsó Salt Lake Citybe induló gépet is.
Menza? nahát.... ez még sose jutott eszembe.
VálaszTörlésAzt hittem, ez csak a személyzet számára létezik és a vócsert nem fogadnák el.
Más reptereken is van?
Sajnos csak keves helyen van.
VálaszTörlésItt elore megkerdeztem, ezek utan nagyon rendesen segitettek megtalalni mindent, amit szerettem volna.