2011. szeptember 17., szombat
Yodüsszeia X - újrázás
Álltunk a sorban és vártuk, hogy ismét kikérdezzenek minket a biztonságiak. A sor elején álltam, a sor végén volt a hetvenes házaspár, legalábbis az első tíz percben. Aztán valahogy előttem álltak.
A mögöttem állók humorba folytották frusztrációjukat. A sor rázkódott a röhögéstől, ahogy “szinkronizálták” a közrend éber őreinek a kérdéseit:
- Ez a maga felesége?
- Biztos benne?
- Teljesen biztos?
- Honnan tudja?
Amikor sorra kerültünk Yodával, alig bírtam visszatartani a kirobbanó nevetést.
- Ez a maga kutyája?
- Biztos benne?
- Mióta ismerik egymást?
- És, és ez a maga gazdája?
- Biztos benne?
- Rendszeresen viszi sétálni?
- És olyankor ki vigyáz a bőrőndre?
Akkor kezdtem gyanakodni, amikor a beszállókártya mellé étkezési utalványt is kaptam. Valószínűnek tünt, további késésre lehet számítani - csak a Delta el akart hozni minket a Diplomatból, nehogy még egy éjszakát kelljen fizetnie.
Az étkezési utalvány most csak 140 korona értékű volt. Mivel úgy éreztem, késni fog a gép, Yodával így a tervezettnél többet sétáltunk az erdőben, majd átestünk az útlevélkezelésen (zöld gomb, mehet) és mentünk ebédelni.
A prágai reptéren nagyjából úgy lehet 6 euróból (kb ennyit ér 140 korona) ebédelni, mint Ferihegyen - ha az ember nem ismeri a terepet. Többen panaszkodtak, hogy a pénzből csak egy szendvicsre futotta. Mi azonban Yodával már rutinos utazók voltunk. Elsétáltunk a méregdrága éttermek mellett (két pár virsli sörrel akciósan nyolc euró) és egy terem végében bekanyarodtunk a menzára. Mivel itt evett az egész személyzet és az összes pilóta, bíztam a helyben.
Knédlit kértem a pultnál, a tálcámra tettem egy kis gyümölcsöt, süteményt, üdítőt, majd fizettem. Még mindig túl sok volt a pénzem, így a pénztároshölgy hozott pár doboz kekszet is. Megebédeltünk, majd elsétáltunk a kapuhoz.
Az itt tolongó éhes utasok mind a repülőt nézték, amit egy lapos járgány vontatott lassan a csáphoz.
A Delta járat további két órát késik - mondta be a hangos.
- Csak a levegőben ne vontassák! - sóhajtott egy utas, én pedig ekkor már biztos voltam benne, le fogom késni az utolsó Salt Lake Citybe induló gépet is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Menza? nahát.... ez még sose jutott eszembe.
Azt hittem, ez csak a személyzet számára létezik és a vócsert nem fogadnák el.
Más reptereken is van?
Sajnos csak keves helyen van.
Itt elore megkerdeztem, ezek utan nagyon rendesen segitettek megtalalni mindent, amit szerettem volna.
Megjegyzés küldése