Yoda és a Hálaadás

- Menjünk be!
- Yoda, zárva van.
- De a PetCo sosincs zárva és benn mindig kapok falatkát.
- Hálaadás van.
- Nem szeretem a Hálaadást.
- Yoda, a hálaadási pulykát szereted?
- Igen, de a pulykát én hálaadás nálkül is szeretem.

Az amerikai kapitalizmus hanyatlása

Nem kacsa. Ez már-már szinte a világvége.

Hálaadás előtti napon nem volt kacsa a boltban.

Csak pulyka. Igaz, az akciós madár tíz dollárba került, de mi nem pulykát akartunk, hanem kacsát.

És nem volt kacsa.

Aggasztó.

Nem értem

A Határátkelő blogon olvastam egy amerikai magyar nő történetét, aki egy évre Magyarországra vitte gyermekét, hogy magyar kultúrát szívjon magába.

Amikor diákigazolvány kellett volna a tizenegyéves gyereknek, beindult a Hivatali gépezet és a hölgynek sikerült újra találkozni a bürokratikus "kultúrával".

Most nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy a bejegyzés olvasása közben felmerült bennem egy apróbb gondolat: Magyarországon tizenhat éves korig tankötelezettség van. Tehát minden tizenhatodik életévét be nem töltött gyerek diák. Akkor, kérdem én, MI A FENÉNEK KELL DIÁKIGAZOLVÁNYT ADNI A 16 ÉV ALATTIAKNAK?

Lehet erre azt mondani, hogy igazolják, járnak iskolába, de a gyámhatóság nem diákigazolványt kér. És hát igazolvány birtokában is lehet iskolát kerülni.
Azt is lehet mondani, hogy a nem úniós külföldiek gyerekei nehogy már megkapják a mi kedvezményeinket a BKV-n, de vajon hány több hónapot Magyarországon élő olyan külföldi van, akinek a gyereke nem diák? Most azért a pár emberért érdemes ezt az apparátust fenntartani?

Ha gyerek akkor diák. Kész.
Mit kell ezt ennyi pénzért túlbonyolítani?

A hatékony fûtés

A régi, pazarló 49 éves kazán helyére új, energiatakarékos került. Többé nem forró a kémény, a szupertakarékos szerkezet azt a hôt is felhasználja. 

A elektromos- és a gázmûvek is támogatta az átállást nagyjábòl 600 dollárral. A dokumentációt megcsinálta a kivitelezô, nekünk szinte csak postázni kellett.  A szolgáltatók meg heteken belül utalták a pénzt, ami jól jön, merteddig hulladékhôvel fûtöttük a pincét, mint kiderült. 

Most meg kell csináltatni a pinceablakokat, hogy az a 6% elvesztett hô benn maradjon és ne fagyjanak meg a befôttjeink. 

Békebeli hangulat

Nyugodt és békebeli helyen lakunk.
A postás csak jön, hoz egy csomagot és leteszi a veranda korlátjára.
Aztán elmegy.
Se kerítés, semmi. Csak a csomag. Bárki elvihetné, de nem viszi.
Mi meg, ha hazajövünk, levesszük a csomagot és bevisszük a házba.

Aztán már csak aktiválni kell az új iPhone5S-t.

A biofarm

 

A biofarm a körgyűrűn is túl, a városon is túl, a halottaskocsin is túl, ott, ahol a sok kis malac túr, ott volt, beékelődve két új lakópark mögé egy ottfelejtett szántóföldön.



Látszott, az utóbbi években épült be a környék, de pár farm még tartotta magát, szigorúan elzárva magát a növekvő várostól.



A barátságos tábla után kicsivel ott volt a farm. Bio volt. Organikus volt. Organikus pacik szaladgáltak. Biomalackák sivalkodtak és várták a szájukba az almát illetve a citromot. Naiv kecskegidák barátkoztak Yodával. Csirkék kapirgáltak valódi szemétdombon.



A távolban felsejlettek a hegyek.



Gyönyörű volt.
Organikus volt.
Bio volt.

És csakúgy, mint Salt Lake City, a világ legnagyobb nyiltszini bányája alatt terült el.

Mormon temetés

Nyolc perc sétára volt az egyházközség épülete. Gyalog mentem. Ez nem amerikai dolog volt. Szomszédaink, akik szinte ugyanekkora távolságra laknak, mind kocsival mentek.

Hiba volt gyalog menni: az utcáról betérőket senki sem fogadta, bezzeg a parkoló felől érkezők himnuszos könyvet és emléklapot kaptak.

Egyre többen lettünk. Mivel már nem fértünk el, két egyházfi eltolta a százötven fős terem végén lévő válaszfalat, ami mögött újabb ötven hely jelent meg.

A templom végében még volt egy hely R-ék mellett. Ide préseltem be magam. Egyik oldalon R ült, a másikon egy rutinos templombajáró ismeretlen. Ő egyből elaludt, amint lehetett és csak akkor ébredt fel, ha fel kellett állni, vagy "áment" mondani. Egyébként békésen aludt.


Újabb emberek érkeztek. Ekkor eltolták a következő válaszfalat is. Azt hittem, leesek a székről. A harmonikafal elmozdításával a templomot egybenyitották egy kosárlabdapályával. Egy valódi kosárpálya volt, két palánkkal, eredményjelzővel.
Végtelenül praktikus és ötletes megoldás volt, ugyanakkor kelet-európai énem számára szokatlan.

A szertartást egy egyháziember nyitotta meg és ő is zárta le, közben rokonok és barátok mondtak pár szót. Ez a másfél óra volt a szertartás legmeghatóbb része. Egy-egy emlékezés után himnuszokat énekeltek, majd az egyháziember befejezte a szertartást.

- Hazavigyünk? - kérdezte R.

Leone (1930-2013)

Leone az egyik első ember volt, akit megismertünk az utcában. Amikor látta, hogy küszködünk a csomagokkal, a teherautóval, a házzal, mosolyogva jött, mesélt, beszélgetett és szólt, eszünkbe ne jusson többet teherautót bérelni, unokatestvére, K örömmel segít.

Első pillanattól kezdve barátként számíthattunk rá.

Pár hónappal beköltözésünk után töltötte Leone a 81-et, ezt egy utcabállal ünnepeltük meg.

Ha találkoztunk, mindig beszélgettünk egy kicsit. Néha vittünk neki süteményt, ő néha hozott nekünk friss gyümölcsöt a kertjéből. Amikor egyszer a rengeteg tennivaló miatt összecsaptak a fejünk felett a hullámok és levegőt se volt időnk venni, beállított egy komplett ebéddel.

Mindig mosolygott.

Sose legyen rosszabb szomszédunk.

Leone, hiányozni fogsz.

Zsebszkenner

A könyv nagy volt. Brutál nagy. Akkora volt, hogyha valaki beleejti olvasás közben a kádba, szárazra kerül, mert a könyv mindent kiszorít. A könyv akkora volt, ha beviszik egy könyvtárba, más könyvnek már nem marad hely. Akkora volt, ha valaki feladja órán kötelező olvasmánynak, a diákok leiratkoznak a kurzusról vagy inkább elmennek hittérítőnek az őserdőbe.

Ebből a könyvből kellett beszkennelni két fejezetet, hogy tönkretegyük vele a diákok hétvégéjét.

A könyv azonban kinyitva kilógott a szkennerből. (Micsoda háztartás az, ahol nincs ipariszkenner?) Oldalanként se lehetett beszkennelni, mert ahhoz el kellett volna roppantani a gerincét. Ilyet meg kultúrember nem csinál, másfelől meg nem is biztos, hogy az ekkora böhömön működött volna. Mongol birkózó legyen, aki ennek a gerincét megroppantja.

Néztük a könyvet.
Néztük.

Aztán eszembe jutott, hogy lefotózom, aztán a fotókat összefűzöm pdf-ekbe és kész. Ekkor rémlett fel, hogy valamikor vettem egy szkenner programot (vulgó: app) a telefonra. Nem fűztem nagy reményt hozzá, de egy próbát megért.

Ekkor csodatörtént.
A szkenner alkalmazás működött. Kiválasztottam, hogy fekete-fehér dokumentumot akarok. Vaku villant és a képernyőn megjelent az eredmény, amit körbe lehetett vágni, hogy a feles részektől megszabaduljunk. Aztán lehetett hozzáadni a következő oldalt. A következőt. A következőt. A rengeteg oldalt pedig wifin át lehetett mozgatni a laptopra. Onnan már fel lehetett tölteni az óra oldalára és kész volt! El volt rontva a diákok hétvégéje!

Füstbement vásárlás

Pár apróság gyorsan át tudja írni az ember délutáni terveit. Ha például a parkolóházban felfele büdös füst szivárog a motorházból, akkor határozottan felmerül a bevásárlás elhalasztásának szükségessége.

Biztos, ami biztos, elővettem a poroltót a csomagtartóból és kikapcsoltam mindent. 

Az alapkérdés nem az volt, hogy mit vegyünk, hanem, hogy hogy menjünk haza. M szerencsére ráért és jött, mint felmentő sereg.

Belenéztünk a motorba, de semmit se láttunk.
Bátran beindítottuk a motort (miért fizet az ember biztosítást, ha nem ezért?) és ekkor kiderült, nincs kormányszervó. Se. De füst van.

Ekkor feladtuk a kisérletezést és hívtuk az autóklubot.

Este hat óra volt, kezdett hideg és sötét lenni. Az autóklubos vontató húsz perc alatt megérkezett és több tubus vazelin elhasználása után felvergődött az emeletre. A vontatóból egy gömb szállt ki. Nem hittem, hogy ilyen alkatú ember létezhet. Teljesen gömbalakú volt, kivéve hegyes szakállát, ami kimeredt a gömbből.

Se szó, se beszéd felkapcsolta az autót és vontatni kezdte, közben elmondta, mennyire be volt tojva, hogy nem fér el a parkolóházban. Amikor először vontatott, mesélte, akkor rosszul akasztotta fel a vontatmányt és az leszakadt, ő meg kiugrott a teherautóból, átugrott a guruló vontatott járműbe és kézzel lenyomta a lábféket.

Ezek után kapaszkodni kezdtem.

A gömb a szokásos szevízbe vitt minket, ahol már senki se volt, de a megrendelőlapot ki lehetett tölteni, majd bedobni a postaládába a kocsikulccsal együtt.

Másnap reggel kilenc előtt telefonáltak a diagnózissal (amit nem értettünk) és az árajánlattal (amit értettünk). Mivel elfogadtuk az ajánlatot, nekiestek az autónak és szereltek, szereltek, szereltek és délután háromra készen is lettek.

Szomszédunk,  E, amikor megtudta, hogy a szervízbe igyekszem BUSSZAL, azonnal felajánlotta, hogy elvisz. (Tisztességes ember azt hiszem, itt nem jár busszal, kivéve, ha az egyetemre megy vagy  onnan jön.)

Innentől minden egyszerű volt.
Fizettem. Az összegről elég annyit mondani, hogy első Amerikában vett autónk kevesebbe került. De volt autónk és még működött is. Szóval, elégedettek voltunk. Főleg azért, mert ez a hiba nem valahol a San Rafael hegyvonulat közelében jött elő, hanem a város közepén.

Humor a sörben

A mormonok - hivatalosan - nem ihatnak alkoholt. A nem mormonok ihatnak. A nem mormon kisebbség egy része a kisebbségi két miatti frusztrációit sörös humorba rejti és megmagyarázza vele az evoluciót.




Meg a poligámia előnyös oldalát.

Az, hogy a sör milyen, az mellékes.

Veterans Day

A Veterans Day nem keverendő össze a Memorial Day-jel. A veteránok napján a kiszolgált amerikai katonákat ünneplik.

Ezen a napon a kertekben megszaporodnak az amerikai zászlók, méghozzá ideológia-mentesen. Az utcánkban egyaránt tett ki zászlót a héjáknál is héjább republikánus, a galambnál is galamblelkűbb vegetáriánus, a párnája alatt Magnummal alvó demokrata pilóta, az egykori katona és a pszichológus.

Aztán persze sokan elmentek vásárolni.

Matrica

 

Szomszédunknál, a pilótánál láttam először ilyen kicsi, az ablakra ragasztott matricát, amiben felkéri a tűzoltót, mentéskor ne feledkezzen meg a macskáiról.

Ezek után muszáj volt nekünk is csinálni egy ilyent. Természetesen Yodával.

Azt hiszem, egész jó lett.
A másik meg vicces.

 

Barátok

Nem fotóztam. Sajnálom. Gyáva nyúl vagyok.

Lehet, egy barátságban nincs szégyellni való, de akkor se akartam megzavarni a két tagbaszakadt fickó intim sörözését.

Ott álltak autóik mellett és dobozból itták a sört.

Igaz barátok voltak.

Egyik rendszáma GOTGUNS volt. A másiké GOTAMMO.

De nem fotóztam, mert egy gyáva nyúl vagyok.

Kazáncsere

- Neked tetszik?
- Nem. Neked?
- Nekem sem.

Így foglaltuk össze az első üzletkötőt. Szimpatikus hölgy volt és kazánra meg légondira tett árajánlatot.

A utahi nyár már május végén gőzerővel támadott. Júniusban Yoda hiába pisilte le a kornyadozó fákat, a száraz forróságban egy csepp folyadék sem ért le a földre, mind elpárolgott útközben.

Mivel egy kazáncsere amúgy is esedékes volt, kértünk pár árajánlatot kazánra és központi légkondira.

Az első cég képviselője a hölgy volt. Priusa volt. Nem büntetőjogi, anem autós. A hibrid leparkolt a ház elé, a nő egy iPaddal végigfotózta a pincét, hogy majd megmutassa azoknak, akik értenek hozzá és elővette a katalógusait és azt magyarázta, hogy a legjobb, a 97%-os hatékonyságú kazánt veszünk, ami pár ezer dollárral több, mint a 94%-os hatékonyságú, de 3%-kal jobb.

Nem mertem közbekérdezni, hogy az a 3% megtérül-e a földgázkészletek kimerülése előtt, de komoly kételyeink voltak.


A második üzletkötő egy jó hatvan éve működő családi cég tulajdonosa volt. Egy akkora kisteherautóval érkezett, amivel egy délután el lehetne hordani a Keopsz piramist. Nem volt iPadja, de értett ahhoz, amit csinált.

Papírra, tollal írt egy árajánlatot.

 A harmadik elfelejtette eljönni, mi meg elfelejtettünk második esélyt adni neki.

A hölgyben engem az zavart, hogy úgy javasolt mindenféle kazán, hogy bevallottan nem értett hozzá. A fickóban az tetszett nekünk, hogy tudta mit beszél. Meg, hogy jobb ajánlatot adott.

Őt választottuk.

Sose gondoltam volna, hogy részben az alapján választunk kazánszerelőt, hogy milyen autóval jár.

Intermezzo - Csokoládé

Véletlenszerűen dobtam be pár csokoládét a kosárba Cs-nek és L-nek, akik előtt egy hosszú repülőút állt.

Váltottunk pár szót a pénztárossal, aki a túlélőcsomag láttán megkérdezte:

- Hová valósiak vagytok?

- Magyarország, Európa.

- Szeretem Európát. Sokkal jobbak a csokik, mint itt.

Tökgulyás

Mivel Halloweenkor egyesek szerint a természetfeletti közelebb kerül a valós világhoz, mi is egy ennek a hiedelemnek megfelelő ételt találtunk ki.

Tökgulyást.

Van olyan, mint a házmagasságú Frankeinstein tökkosárkával.



A tökgulyás nem igazi gulyás és nem is igazi tökből, hanem sütőtökből készül. De azért jó.

Először is meg kell sütni a sütőtököt. (Félbevágva, vágott felével lefele fordítva, vízzel teli tepsiben egy órát 351 F fokon.)
Közben sűrű pörköltalapon megpörkölni egy kis pörkölthúst, majd felengedni vízzel, puhára fözni, majd, amikor kész kis kockákban belekanalazni a tököt.

Igazi Halloween-étel.
És még rossza se álmod tőle az ember.

Portyázók Halloweenkor

Halloweenkor elszabadulnak a sötétség erői és a délután megtelik portyázókkal, akik mind egyet akarnak: cukorkát. 

Borzalmas lények ezek: szeretik a mogyoróvajat. 



Az utca fiatalsága egy csapatba szerveződött és pár szülő felügyelete mellett közösen rabolta végig a környéket. A szabály egyszerű: ha valahol ég a teraszon a villany és van kinn Halloween dekoráció, lehet kopogni.  És kopognak is.