Kockakonyha

Ez most a kör négyszögesítése vagy a négyzet körítése?

A legjobb ajándék

 A lány a fotón ránéz az ajándékára és elgyengülnek lábai, vére endorfinnal kevert ösztrogénná válik és tudja, ez a férfi kell neki és senki más. 

Mert eddig senki se ajándékozott neki polirozó készletet!

És micsoda készlet!

134 darabos.

Azt a szende leányzó nem tudja, hogy a 134 darabos készlet 13 dollár 59 cent míg a kilenc darabos 14 dollár 7 cent. 

Azért sok boldogságot kívánok neki. 

Bunker és lávadugó

- Ez mi? - néztem segélykérően Puppeyra, miközben a semmiben levő elsőbbségadás kötelező táblára néztem.

Jobbról senki.

Balról senki.

Előttünk senki.

Mögöttünk senki.

Még nem tudtam, de ez az itt eltöltött négy óra alatt nem változott.

- Milyen keresztforgalom? Ez nem a Via Dolorosa...

Hogy valakik azért néha járnak erre, az a szétlőtt tábla mutatja.

Ez egy ősi vadnyugati szokás, a felelős fegyvertartás bajnokai úgy gondolják, a tábla elegendő megállítani a kilőtt golyókat és különben is, tudják, hogy nincs mögötte senki.

Talán mert itt sehol sincs senki.

Az út viharos gyorsasággal fogyott el alólunk.

Egy kétsávos aszfaltúton haladtunk az autópálya után, aztán abból lett egy széles földút, ahol a szétlőtt táblával találkoztunk, majd a földút csapássá keskenyedett. 

Csak a szokásos rutin.

Ahol az út elfogy, ott van valami. 

Vagy a fordulópont vagy egy bunker.

Most egy bunker volt ott.

Ez a föld és betonhalom egy műemlék: 1947-ben itt kísérletezték ki az amerikaiak a föld-levegő rakétákat.

Ebből a bunkerből sasolták a kilövéseket.

A bunkeren még egy emléktábla is volt.

Nekem az volt az érzésem, hogy ide nem szoktak véletlenül tévedni az emberek. Aki idejön ezt megnézni, tudja, hogy mit keres. Hogy ide nem tévednek véletlenül emberek, az mutatta, hogy senki se festett graffitit a betonra és senki se tévesztette össze a bunkert egy vécével.

Pár kilométerrel beljebb a kilövőállás betonja mögött, még a távolban felsejlő hegyek előtt kezdődik a légierő területe: ott tesztelnek mindenféle bombát és ott gyakorolnak a pilóták.

De oda már nem lehet és nem is akarunk menni.

A közeli sziklákat azonban megnéztük.

Ezek Grassy Mountains utolsó vonulatai mielőtt a táj végleg belelapul a sóssivatagba.

Ezek itt nem lapultak annyira.

A ferde és sima sziklák nagyon jól néztek ki.

Egyre messzebb láttunk és egyre jobb lett a táj.

Innen a katonákhoz is beláttunk, persze egy kémnek egy Google műholdas kép is több információt ad.

A mászás és túrázás után megéheztünk és ettünk egy gyors lecsót.

Útközben láttunk valami furcsa alakzatot a távolban.

Még azt akartuk felderíteni.

Tudtam, hogy odagyalogolni már nem lesz idő, de egy út elvezetett a közelében és egy másik felette.

Reméltem, hogy meg tudjuk fentről nézni és akkor el tudjuk dönteni, érdemes-e eljönni csak ezért ide.

Egyre inkább úgy látszott, hogy ez egy vulkáni dugó. A dugó az megszilárdult magma, ami elzárta a kürtőt. 

Ez a dugó egyben maradt - lehet, egy chili con carne után a vulkán kirobbantotta magából.

Mindenesetre nagyon jól néz ki.

Itt is egy vulkáni mezőn jártunk.

Innen sokkal jobban látszott a sóssivatag a távolban.

Ez az első vonulat a New Foundland-hegység, ami egy ennél is elhagyatottabb hely.

Itt találtunk egy elhagyott kőbányát és ahogy továbbmentünk, még láttunk valamit, ami teljesen úgy nézett ki, mint egy vulkáni kráter.

Ennyi felfedezés után már ideje volt visszafordulni. 

A vulkáni nyakat felírtam a megnézendő dolgok listájára és lassan elindultunk visszafele.

A kirándulásról készült egy rövid film is.

A bálna

- Odanézz, odanézz - mondta Puppey.

- Bálna - mondtam - nem bánt.

Puppey megbabonázva nézte a bálnát.

- És veszélyes?

- Nem.

- Biztos?

- Biztos.

- Akokr pisiljük le!

- A Tied, én kihagyom.

A Bálna egy ellentmondásos szobor:

Van, aki szereti, van aki gyűli                                                                                                                        

Aki nem szereti és nem gyűlöli, az utálja, mert a körforgalom túl bonyolult.

Pedig ki is írják, hogy az emberek tudják, ez itt egy körforgalom.

Amit Puppey megjelölt.

A bálnával együtt.

Probléma Jézussal

- Egy kis problémám van Jézussal - mondta D, az amputált lábú szomszéd a telefonban.

- D, én nem vagyok vallásos...

- Ja, nem úgy, bezártam a pincébe és nem tudom kihozni.

- Tessék?

- A szarvasoktól nem férek hozzá.

A hetven feletti D, miután mindkét lábát amputálták, egy akkumulátoros tolószékkel szokott gyorsulási versenyeket tartani bicajos gyerekekkel az utcában és a veteránszövetség épített neki egy liftet a pincéjébe, hogy le tudjon oda jutni.

Eddig úgy tünt, hogy D szellemileg tökéletesen friss. De most azt mondja, hogy bezárta Jézust a pincébe, de nem fér hozzá a szarvasoktól.

- A szarvasokat is ki kell hozni.

- A szarvasokat?

- Igen. Utána ki kell bogozni Józsefet és Máriát, mert összeakadtak.

- Nem értem.

- József beszorult Mária alá.

Ekkor leesett a húszfillér.

- A jászolt állítjuk fel karácsonyra?

- Persze!

Karácsonyi horror

Újra szaporodnak a karácsonyi dekorok. Régen Hálaadás után jelentek meg, most azonban már Halloween után előbújtak.

Megjelent pár mozgó és hangos dekor is, amiket lefilmeztem.

FIGYELEM: a linkelt film megtekintését csak saját felelősségre ajánlom! A felvétel maradandó szellemi károsodás okozására képes!

Csomagolástechnika

Döbbenten néztem a csomagra és a belőle kiálló fogantyúra.

Én panaszkodtam mindig, hogy pazarló a csomagolás.

Most megkaptam a lehető legskótabb verziót.

Harminc ezüst

Csak én látom ezt viccesnek?

A múlt kövei - Simpson Springs - CCC

Kora hajnalban kivetett a függőágy, már nem akartam többet olvasni vagy heverészni, gondoltam, kihasználom az időt és megkeresem a Simpson Springs melletti CCC tábor maradványait.

Még alig pirkadt, amikor nekivágtam a pusztának.

A romok nem voltak messze, csak oda kellett sétálni az úton.

A CCC, a Civilian Conservation Corps a világválság idején adott munkát fiataloknak. Roosevelt programja egy nagy infrastrukturális beruházás volt.

A munkások katonai szervezetben táborokban laktak. Utakat, hidakat, vízvezetékeket és olykor WC-ket, menedékházakat építettek, barlangokat tettek bejárhatóvá, de a nemzeti parkok (drága) ékköveinek számító fogadóit is ők építették.

Amikor egy helyen minden munkával elkészültek, a tábort áthelyezték valahova máshova. Minden mozdíthatót vittek magukkal, még a barakkokat is. Ha már nem volt rájuk szükség, eladták őket, csakúgy, mint Camp Topaz barakkjait.

A simpson springsi tábor három éven át működött, mielőtt továbbálltak volna.

Simpson Springsnél sok mindent a helyi vulkánikus kőzetből építettek. Na, ezt nem vitték el, de így se sok maradt a táborból.

Szerettem volna megtalálni az egykori úszómedencét, de csak a ciszterna maradványait találtam meg.

Azt, hogy az egykori Pony Express állomás közelében vezetékes víz van (nem mintha lakna itt valaki is) és ez az egyik legjobb táborhely a West Desert e részének bejárásához, a CCC munkájának köszönhetjük. Persze ők nem turistáknak, hanem állattenyésztőknek és esetleges farmereknek építkeztek. Az ő kezük munkáját dícsérik a közeli Fish Springs műtárgyai is.

Ők építették ki a Pony Express útvonalát is - szintén nem a mai ultrafutók kedvéért - hanem, hogy hozzá lehessen férni az ásványkincsekhez és lehessen utazni Los Angeles felé, egyáltalán, el lehessen jutni világvégi, elszigetelt településekbe.

Egy földkupacnál észrevettem, hogy itt valamikor egy alápincézett barakk állt.

Lehet, jégverem volt.

Vagy valami más.

Egykor körbekerítették, hogy egy gyanútlan tehén (négy vagy kétlábú) bele ne tehénkendjen, de mára a drótkerítés jórészt elporlott a tető egy részével együtt.

A gerendák és falak kisebb javításokkal (ki? mikor? miért? minek?) ma is dacolnak az idővel és várják, hogy valakire rádőlhessenek.

Örültem, hogy még láthattam, ami maradt a táborból és elhatároztam, ha belebotlok máshol másikba, akkor azt is megnézem.

Erről a kirándulásról is készült egy film, ami itt nézhető meg.

Fura megoldások ösvénye - megint a Jordán mellett

A helyiek sose voltak híresek névadási fantáziájukról. 

A Jordán-folyó mellett most West Jordanban sétáltunk.

A folyó eme szakasza arról híres, hogy a farmok helyét pöffeszkedő házak vették át.

A középen emelkedő nyolcszögletű torony gazdája biztos megmentendő királylányokról ábrándozott gyerekkorában.

Az úszómedencés, kosárpályás istállós, patakos lakókomlexumoknál néha láttunk érdekes megoldásokat.

Nem tudtam rájönni, hogy itt miért hagytak egy ekkora lyukat a falban. Talán mert a kőműves egy kocka volt, aki nem tudta elképzelni, hogy lehet egy ilyen teret kitölteni.

Aztán megláttuk a bekerített  kerítést és végképp nem tudtok, hogy ezt ki és hogy gondolta.

Abban is biztosak voltunk, hogy a fenti ház gazdája szeretheti a háromszögeket és az oromzatokat.

Mi a sétát szerettük és azt, hogy be lehet bámulni mások hatalmas, kivilágított házaiba.