- Érintetlen természet. Tisztaság. Vadon, ahol csak az út és pár elhagyott rom emlékeztet az emberi jelenlétre - csupa ilyesmire lehet asszociálni, ahogy a néptelen Pony Express út mentén araszolunk.
Pedig a valóság más.
Az egykori Pony Express útvonala az egyik lefontosabb kelet-nyugati út volt az Egyesült Államokban. A hegyekben bányák, bányavárosok bújtak meg. Némelyik mára teljesen elhagyot, mint Ferguson Springs, másokban, mint Gold Hillben páran még laknak. Callao valamiért még ma is virágzik.
Ha megállunk gyakran a táj része egy-egy elhagyott autóroncs, ami lassan olvad vissza a talajba.
Vagy egy dinamitraktár.
Vagy egy bányabejárat.
Mi eddig mentünk, ilyen bányákba nem egészséges bemenni. Főleg megfelelő felszerelés nélkül. Ebben a járatban például van egy kétszáz méter mély akna valahol.
A dinamitraktárban most nem volt semmi veszély, csak pár régi zacskót láttunk - meg pár óriási kiéhezett pókot.
Hagytuk a dinamitokat és mentünk tovább Fish Springsbe.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése