2013. július 3., szerda
A fizető áldozat
Úgy néztem az emilre, amiben a DELTA szólt, hgoy két órával tovább tart az út a vártnál, mint muszlim közösség a mecsetbe bekopogó sertésre.
Kiderült, kivételesen nem a DELTA szemétkedett velem, hanem a meleg: a hőségtől nem lehetett teletölteni az üzemanyagtartályt, ezért le kellett szállni Minneapolisban megtankolni.
Ennek örömére elhatároztam, veszek 12 centit magamnak, ennyivel jobb az Ecoomy Comfort jegy. Más is 0gy ondolkodhatott, ezek a helyek is elfogytak már, de lehetett venni egy vészkijárati helyet 49 dollárárt. Mivel a kindle elfér a kezemben, nem volt szükségem az előttem levő ülés zsebére sem, a zsákom meg feldobom a csomagtartóba, így megvettem.
Mint kiderült a világ összes helye az enyém, ki tudtam nyújtani a lábam. 12-14 óra lábnyújtásért jó üzlet volt.
A légiutaskísérő azonban odajött hozzám és a mellettem ülőhöz és elmagyarázta, hogyan kell vész esetén kinyitni a vészkijáratot, majd elmondta, ha vész van, nekünk kell segíteni kidobálni az embereket a gépből.
- Ötven dollárért utolsóként hagyhatjuk el az égő gépet! - mondtam az utastársnak és ezen egészen Minneapolisig röhögtünk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Néha a morbid dolgokon tud röhögni legjobban ez ember :)
Es ha nem segitesz, akkor utolag beperelnek? (Mar ha tuleled. Bar amcsik akkor is perelnek neha, ha nem eled tul :P)
Megjegyzés küldése