Tollas mókus

Végre nem mókusok vannak a madáretetőben. 

Vagy a mókusok tollakkal álcázzák magukat. 

Puppey a jól nevelt

- Kutya! Kutya! Kutya! - mondta Puppey. 

- Viselkedj!

Puppey jólnevelten leült és udvariasan nézett. 

- Milyen jólnevelt kutya! - mondta a másik kutya gazdája, miközben Puppey ült és nézett. 

- Odamehet játszani? - kérdeztem. 

- Bárcsak az én kutyám is ilyen jólnevelt lenne! Jöhet!

Puppey ült és udvarias volt. 

- Mehetsz! - mondtam és Puppey ekkor előadta az ősrobbanást és átváltozott egy acsargó vérfarkassá. 

- Puppey, viselkedj! - erre leült:

- Falatka van?

Nonfigurativ művészet

Kérjük tisztelettel élvezze ezt a műtárgyat - olvastam. A fordításon csiszolni kellene egy keveset, de a lényeg a műtárgy. 

Tisztelettel néztem, de nem értettem. 

Lehet, valaki nem tisztelte és elvitte. 

Száraz körhinta

Azt értem valamennyire. hogy a körhintán kötelező a cipő. 

De miért kell szárazon körhintázni?

És akkor izzadtan se szabad?

Daliás idők

Daliás idők voltak, amikor még úgy gondolták, hogy 9 dollár 99 centnél nem lehet többet tankolni.

Gyalogkakukk a városban

- Gyalogkakukk - mutattam kedvenc madaram Puppeynak. 

- Nem lehet kergetni… - legyintett Puppey és tovább tanulmányozfa a kaktuszokat. 

Tavaly itt egy rendszámtáblákból épített sárkány állt. Idén - ahogy ez évente szokás - új szobor került a térre. 

Tetszik. 

Nem rossz és végül Puppey is tudott valamit kezdeni vele. Ez nem szaladt el, ellentétben az igazival. 

Telelés

Megérkeztünk szokásos telelésünk színhelyére. 

Itt mindjárt más színben látjuk a telet 

Boldog karácsonyt!

Igazi ünnepi hangulat volt a benzinkút boltjában és mindenki lelkesen kívánt Boldog karácsonyt.

Túra a vízmosásban - Fort Pearce Wash

Az erődtől lenéztünk a völgybe.

Az derékszögű szakadékban végződő foknál volt egy érdekes sziklarajz.

Oda indultunk.

Mivel biztos voltam abban, hogy a perem nem fog végigmenni egészen a sziklarajzig, ezért elindultunk a vízmosás alja fele.

Itt voltak az első sziklavésetek a ferde kövön.

Csak a jobb felső vésetet sikerült értelmezni: a Szent Korona, amit a Szíriuszból érkező UFÓ-k emlékeznek rá. Figyelem, itt még nem ferde a kereszt! Innen is látni, hogy régi.

- Elgurult a gyógyszered - mondta erre Puppey, akinek elege lett ezekből a viccekből.

Itt kicsit nehéz lett volna lemászni, ezért visszasétáltunk egy kicsit és könnyedén leereszkedtünk a vízmosás aljába, ahol egy kanyargós ösvényen haladtunk egész addig, ameddig ki nem tudtunk kapaszkodni egy párkányra.

Itt találtuk meg a Vendégkönyvet: a telepesek, az erőd építői, lakó mind idefestették, vésték nevüket.

B. F. Goates 1875-ben felírta nevét, majd ugyanezt megtette nyolc évvel később is.

Ez alatt semmit se változott az írásképe!

Funk meg lehet, Magyarországra költözött és Fánk-ot kezdett árulni.

1957-ben pedig eljöhettek a leszármazottak írkálni egy kicsit.

A kedvencem azonban a Szakállas Ember volt.

Amikor eluntuk a feliratok böngészését, továábindultunk a peremen, amiről visszaereszkedtünk a völgy egyik teraszára.

Ez az út vezetett a sziklarajz vele.

Érdekes, hogy ez egy festmény: a környéken nincsnek festmények, csak vésetek.

Amikor visszanéztünk, láttuk lenn a patak völgyét és a távolban az erődöt. (Van a legtávolabbi hegyvonalat a szurdokvölggyel. Attól felénk látni egy világos, homokszínű vonulatot. Annak a tetején van az erőd. Tessék elhinni nekem, ott voltam és ott láttam a Szentkoronát is.)

Kicsit gyorsítottunk: nem szerettem volna a sziklamászós részt sötétben megtenni.

Ekkor már nagyon közel voltunk a sziklarajzhoz.

Csak nem láttuk.

Aztán felnéztünk és ott volt.

Nem lett jó a fotó, messze voltam és nem akartam tovább mászni felfele.

Viszont egy valamit nagyon lehetett látni: azt akarták, hogy ezt a rajzot észrevegyék. Csakúgy, mint sok másik sziklarajzot és vésetet, például a királynőt. Nem eldugták, hanem direkt láthatóra festették.

Mondjuk ez a fazon engem inkább bohócra emlékeztetett és nem királyra, de biztos más ízlése volt akkoriban az embereknek.

Mindenesetre mi megálltunk, körülnéztünk és elindultunk vissza az erődhöz. Ha még marad egy kis napfény, el akartunk érni a dinoszauruszokig.

Fort Pearce

- Sápadtarcú testvérem, miért építettetek egy erődöt a forrás mellé? 

- Hogy megvédjük.

A paiute indián elgondolkodott.

- Nemzedékek óta ide járunk a forráshoz. Sose próbálta elvenni senki tőlünk és sose kellett mevédenünk.

- De ha mégis kellene itt az erőd.

- De tényleg, kitől kellene megvédeni a forrást?

- Például tőletek - sóhajtott ennyi értetlenség láttán a sápadtarcú.

Az üveghegy lejtőin

- Ennél a hegynél jobbra - idéztem fel magamban a Leírást, amit követtünk. Korábban a Little Black Mountain sziklarajzai előtt az árokhoz.

Elkanyarodtunk és ott voltunk az Üveghegy lábánál.

Minden csillogott. A hegyoldal, a lapály és a sziklák.

Csillogtak a vakító napsütésben. A napra lehetett nézni, a csillogó földre nem.

Persze fotón nem látszik. A nyájas olvasó képzelje hozzá.

Üvegszerű puha kristályok borítottak mindent.

Szelenit volt.

Csillogott és gyönyörű volt.

- Puppey, menjünk tovább, hogy elmondhassuk, hogy voltunk az Üveghegyen is túl!

Sziklavésetek a Kis Fekete-hegyen

Ha nem is volt egyszerű, de ideértünk.

Leparkoltunk és mentünk megnézni a sziklavéseteket - illetve a fákat.

Az első rajzokon a szoksásos hegyikecskék (longhorn sheep, ami nem kecske, de mindegy) legelésztek.

Érdekesek, érdekesek, főleg az alsó állat körüli tömeggel. De annyira nem izgalmas.

A következő kövön azonban megláttam valamit, amit utólag nagyon sajnálok, hogy nem fotóztam le több szögből. Nem Zand kivakart aláírása miatt (bal felső sarok).

Itt volt a három haver. A három harcos. Lehet véletlen, de sok helyen láttam sziklarajzot három harcossal. Volt ilyen a Sego-canyonban, a Utah Lake mellett és a San Juan-nál. Ez utóbbit elfelejtettem megírni vagy lefotózni, úgyhogy vissza kell menni, hogy pótoljam ezt a mulasztást.

Azért is sajnálom, hogy nem csináltam jobb fotót a három haverról, mert akkor kiderülne, hogy tényleg csatáznak-e.

Majd legközelebb. Szóval ide is vissza kell majd jönni.

A legjobb rajz - a több száz egyéb véset között - egy jókora szikla tetejét foglalta el.

Ez annyira tetszett, hogy ezt végre rendesen lefotóztam.

A rajzot nézve nem tudta szabadulni a gondolattól, hogy egy térépet látok, ami azt mutatja, hogy miként lehet eljutni a városba (alsó fotó bal oldal fenn) shoppingolni egyet.

Úton a Két Tévedés Hegyéhez

- Óvatosan vezetve az út személyautóval járható - idéztem.

- Unalmas vagy - nyalt fülön Puppey - a tavaknál is ezt mondtad, inkább sétáljunk.

- De itt én óvatosan se merek átmenni.

- Akkor menjünk sétálni.

Nem is mentünk át, hanem visszafordultunk és elindultunk a másik úton, ami hosszabb volt és nem volt leírva utikönyvekben.

De sokkal járhatóbb volt és még karácsonyi dekorja is volt.

Ez a kapu nagyon fontos volt, mert itt kellett elfordulni egy jelöleltlen földútról egy szintén jelöletlen földútra.

Ez az út vitt a sziklarajzokhoz és a a Két Tévedés Hegyéhez.

Miért lenne ez a két tévedés hegye?

Mert úgy hívják, hogy Little Black Mountain.

 Nekem ez a hegy nem kicsi és nem fekete.

De legalább megtaláltuk és mehettünk megnézni a sziklarajzokat.