Mérgesmókus

Amint kiléptem a teraszra, két pánikbeteg mókus menekül észveszetten lámpácskákat ledöntve, majd egyikük megállt az orgonabokron és dühösen üvöltözni kezdett velem. 

Én közben a teraszon hagyott dinnyére bámultam, amin látszott, hogy szorgos karmok jól haladtak meglékelésében. 

Közben a mókus tovább kiabált és már értettem, mit mond:

- Elvetted a világ legnagyobb mogyoróját!!!

A kék hab

Az amerikaiaknak mindenre van egy trutyijuk, ami hatásos, működik, borzalmasan néz ki és kinézeténél sokszor csak az általa okozott környezeti kár nagyobb.

A kék hab az konyhamalacok takarítására való.

Megfogjuk a zacskót, amiben alkimisták által kevert por van. Beledobjuk a malacba, engedünk rá vizet és aztán kitör a kék hab és minden tiszta lesz utána.

Azt hiszem, ez a video mindent elmond a kék habról.

Legközelebb majd a rózsaszín cuccról mesélek.

A paradicsom

Egész éjjel folyamatosan be-bekapcsolt a biztonsági kamera. 

Mert belenőtt a paradicsom. 

Amerikai vaj

Valahogy ez természetessé vált az évek során és sose “esett le”. 

Ott volt. 

Használtam. 

Aztán most ránéztem a vajrúdra (nem a madaradra) és azt mondtam: Ez mekkora ötlet!

A vaj csomagolásán skála (nem áruház!) mutatja, hogy mennyi is a kanál vaj sütéshez vagy, hogy hány pohár vaj lesz ebből a blokkból, ha megolvasztjuk. 

Praktikus. 

Kényelmes. 

Sós és sótlan vajon is van. 

Egyszerű. 

Miért nem írtam eddig erről?

Egy ötlet

Ki kellene találni olyan magyaros talponállót, ahol jó szaftot lehet inni. 

Egy kupica pörköltszaft.

Pohár csirkepaprikáslé. 

Egy stampedli vaddisznópörkölt-szaft. 

Stb

Persze lehet tejföllel kérni vagy tisztán. 

Német Szilárd meg azt mondaná: féldeci pacalpörilevet kérek, nem, kenyér nem kell, nem vagyok én lipsi. 

Puppey vasárnap reggele

- Séta, séta, séta - mondta Puppey - Mozdulj, séta!

- Hat óra van. 

- Pontosan! Séta, séta, séta!

- Vasárnap reggel!

- Pontosan! Séta! Séta! Séta!

Úgyhogy elmentünk a Parlamenthez sétálni. 

Aztán amikor fáradtan hazaértünk, Puppey szeme felcsillant:

- Mostál ágyneműt? De jó!

Névrokonom hobbija

Névrokonom, aki emilcímét se tudja megjegyezni, feliratkozott egy Szexting oldalra, ahol erotikus üzeneteket küldenek embereknek számítógépek (mesterséges intelligenciák).

A fickó egy elsöprő, szexi nevet választott magának, amitől a női MI-áknak elolvadnak az áramkörei. 

Csupikobra. 

Hanettől nem döglenek utána a csajok, akkor semmitől. 

(Mindenkit kérek, nehogy így szólítson. De félek, már elkéstem.)

A Nagy-Sós-tón

Továbbra se értem, hogy a mormonok miért nem szeretik a Nagy-Sós-tót. 

De így legalább több marad nekünk. 

A nap rendszáma

B8B88?

A törpegyilkosok

A szörnyek gyorsan támadtak és pillanatok alatt elragadták a törpéket. 

Akiket már lelkesen vártak a szörnyek. 

Evanston 3 - Jamaikai bobosok

- Jamaicai bobszövetség? - néztem a táblát Evanstonban. 

- Mit keresnek itt? Ez egy vicc?

Nem vicc volt. 

Paul Skog evanstoni ügyvéd (a táblán fenn) látott egy filmet a jamaicai bobcsapatról, akik nem túl sikeresen szerepeltek a Calgary olimpián. 

A film végén elolvasta a jamaikai bobosok nevét és megkereste őket. 

Skog úgy gondolta, hogy jó lenne Evanstonnak is bekapcsolódni a Salt Lake City 2002-es olimpiába és e terv részeként meghívta a jamaikaiakat. 

Kölcsönadta nekik ügyvédi irodája egy részét irodának. Egy haverje egy lakás kölcsönzött a sportolóknak. A helyi Chevrolet kereskedés egy mikrobuszt adott kölcsön és egy helyi pizzázó munkát adott a sportolóknak. A városi iskolák megengedték, hogy a jamaikaiak használják a tornatermekiket. 

Minden tökéletesen működött és aki nem talált Salt Lake Cityben szállást Evanstonban lakott. Magángépek tucatjai szálltak le a helyi reptéren. 

Orosz milliárdosok rendeltek a helyi éttermekből kaviárt, amit talán a városkában meg senki se látott. 

Az egyik étteremből állítólag visszaszóltak, hogy kaviár ugyan nincs, de tudnak egy kis szikláshegységi osztrigát ajánlani. Aminek az a különlegessége, hogy nem kell hozzá tenger és, hogy bikán terem. 

Ég az erdő

- Ég az Ensign! - vettük észre séta közben.

Egy erdőtűz, bozóttűz sose jó, főleg, amikor kiderült, hogy pár házat evakuálni is kellett.

A tűz egyre jobban elharapódzott és mivel itt Utah fővárosáról volt szó, egyre több tűzoltó kapcsolódott bele az oltásba.

Helikopterek jelentek meg az égen, némelyik a tűz felett keringett - nézték, hogy merre terjed.

Mások a City Creek városi végén levő tavakból emeltek ki vizet és azt zúdították a tűzre.

Aztán megjelentek a repülők is.

Négy-öt kisebb, nagyobb repülő keringett az égen.

Nem tudom, hogy a reptérről vagy máshonnan irányították a köröző repülőket és helikoptereket, de a látvány olyan volt, mintha egy film koreográfiáját néztük volna.

Időnként valamelyik repülő elkezdett valamilyen anyagot szórni, amivel megpróbálták lelassítani a tűz terjedését.

Minden olyan volt, mint a filmeken - a filmeken talán még látványosabb is volt, mint élőben.

De itt a valóságot néztük és a mi városunk határa égett.

Szerencsére itt is happy end következett.

Másnap eloltották a tüzet.

Szerelik a szomszed hűtőjét

Négy szaki négy napon át szerelte 44 fokban (na jó, 34, de azzal nem jön ki a számmisztika) a szomszéd swamp cooler-ét. 

Ez sok frusztrációval járt:

Szaki 1: Kapcsold be!

Szaki 2: Megy!

BUMMMM

Szaki 1: (Kicenzúrázott káromkodás) NE AZT! (Kicenzúrázott káromkodás.) KAPCSOLD KI! 

Szerencsére nem szálltak alacsonyan a szakik a tetőről. Mert az szirénázást jelent. 

Egy swamp cooler az nem űrtechnika. Még nekem is sikerült eddig mindig meszerelni.

Nem tudom, mi volt vele a baj (az egész egy villanymotor, egy ventillátor és egy pumpa), az is lehet, hogy jól dolgoztak, de négy nap alatt lehetett volna szebben is megcsinálni…