Műemlékház-nézés

- A Tudor stílusú házaknak általában két főbejárata volt - mondta az idvez.

- A nevük erre utal - szakította közbe az oktondi utas és pár másodpercbe telt, amíg a csoport egyes tagjainak leesett a poén.

Az idvez nem volt elég rutinos - önkénteseknél előfordul - és korán is volt és neki még lassabban esett le a tantusz:

- Úgy betűzik, hogy Té U Dé... és ekkor leesett a poén és az álla és elröhögte magát és kínjában körmeivel karmolta a téglajárdád (eredeti, 1920) és már csak hörögni tudott.

Azt hiszem, a közeljövőben nem fogja tudni heves reakciók és mellékhatások nélkül kimondani a Tudor szót. Vagy bemenni egy ajtón.

Mint már annyiszor, idén is elmentünk megnézni pár történelmi házat a nyílt napon.

Idén a City Creek negyedbe mentünk, ami egykor a város vége volt. Aztán fölé épült a parlament.

De ez a pár házikó akkor is teljesen vidékinek tűnt az erdő szélén és a patak mentén (akkor még a patak a házak előtt folyt és nem csatornában).

Ezek a házak "autentikus helyi stílusban épültek", ami azt jelenti, hogy nem pazarolták a pénzt építészre és néha mesteremberre se: a család egy hozzáértő rokon segítségével felépítette az épületet.

Nem is voltak belülről ezek a házak annyira látványosak, mint a korábbiak. Kisebbek is voltak és nem is annyira kényelmesek és némelyiket talán túlzottan is karbantartották.

Ki akar múzeumban lakni, ahol a kutya nem rágcsálhatja nyugodtan az asztal lábát, mert eredeti és kétszáz éves? 

Mármint a láb.