- Ez mi? - néztem segélykérően Puppeyra, miközben a semmiben levő elsőbbségadás kötelező táblára néztem.
Jobbról senki.
Balról senki.
Előttünk senki.
Mögöttünk senki.
Még nem tudtam, de ez az itt eltöltött négy óra alatt nem változott.
- Milyen keresztforgalom? Ez nem a Via Dolorosa...
Hogy valakik azért néha járnak erre, az a szétlőtt tábla mutatja.
Ez egy ősi vadnyugati szokás, a felelős fegyvertartás bajnokai úgy gondolják, a tábla elegendő megállítani a kilőtt golyókat és különben is, tudják, hogy nincs mögötte senki.
Talán mert itt sehol sincs senki.
Az út viharos gyorsasággal fogyott el alólunk.
Egy kétsávos aszfaltúton haladtunk az autópálya után, aztán abból lett egy széles földút, ahol a szétlőtt táblával találkoztunk, majd a földút csapássá keskenyedett.
Csak a szokásos rutin.
Ahol az út elfogy, ott van valami.
Vagy a fordulópont vagy egy bunker.
Most egy bunker volt ott.
Ez a föld és betonhalom egy műemlék: 1947-ben itt kísérletezték ki az amerikaiak a föld-levegő rakétákat.
Ebből a bunkerből sasolták a kilövéseket.
A bunkeren még egy emléktábla is volt.
Nekem az volt az érzésem, hogy ide nem szoktak véletlenül tévedni az emberek. Aki idejön ezt megnézni, tudja, hogy mit keres. Hogy ide nem tévednek véletlenül emberek, az mutatta, hogy senki se festett graffitit a betonra és senki se tévesztette össze a bunkert egy vécével.
Pár kilométerrel beljebb a kilövőállás betonja mögött, még a távolban felsejlő hegyek előtt kezdődik a légierő területe: ott tesztelnek mindenféle bombát és ott gyakorolnak a pilóták.
De oda már nem lehet és nem is akarunk menni.
A közeli sziklákat azonban megnéztük.
Ezek Grassy Mountains utolsó vonulatai mielőtt a táj végleg belelapul a sóssivatagba.
Ezek itt nem lapultak annyira.
A ferde és sima sziklák nagyon jól néztek ki.
Egyre messzebb láttunk és egyre jobb lett a táj.
Innen a katonákhoz is beláttunk, persze egy kémnek egy Google műholdas kép is több információt ad.
A mászás és túrázás után megéheztünk és ettünk egy gyors lecsót.
Útközben láttunk valami furcsa alakzatot a távolban.
Még azt akartuk felderíteni.
Tudtam, hogy odagyalogolni már nem lesz idő, de egy út elvezetett a közelében és egy másik felette.
Reméltem, hogy meg tudjuk fentről nézni és akkor el tudjuk dönteni, érdemes-e eljönni csak ezért ide.
Egyre inkább úgy látszott, hogy ez egy vulkáni dugó. A dugó az megszilárdult magma, ami elzárta a kürtőt.
Ez a dugó egyben maradt - lehet, egy chili con carne után a vulkán kirobbantotta magából.
Mindenesetre nagyon jól néz ki.
Itt is egy vulkáni mezőn jártunk.
Innen sokkal jobban látszott a sóssivatag a távolban.
Ez az első vonulat a New Foundland-hegység, ami egy ennél is elhagyatottabb hely.
Itt találtunk egy elhagyott kőbányát és ahogy továbbmentünk, még láttunk valamit, ami teljesen úgy nézett ki, mint egy vulkáni kráter.
Ennyi felfedezés után már ideje volt visszafordulni.
A vulkáni nyakat felírtam a megnézendő dolgok listájára és lassan elindultunk visszafele.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése