- Gyere, sétálunk egyet - tártam ki az ajtót Puppey előtt, aki az ösvény helyett az út fele indult:
- Vadpulyka, vadpulyka, vadpulyka - lihegte boldogan.
- Gyere hozzánk vacsorázni Hálaadásra! - nyüffögte a fiatalúr, de a pulykák erre méltatlankodó csipogással leléptek az erdőbe.
Mi is, csak a másik irányba.
Erre nem voltak pulykák, csak az ösvény, kilátás és színes levelek.
Nem mentünk sokat, de mire visszaértünk a parkolóba, nagyon jó kedvünk lett és optimistán kezdtük a napot.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése