2009. december 10., csütörtök

Északi történet


Great Salt Lake
Originally uploaded by ribizlifozelek

A ma esti posztnak nincs köze Utahhoz. Véletlenül olvastam erről a témáról és nagyon kicsit még utánanéztem. Mivel a téli esték hosszúak, hidegek, ilyenkor a legkobb dolog, amit tehetünk, hogy forró csokit iszogatunk és történeteket mesélünk, mikozben Yoda békésen fekszik kedvenc pokrócán és az orrát a fenekébe temeti.


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Daniel Willard Fiske nevű fazon. Tényleg egyszer volt, ilyen emberek ritkán ritkán születnek.

Fiske 1847-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a jónevű Hamilton Collegeban. Tagja lett az egyik legrégibb amerikai fraternitynek. Egy év múlva valami vaskosabb diáktréfa után páros lábbal ki is rugták. De annyira, hogy meg sem állt Koppenhágáig. Itt és Uppsalában végezte egyetemi tanulmányait és olyan fontos nyelveket tanult, mint a svéd és az izlandi.

Copenhagen

Pár évet tanított svédországi egyetemeken, majd visszatért Amerikába és a Cornellen kapott katedrát.

Felesége halála után komoly összeget örökölt, amiből utazgatott, kéziratokat gyűjtött és sakkfeladványokat készített. Sakkversenyeket szervezett az Egyesült Államokban és ma is alapműnek számító könyvet írt a sakk és Izland kapcsolatáról.

Willard Fiske filantróp volt. Egy időben távírókábelt akart lefektetni Izland és a kontinens (mindegy melyik kontinens) között, mert az izlandiak minden fontos hírről lemaradtak, majdem egy éves késéssel értesültek arról is, hogy a királyuk - a dán király - elhunyt.

A távíróból nem lett semmi. Viszont Fiske elhajózott egy pici izlandi sziget, Grimesey mellett. Grímeseyen száz ember élt - és sakkozott - a legteljesebb elszigeteltségben. Az 1940-es évekig a sziget egyetlen összeköttetését Izlanddal a postahajó jelentette, ami félévente egyszer vitte a leveleket és az "új"ságokat. Rossz idő esetén a postajáratot törölték. (Helyi legendák emlegetnek egy dán turistát, aki egy viharos év után inkább letelepedett a szigeten és feleségülvett egy helyi lányt.)

Grímseyen az emberek a hosszú téli estéken sakkoztak és sakkoztak és sakkoztak. Ha valaki nagyon elnézett egy lépést, a legenda szerint valamelyik szirtről a mélybe vetette magát.

A sakk-kedvelő Fiske meghatódott a történeten és minden egyes háztartásnak küldött egy márvány sakkészletet, majd állta Grímsey első (és egyetlen) könyvtárának felállítását is. Végrendeletében vagyona egy részét is a szigetre hagyta.

Fiske sosem járt Grímseyen.
A helybeliek azonban ma is szeretik.


View Larger Map

Nincsenek megjegyzések: