Reggel arra ébredtünk, hogy szarvasok legelik el a lovak füvét.
Hosszan néztük a legelô agancsosokat, akik csak akkor riadtak meg, amikor egy kutyasétáltató 20 centi magas vérebe rájuk vakkantott. Ekkor úgy megindutak, mint választók a demagógabb párt fele.
Elôzô este is láttunk szarvasokat. Akkor felmetünk a nemzeti park tetejére és ott sétáltunk egy kicsit. Nem sokat: esô után nem jó ómen az álmoskönyv szerint fekete színû ebbel bokáig süllyedni a trutyiba.
Ezt az utat eredetileg nem a turisták kedvére építették. Ez volt az egyetlen lehetôség, hogy autóval átmenjenek a hegyláncon. Esetleg meg lehetett volna még kerülni - de általában inkább megpróbáltak felmászni. Lenn, Fruitában bevásároltak, aztán remélték, eljutnak valahova.
Pár petroglif jelezte, hogy az ôslakosok is kopácsoltak itt. Volt viszont sok "közel kortárs", 20-as, 30-as évekbeli írás is. Egyiket kibetûztük: a mára már nem létezô Giles faluból ment valaki a mára szintén elhagyott Fruitán keresztül valahova. Valamiért.
Reméljük, odaért és boldogan élt, míg meg nem halt.
Ilyesmikre gondolva tábort bontottunk: elindultunk a lakóbusszal hazafele. Véget ért a nyaralás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése