- Arra van a strand! - egy homokos út vezetett le a strandra egy virágokkal és virágzó mediterrán bokrokkal körülvett parkolóból. A parkoló és a mosdója olyan szép volt, hogy az utóbbi ablakáról készült fotót meglehetősen népszerű lett a flickr-en.
Elindultunk. Csak pár üveg vizet vittünk magunkkal a vízhez menet.
A négyautónyi homokos út nyugodtan ereszkedett a tóhoz. Hosszú volt és napos. Nem tudom, milyen lehet itt lemenni, amikor nyár van és a tó maga 27 fokos. Azt hiszem, Guantanamón humánusabb kínzások is vannak.
Messze volt a tó. Meleg volt. Mire leértünk, már nemcsak Yoda húzta az orrát. Nagy volt a strand, na.
A tó - a Colorado - viszont innen még szebb volt és még csábítóbb: hajózzunk le a Glen-kanyon gátig. Vagy fel Hitéig. Vagy bárhova.
- Hajózni lehet, mondta a Mester, miután megáztattam lábam az ivóvíz hőfokú tóban - De ugye nem megyünk vissza gyalog?
Hívtuk a szállodát, hogy ide eljön-e a minibusz. Eljött.
- Nem kell gyalogolnod - nyugtattuk meg az aggódó Yodát.
- Na azárt - mondta a Mester.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése