- Megtelt.
- Megtelt.
- Biztos?
- Nézd meg!
A lakóbusz falán egy panel mutatta, milyen állapotban vannak a rendszerek.
A napelem töltött, az akku 100%-on volt, a víztartály fel volt töltve, a szürkevíz tele volt. A szennyvíz is. Le kellett ereszteni a busz pöcegödrét.
Mondjuk ezt szerettem volna elkerülni. Gondolkodtam is rajta, hány napig tudja visszatartani az ember.
A pöcegödör megtelt.
Le kellett ereszteni.
Jó kis kempingben voltunk, itt minden parkolóhelyhez járt egy csatlakozó a csatornába.
"Nagyon egyszerû" - emlékeztem vissza az ügynök magyarázatára. Közben felidéztem az oktatóvideót, ahol egy hosszúhajú szôkeség mosolyogva ereszti le a trutyit és közben gyerekek játszanak a háttérben.
Kinyitottam a busz oldalán a kis ajtócskát és ott volt mögötte a két szelep és a csô. Elkezdtem kihúzni és valami gyanús folyadék cseppent ki belôle.
Az RV címû film megtekintése után egy valamit határoztam el: viszek gumikesztyût. A gumikesztyû azon nélkülözhetetlen holmik listájára került, amiket aztán otthonhagytam.
Csatlakoztattam a gégecsövet a buszhoz. Rövid volt.
Kezet mostam fertôtlenítôvel, lecsatlakoztattam a vizet, az áramot, arrébb álltam 25 centivel és mindent visszakötöttem.
A trutyiscsô régi barátként fogadott.
Csatlakoztattam, majd bevezettem a pokolba vezetô lyukba nyolc centi mélyen. Nagy levegôt vettem és elfordítottam a fekete kallantyút.
A fekete kar megnyitotta a trutyitartályt és annak tartalma cuppogva folyt le a csövön. Már tudom, honnan van a horrorfilmek pár népszerû hangeffektje.
Amikor abbamaradt a csô rezgése és a nem túl diszkrét cuppogás, elzártam a fekete kart és meghúztam a szürkét. A zuhany és a mosogtó vize elvileg tisztára mossa a csövet, közben pedig kiürül a szürkevíz tartálya.
Csend lett.
Elzártam a szürkevizet is. Eltettem a (remélhetôleg) szürke vízcseppeket köpködô gégecsövet és ismét lesikáltam magam fertôtlenítôvel.
-Most kéne Vegasban lenni - morfondíroztam - Akkor mehetnék rulettezni. Ezek után biztos szerencsém lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése