Voltunk már többek közt repülőgépanyahajón, rakétabázison, úgyhogy logikus volt a sort egy tűzoltósággal folytatni. A tűzoltók boldogan mutogatták épületüket mindenkinek, akit érdekelt, elvégre jól kell tartani a választópolgárt, akitől valamennyire a jövőévi költségvetés függhet.
Szűkebb pátriánk legkisebb tűzoltóságára menkunk. Itt két mentős és négy tűzoltó dolgozott, meg a diszpécser, egy titkárnő és a főnök. A titkárnő elvette az ajándékba hozott donutokat msjd megjelent a legénység és megnézhettük a tűzoltóautót (aminek harang van az elején, a harangot a vezetőfülkéből egy high-tech madzaggal lehett üzemeltetni).
A tűzoltók megmutogatták az autókat és már majdnem megnéztük a mentőautót is belülről, amikor befutott egy riasztás, a tűzoltók pedig elszáguldottak.
Kalauzolásunkat a parancsnok vette át. Megmutatta az ebédlőt a tűzoltóság legfontosabb részével, a konyhával, amit gondolkodás nélkül elfogadnék. Láttuk a hat tűzoltó egyágyas szobáit, a tantermet és a konditermet és a parancsnok szobáját.
Mint kiderült,a 48 órás ügyelet alatt a tűzoltók itt főznek, esznek, tanulnak. Ezért is látni őket az ügyelet első napján egy-egy szupermarketben vásárolni.
A parancsnok ekkor még megmutatta büszkeségét, a parancsnoki autót, amit hetvenezer dollárnyi technikával szereltek fel. Volt benne műholdas kommunikációs berendzés, rádiókapcsolat mindenkivel, aki Utahban számított. Hozzá lehetett férni épületek terveihez és ki lehetett mindent nyomtatni, hogy a tűzoltók térképpel mehessenek oltani.
Nagyon tetszettek a tűzoltók munkakörülményei és ha azok a fránya tüzek nem lettek volna, pályamódosításon is gondolkodtunk volna.