A kutya hirtelen érkezett, megijedni se volt időnk, Yoda csóválta a farkát, a másik kutya csóválta a farkát: nem volt gond.
Játszottak.
Valami azonban hiányzott és egy kis idő múlva le is esett. Nem volt másik gazdi. A kutya egyedül volt. Nem volt ott a gazdája.
Ápolt kutya volt. Látszott, elégedett az élettel - és, hogy valahol van egy szerető gazdája.
Megnéztem a bilétáját.
Sadie.
- Szia Sadie!
Sadie bizakodva nézett rám.
Tovább olvastam a bilétát.
Phildadelphiai cím.
Kaliforniai telefonszám.
Közben Yoda megpróbálta ránk tekerni a pórázt. Az idegen kutya türelmesen várt, közben a fülhalgatóm madzagja beleakadt a pórázba. Reméltem, nem tartóztatnak le közszeméremsértésért: levettem az övem és rácsatoltam Sadie nyakörvére.
Az öv belegabalyodott a fülhallgató madzagjába és Yoda pórázába.
Igyekeztem memorizálni a telefonszámot, aztán, miközben Yoda a lábamra tekerte a pórázát, ami bele volt akadva a fülhallgatómba, ami bele volt akadva az övembe.
Majdnem úgy mutatkoztam be a telefonba, hogy én vagyok a gordiuszi csomó.
- Halló? - mondta egy csodálkozó női hang.
- Szia, van egy Sadie nevű kutyád? - ez egy kutyarablás bevezető mondata is lehetett volna.
- Van... - a telenfonból sütött a hajnali megdöbbenés.
- Sadie egy foltos fehér kutya?
- Igen...
- Létezik, hogy itt van az utcán?
Sikoly.
- Hol vagy?
- A kétszázas és az önkormányzat sarkán.
- SADIE!!!!!
Egy nő rohant ki az egyik közeli házból, felkapta Sadiet, megölelte és potyogtak a könnyei.
- Nyitva maradt az ajtó - mondta és Sadie kapott egy újabb puszit. A gazdi ügyesen lekapta Sadieről az övet, majd folyamatosan hálálkodva elindult haza.
Meghatottan néztem utána az övbe, a drótokba és a pórázba gabalyodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése