Kutyások

- Nézd, kolléga! - mondtam Puppeynak. Én a más kutyákat kollégának hívom és Puppey tökéletesen ismeri ezt a szót.

A vele nagyjából egyméretű kutya lelkesen közeledett.

- Haverkodhatnak? - kérdeztem a másik gazditól, egy kiöregedett motoros külsejű fazontól.

- Igen, szeret haverkodni.

Szeretettel néztük a két játszó kutyát, amikor a motoros fazon apai büszkeséggel teli hangon megszólalt:

- Az én kutyám fütyije nagyobb - szemgolyóm nekicsapódott szemüvegemnek a meglepetéstől és lassan lecsorgott róla. Persze a fickó nem a "fütyi" szót használta.

De tudtam, erre válaszolni kell.

- Gratulálok! - mondtam boldogan.

Ember-kutya egyenlőség

A Nautilus után még kicsit körülnéztünk a környéken. Nem nagyon: már kezdett sötétedni, de azért még jutott idő arra, hogy beugorjunk a Fehérházba. Nem a washingtoniba, hanem a utahiba: ez egy kemping két fával (lásd fotó fenn) és sok sziklával.

Hátha valamikor eljövünk ide táborozni és akkor már nagyjából tudjuk, mire számíthatunk.

Itt láttunk meg egy táblát, ami megerősítette meggyőződésemet, hogy az emberek és a kutyák egyenlőek.

A kemping mögött egy fokozottan védett sivatag kezdődik, ahol belépőt kell fizetni.

A belépő embereknek hat dollár.

Kutyáknak hat dollár.

Szóval egyenlőség van.

Puppey és a dinónyomok

- Menjünk! Menjünk sétálni - bökdösött egy nedves orr. Ha már nem húzta volna le rólam korábban, most a fülemre húztam volna a takarómat.

- Sétálni!

Puppey nagyon akart menni. 

Felcsatoltam rá a pórázt és kikkászálódtunk a sátorból.

Még alig pirkadt, de a nap már aranyló vörösbe öltöztette a sziklákat.

- Milyen dinoszauruszok? - szuszogott Puppey felfele az ösvényen, ami igazából Silver Reef-be vezetett, de addig nem akartunk elmenni.

- Mindjárt ottvagyunk! - sokkal könnyebb volt most a sziklákon szökellni. Yodával mi majdnem megsültünk, amikor erre jártunk.

- Az ott mi?

- Dinoszaurusz-lábnyom - magyaráztam türelmesen Puppeynak.

- Megrághatom?

Adventi kalendárium kutyáknak és macskáknak

Természetesen a kutyáknak és a macskáknak nem egyféle adventi kalendárium jár. Van kutya-kalendárium és macska-kalendárium. (Nem hiszem, hogy Yoda lázba jönne a macskék hínáros-lazacáért és különben is, a lazactól meg a hasa.)

Megnézegettem, szép-szép, biztos finom is, 5.99, azaz hat dollár. Inkább vettem Yodának a kedvenc marhahusos falatkájából egy hatalmas adagot (három dollár) és vettem magunknak egy adventi kalendáriumot (99 cent) és elküldtem macska-kutya-barát ismerőseimnek a megfelelő fotókat.

Tökéletes volt!

Pavlovi reflexek

Yoda egy művelt, olvasott kutya.

Sok mindent tud a világról és arról, hogyan kell az embereket idomítani.

Ha éhes, akkor odamegy tálkájához és a nyakában lógó bilétákkal elkezdi csörgetni a tányért, amiből mi tudjuk, hogy ÉHES.

Ekkor adunk neki enni.

Azaz a Mester feltalálta a fordított pavlovi reflexet.

Banksy és Yoda

- De jó ez a kerítés - közelített a Mester a sílécekből készített kerítéshez.

Egyetértettem vele. Ilyen kerítés valóban nagyon jól illett a síparadicsomhoz.



- Né, és az ott mi? - kapta fel a fülét Yoda és megindult az üveglappal védett műalkotás fele.

- Szerintem annyira nem jó - tette hozzá és megrázta magát.



- Banksy csinálta, híres festő.

- Mindjárt megmutatom, én mit csinálok - felelte a Mester és igazi ikonoklasztaként közelített a műhöz.

- Várj, egy ilyen több millió dollárt ér!

- Nem mosom le, nyugi! - felelte a Mester és nagyon elégedettnek látszott.

Ugróverseny

A versenyző felkészült. Lábai szinte remegtek az izgalomtól. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy koncentrál. Egy pisszenés se hallatszott.

Még a kommentátor se beszélt és még lelegezni is elfelejtett.

A versenyző a jelre előrelendült, hosszú edzések eredménye volt ez a pillanat, száguldott, szinte lobogtak a fülei, ahogy elrugaszkodott és nagy csobbanással boldogan ért vizet. Szájába kapta a botot és füleit megrázva kiúszott a partra, ahol gazdája lelkesen megvakarta a füle tövét.

Még sose voltunk kutya-vízbetávolugró versenyen, de a határozottan jó volt.

Kutyaelsősegély

- Kutyaelsősegélytanfolyam - olvastam.

- Nem hülyeség - néztem a Mesterre.

- Adsz nekem mesterséges légzést? - nézett vissza Yoda.

Szabályok

A Jordán-folyó partján van egy fantasztikus kutyafuttató. Csövekkel, labirintussal, futópályával és rengeteg szabállyal. Szó szerint rengeteg szabállyal.

Cup-cup

Mi Yodával meglehetősen bennsőséges viszonyban vagyunk, ennek ellenére enyhe túlzásnak érzem a kutyafogmosó kendőnél a "Kissable" nevet...

Yoda és a foltos kutya

A kutya hirtelen érkezett, megijedni se volt időnk, Yoda csóválta a farkát, a másik kutya csóválta a farkát: nem volt gond.

Játszottak.

Valami azonban hiányzott és egy kis idő múlva le is esett. Nem volt másik gazdi. A kutya egyedül volt. Nem volt ott a gazdája.

Ápolt kutya volt. Látszott, elégedett az élettel - és, hogy valahol van egy szerető gazdája.

Megnéztem a bilétáját.

Sadie.

- Szia Sadie!
Sadie bizakodva nézett rám.

Tovább olvastam a bilétát.
Phildadelphiai cím.
Kaliforniai telefonszám.

Közben Yoda megpróbálta ránk tekerni a pórázt. Az idegen kutya türelmesen várt, közben a fülhalgatóm madzagja beleakadt a pórázba. Reméltem, nem tartóztatnak le közszeméremsértésért: levettem az övem és rácsatoltam Sadie nyakörvére.

Az öv belegabalyodott a fülhallgató madzagjába és Yoda pórázába.

Igyekeztem memorizálni a telefonszámot, aztán, miközben Yoda a lábamra tekerte a pórázát, ami bele volt akadva a fülhallgatómba, ami bele volt akadva az övembe.

Majdnem úgy mutatkoztam be a telefonba, hogy én vagyok a gordiuszi csomó.

- Halló? - mondta egy csodálkozó női hang.

- Szia, van egy Sadie nevű kutyád? - ez egy kutyarablás bevezető mondata is lehetett volna.

- Van... - a telenfonból sütött a hajnali megdöbbenés.

- Sadie egy foltos fehér kutya?

- Igen...

- Létezik, hogy itt van az utcán?

Sikoly.

- Hol vagy?

- A kétszázas és az önkormányzat sarkán.

- SADIE!!!!!

Egy nő rohant ki az egyik közeli házból, felkapta Sadiet, megölelte és potyogtak a könnyei.

- Nyitva maradt az ajtó - mondta és Sadie kapott egy újabb puszit. A gazdi ügyesen lekapta Sadieről az övet, majd folyamatosan hálálkodva elindult haza.

Meghatottan néztem utána az övbe, a drótokba és a pórázba gabalyodva.

Közös kulturális alapok

Egy hölgy gurult szemben motoros tolószékében. Kilencvennek nézett ki. Első pillantásra. Másodikra 95-nek. Jóindulattal. Pici kutyája a tolószék mellett rohant és Yodával lelkesen beszélgetni kezdtek.

- Hogy hívják? - kérdezte a néni.
- Yoda.
- Tessék?
- YODA.
- HE?
- A Csillagok Háborújából. Yoda.
- Ja, a Csillagok Háborúja, tényleg olyanok a fülei, Yoda, aranyos vagy!

Ezzel a néni elgurult.

Picur és a kánikula

 


- Séta! séta! Séta! - csaholta Picur boldogan. A nagy örömben hanyattdobni is elfelejtette magát.
- Picur, menjünk sétálni?
- Séta! Séta! Séta! - örvendezett ôpicursága.

Kiléptünk a kertbôl a tûzô napra.

Picur farkincája lekonyult.

- Meleg van - mondta, mire elértünk a sarokra.

- Menjünk haza - tette hozzá.

Hazamentünk. Mire beléptünk a kertbe, Picur ismét boldog volt.

- Falatka! Falatka! Falatka! - kiáltotta.

Yoda és a komondorok

(Megjegyzés: az alábbi bejegyzés teljesen politikamentes és egy egyszerű párbeszédet ír le.)

- MRRRRRRR! - mondta Komondor 1 és nekiugrott a kerítésnek, a kerítés behajlott és Komondor 1 picit lenézett rám.
- Menjenek kérem át a másik oldalra! - sápadt el Komondor 1 és 2 gazdája a verandán.
- MRRRRRRRR! - mondta Komondor 2 és nekiugrott a fémkerítésnek, ami hangosan nyikorgott.
- VAUUUUUUUUU - mondta egyszerre Komondor 1 és Komondor 2, miközben dezintegrálódtak az ablakok az utcában.


Yoda úgy tett, mint aki süket. Felszegett fejjel minden irányba nézegetett, kivéva arra, amerre Komondor 1 és 2 őrülten rágták a kerítést és ártatlan pofával ment át az utca másik oldalára és lassítás nélkül továbbment.

- Yoda, nem hittem volna, hogy így megfutamodsz - mondtam a Mesternek.
- Hol futamodtam én meg? - kérdezett vissza Yoda - Én győztem.
- Hogy-hogy?
- Nem értesz te ehhez, ez egy unortodox győzelem volt - felelte a Mester és felemelte a lábát.

Intermezzo - A postás kutyája

Vajon a postást ha egyenruhában megy haza, megugatja a saját kutyája?

A Mester új játéka

- Valami bonyolultabbat szeretnék - sóhajtott Yoda.

- Tessék - mondtam - Hajrá!

Kutyakomédia

Barátságos délutáni fények nyaldosták körbe a temetôt. Csend volt, nyári, temetôi csend.

A kutya nézett minket.

Egy római márvânyszarkofág darabján ültünk. A szarkofágot valamikor kirabolták, lakóját kidobták, a csorba márványt meg
idehozták a falu temetôje mellé. Mindez legalább 800 éve történhetett. Mi meg leültünk a szarkofágra és falatoztunk.

Ültünk a szarkofágon és patanegra sonkát rágcsáltunk.

A kutya nézett minket.

Okos volt és kicsi.

Idônként megdobáltuk. A kutya örült neki: a legtöbb kutya szereti, ha sajttal, kenyérrel és pulykasonkával dobálják.

Így alakítottuk át a reggeli szendvicseket patanegra szendviccsé.

Egy autó érkezett. Négyen szálltak ki belôle. Összesen tíz lábuk volt. Két ember bement a temetôbe, a harmadik kinnmaradt a kutyával.

A "mi" kutyánk úgy döntött, nem látja a jövevényt. Nagyobb is volt nála pár osztállyal és látszott, nem érdekli a sonka-sajt. Akkor meg minek ugatni, ha enni is lehet?

- Vau! - robbant be a délutánba egy hang.

- Vau-vau! - felelte a falka.

Az egyetlen közeli ház kerítésén megjelent egy kutya. Majd még egy. Majd még kilenc.

Matrijoska falka volt, minden lehetséges méret és szín képviseltette magát.

A vezér megnézte az idegen kutyát. A jólfésült jövevény idegesen számolt.

A falka félkörben közeledett. Haverunk elfoglalta helyét a formációban, de nem ugatott, minket figyelt:

- Mindjárt jövök - mondta - csak melózok egy kicsit. Ne egyetek meg mindent.

Mi rágcsáltuk a sonkát és figyeltünk.

A jólfésült kutya jólfésült gazdája aggódott. A jólfésült gazda jólfésült kutyája aggódott.

A falka csabolt.

Mi ettük a sonkát, ültünk a szarkofág darabján, lógattuk a lábunkat és néztünk.

- Vau - mondta a vezér.

Haverunk kivált az alakzatból és visszaült a helyére.

- Együnk - mondta - elegen vannak a feladatra nélkülem is.

Mi hárman ettünk, a többiek acsarkodtak és szórakoztunk. Haverunk kapott egy darab patanegrát is.

Az utazás lényege

Utazáskor az utazó elszakad megszokott környezetétôl. Új szokásokkal találkozik. Ismeretlen ízeket próbál ki. Új dolgokat lát.



Egy jó utikönyv hosszú fejezeteket szentel a helyi specialitásoknak. Egy másikat a lokális ízeknek.



Egy harmadik azzal foglalkozik, hogyan bôvíthetjük ismeretségi körünket utazás közben. Meet the locals egy szinte kötelezô hívószó.

És ezt Yoda pontosan tudja.

Yoda és a jet lag

- Menjünk!

Yoda tökéletes "menjünk" pózban ült és nézett. Egy szó se szólt, csak nézett.

- De hajnal van - próbáltam érvelni.

- De menjünk.

Yoda laposan elnyúlt és pislogott.

Próbáltam fordulni egyet, de a Mester Nézett.

- Menjünk.

Aztán azt vettem észre, én se tudok aludni.

- Na, menjünk! - adtam meg magam. Fránya dolog ez a jet lag.

Intermezzo - Kutyameleg I

A belvárosi kapu dikrét nyekergéssel nyílt.

Egy hosszú kutyafej jelent meg a nyílásban. Látszott, szi te orrbavágja az ebet a meleg.

- Gyere! - mondta a gazdi.

Az eb azonban lassan viszahúzódott a kapualj hüvösébe.

- Legalább pisilni gyere ki - fogta könyörgôre a gazdi.

Az eb sóhajtott, mélán kidöcögött, megemelte a lábát. Szinte hallottam, hogy sisterg a sárga sugár a kövön. Az eb megfordult és peckesen visszavonukt a kapualj hûvösébe.