- Menjünk séltálni! Menjünk sélálni! - fogadott hajnalban, úszás után Yoda.
Yoda az ajtóban volt és lelkesen ugrált.
- Menjünk, MOST!
- Pisilni kell? Kakilni kell?
- Menjünk, menjünk, menjünk.
Elindultunk.
Yoda nekiiramodott és ment, nagy sebességgel egyenesen. Pillanatok alatt elhagytuk a szokásos területünket és csak mentünk.
Egy szép, addig ismeretlen utcában jártunk csinos, régi házak között.
Még a részletek megnézésére se volt idő, mentünk, mintha egy bölény közeledett volna hozzánk.
Pedig volt itt minden, íves ablak oszlopfővel, százéves kerítés kapuval (lásd az első fotót) és fák, fák, amiknél a Mester meg-megállt.
Én jobban megcsodáltam volna pár házat. Példálul az erkélyeset.
Nem gondoltam volna, hogy errefele ilyen szép régi házakra bukkanok.
Régi, száztíz éves sorházak elött suhantunk el, aztán hasonló sebességgel mentünk hazafele.
Már otthon voltunk, amikor sikerült megkérdezni a Mestert:
- Yoda, ez mi volt?
- TAVASZ VAN!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése