A mókuska feneke

- Mókuska, mókuska, nem nagyobb a feneked, mint a farkad?

- Figyu, örülök, hogy adtál óriási halloween tököt nekem, de láttad,  mi lett a tököddel? Na így sértegess!!!

Késik a reggeli

Valami zörgött  a kerítésen és valaki mérgesen cserregett.

- Szia mókus! - mondtam.

- Hol van a reggelim? - rázta idegesen a farkát a mókus.

- Vasárnap van... lustálkodtunk...

- Ez az! Vasárnap extra reggeli jár! Ez az örökké termő etető vagy mi!

- Adom, adom!

A mókus minden lépésemet követte, rohángált körülöttem és cikázott lábainm körül.

- Siess! Éhes vagyok és le fogok fogyni! Nézz rám, éhezem, kilátszanak a bordáim... csak a bundám takarja őket...

A mókus és a macska

 

 (Megjegyzés: a felső fotó nem most készült.) Az ablakba a nappaliban felszereltünk egy madáretetőt. Azért is, hogy ne kelljen a kertbe bámulva mozizni, lehessen a nappaliból is. A kertben csupa izgalmas dolog történik, öt-hatféle énekesmadár szotyizik, mókusok ropogtatják a tökmagot és a diót, macskák nézik a músort... Jobb, mint a tévé. A mókusok időnként leszedik a madáretetőt, mert úgy könnyebb hozzáférni. Az elasztikus mókus két hátsó lábával belekapaszkodik a szárítóba, két mellső lábával leemeli a madáretetőt a kampóról és egy mozdulattal ledobja a földre. Nem szeretem, mert a macskákat máshol etetem. A mókusokat nem féltem, ők tudnak magukra vigyázni, de a madarak könnyebb prédát jelentenek. 

 

Előre elmondom, az ablakra felszerelt madáretetőt valami leszedte. Gondoltam, ezért vannak a biztonsági kamerák, visszanéztem, mi történt. Szóval az etetőt olyan gyorsan szedték le, hogy a fénynek nem volt ideje elérni a kameráig (khm, nem is, valamiért nem kapcsolt be a kamera), de azt, hogy utána mi történt, sikerült megörökíteni. A mókus békésen eszeget a kép jobb alsó sarkában, amikor megjelenik a macska. A mókus két ugrással eltűnik, a macs csodálkozik és minden megy tovább.

 

Vérmókusok támadása

 

- Mit csinál az a mókus a teraszon? - a mókus valamin nagyon dolgozott. 

Kinéztem a teraszra, ahol a szék alatt észrevettem egy dobozt. Valószínűleg egy bevásárlás után a teraszon hagyott mogyorókrémes dobozt.

Aminek a tetejét a vérmókus -talán az, aki egy éve megtámadott- egyszerűen lerágta, hogy hozzáférjen a csemegéhez.

Tolvaj az erdőben

 

- Az a patakpart jó lesz! - állapítottuk meg. A patakban ugyan nem volt víz, de volt mellette egy piknikasztal, két pad és sütötte a nap. 

Háromezer méter felett szeptember közepén ez már fontos. A Mirror Lake-nél voltunk, tizenkét év után megint feljöttünk megnézni a tavat. De túra előtt érdemes ebédelni. Úgyhogy kipakoltunk. Ahogy hordtuk a hátizsákokat és elemórzsiás kosarakat, valami zörgést hallottam. 

   

- TOLVAJ! - kiáltottam fel.

A mókus megtorpant a kiáltásra, majd nekilátott hátizsákomban kotorászni.

   

 - Az a mi kajánk! - emeltem fel a hangom, mire egy dühös cserregés volt a válasz és a mókus kelletlenül leszállt az asztalról.

 

Nem ment messzire és több támadást is intézett az asztal ellen, még akkor is, amikor Yoda kezdett vele szemezni. Később kollégái is megjelentek és bekerítettek minket. Több oldalról próbálkoztak támadással, de mi gyorsabbak voltunk: mire megszervezték magukat, elfogyott az ebéd és mehettünk a tóhoz.

 

Mókusdráma

Megjegyzés: a fotók nem a tetthelyen készültek.


- Mi van a szájában?
- Egér?
- Kismókus!

Valóban, egy mókusmama suhant át az utcán egy kismókussal a szájában, majd egy iramodással felmászott Carl fenyőfájára.

Kicsit később megjelent egy újabb mókuskával és az embereket nagy ívben kikerülve meg se állt a fa tetejéig. A legutóbbi szélvihar valószínűleg kilakoltatta otthonából és most költözött arrébb.

A harmadik mókusmentő kör váratlan akadályokba ütközött. Az akadály jó nyolc kilós volt és macska. Hermione, Carl macskája, aki egyszer egy kerékpárlánccal a nyakán tántorgott be az utcába megállt a mókussal szemben.

A mókus nézte a macskát.
A macska nézte a vacsorát.

Ekkor a mókus cselezni kezdett és ügyesen kikerülte Hermionét, ám közben a kismókus kipottyant a szájából és elnyúlt Carl teraszán.

Carl felkapta Hermionét és zutty, bezárta a házba, mi pedig néztük, hogy mi lesz az elhagyott kismókussal.

Az anyamókus dícséretes pragmatizmussal először átszállított még egy kismókust, majd ideges farokrázással figyelte a helyzetet.

Aztán megiramodott és felkapta a kicsinyét és felszaladt vele a fészkébe.

Mint a mókus fenn a fán

Valami kaparászott a fejem felett.

Én a kerítést festettem, hogy még szebb legyen és egy darabig ne kelljen hozzányúlni.

Megint kapartak.

Megtorpantam. Nem szeretem a fejem felett ismeretlenek kaparásznak.

- Nyiv-nyiv - mondta valami a fejem felett kicsit idegesen - és én még idegesebben néztem fel, nehogy egy vérmókus megint megtámadjon.



- Nyiv-nyiv - mondta a mókus, de nem rám nézett, hanem egy csábos mókushölgyre.

A csábos mókushölgy azonban másik mókusfiúra vágyhatott, mert nem igen értékelte a fejem felett nyiffogó fiatalurat. Vagy csak húzta azt a szerencsétlen, aki már teljsen pánikban mondta a magáét. Miközben szíve hölgye értetlen arccal bámult rá:

- Mit akarsz, tisztességes fészked sincs... És nem is fürödtél ma!



A mókusok egy darabig tovább pöröltek a fán,

- Ígérem, megváltozom - mondta az udvarló és mindennap fürdök is. Látod?



A fiú mókusok vágyának titokzatos alanya ezt már nem várta meg, faképnél hagyta udvarlóját, aki csak pislogott utána és még megeresztett egy kétségbeesett nyiffet, aztán elnyúlt az ágon:

- Meleg van... remélem, majd visszajön...

Mókus a kertben

Minden este kiteszek a madaraknak kétdeci magot és a mókusoknak egy marék mogyorót. Ezt mind a madáretetőbe teszem.

Reggel megjelennek napkelte után a tollasok és a szőrösök.

A legügyesebb mókus felmászik az etető fölé, leereszkedik a harminc centis madzagon és elkezd hintázni. A magok kiborulnak a földre és a mókusok és a madarak ellepik a magokat és ESZNEK. Hangosan, boldogan ropogtatva zabálnak.

Egészségükre.

TOLVAJ!

- Puff - hallottam a teraszról, mint amikor valaki járkál és lever valamit.

- Ki lehet a teraszon? - néztem Yodára, aki békésen horkolt az asztal alatt. Nincs ott igazán értékes holmi, csak egy születésnapi torta maradékát tettem ki, hogy ne a hűtőben foglalja a helyet. "Elég hideg van ahhoz, hogy semmi baja se legyen" - gondoltam. A torta dobozának tetejére tettem pár követ a szél ellen.


- Biztos csomagot hoztak - morogtam, de azért kinéztem, a csomaghordó nem matatna ilyen sokáig és mostanában többször hallani a teraszokra besurranó csomagtolvajokról (helyi nyelven: porch pirate).

- TOLVAJ! - horkantam fel.



A mókus lelkesen tömte az arcába a mogyorós csokoládékrémet.



Egy pillanatra felnézett, aztán levette a következő darabot és úgy ette, mintha egy mogyoró lenne. Forgatta a kezében és minden irányból bele-beleharaptt.



- Hé, ne egyél sokat belőle, megárt! Inkább menj hátra, ott van egy csomó mogyoró és szotyi kitéve neked.

Megértette.
Lenyelte az utolsó fatot és hátrament a madáretetőbe desszertért.

Ott a farka!

- Ott a farka! - mondta Yoda és azonnal bosszút állt volna a vérmókuson, ha hagyom. De nem hagytam, inkább megnéztem, hogy iszik, a mókus, aztán elmentünk sétálni.



Visszafele hangos csámcsogást és még hangosabb cserregést hallottunk. A mókus egy ágvillában ült és harsogva evett valamit, közben egy harkály kopácsolt.

Talán tényleg itt a tavasz...

Orvtámadás - A vérmókus

Békésen szedtem a macskaszart a kertben. Ez nyugodt tevékenység, gugolok, térdelek és szedem a macskaszart. Meditálok. Nem gondolok arra, hogy az összes kertbekakáló macskát átnevelőtáborba zárnám és ott megtanítanám őket máshova kakálni.

Szedtem a macskaszart.

Emlerültem gondolataimban, milyen legyen az átnevelőtábor.

Már egy 4 literes zacskó televolt macskaszarral és még mindig elmélyülten szedtem a tél termését. Máshol télen jégvirág terem és a tavasz havasi gyopárt hoz, itt macskaszart.

És én térdeltem és szedtem.

Szedtem a macskaszart bús nagy halomba.

Amikor hirtelen valami puffant a hátamon, arrcal majdnem belezuhantam a zacskóba és először azt hittem, egy galamb halt a hátamra, aztán visszanyertem egyensúlyomat, megfordultam és egy mókus meredt rám harciasan, farkát lóbálva és ugyanolyan döbbenten, mint én.

Azt hitte, a kert része vagyok, mint a Noam Chomsky kertitörpe vagy mint az esővizeshordó és ráugrott a hátamra, hogy könnyebben szálljon le a fáról.
Aztán az ugródeszka megmozdult, dührohamba kergetve a mókust, aki haragja csillapultával felszaladt a fára, megrázta a farkát és eltünt az ágak között. (A video illusztráció, egy másik alkalommal készült.)

Yoda és a Mókus

- Mókus! - mondta Yoda, aztán nyomatékosított:

- Mókus! Mókus! Mókus!



A Mókus se volt rest.

- Yoda! Yoda! - és felszaladt egy oszlopra, lendületből két méter magasra, aztán utolérte a gravitáció és visszahúzta tekintélyes fenekénél és bozontos farkánál fogva.



Yoda okosabb volt annál, hogy kövesse, csak nézett felfele.

- Mókus, futkározzunk!



A mókus idegesen morzézott körmeivel az oszlopon.



- Én futok itt fenn, te fuss ott lenn.

- Az hol izgalmas? - kérdezte Yoda és elégedetten megjelölte az oszlopot.

Mókusfotózás a Liberty Parkban

- Mókus! Mókus! - mondta Yoda és ment volna megölelni a kis szôrôst.

- Kutya! Kutya! Kutya! - kiabálta a kis szôrös.

Közben elzúgott a városi parkolóôrök autója és megértettem, miért Jeep-eket használnak arra, hogy megbüntessék a tilosban parkolókat. A Jeep elejére hóekét tettek és azzal takarították a parkot. Azért ezt Priussal nehezen csinálnák meg.




- Mókus! Mókus! - lelkendezett a Mester.

A mókus egy ág hegyibe állt és hangosan csettegett.




Senki se volt a parkban, hideg volt, ropogott a hó és a szakállam belefagyott a bajaszomba.

Elôvettem a fényképezôgépet és célratartottam. A mókus tökéletesen látszott az ágon.

Céloztam. A mókus arrébb lépett.
Céloztam. A mókus eltünt.
Ujjam ráfagyott a fotógépre.

Squirrels
by ribizlifozelek

- Nem akarsz tavasszal mókust fotózni? - kérdezte Yoda.

- De! - koccantak össze a fogaim.

Sivatagi mókus

(Megjegyzés: a képek nem a tetthelyen készültek.)

- Mókus! - mondtam V-nek és Yodának.

V nem az általam mutatott irányba, hanem a napra nézett. Komolyan megijedhetett, hogy napszúrást kaptam.

- Mókus? - nagyjából úgy kérdezett vissza, mintha pingvint kiáltottam volna. Vagy jegesmedvét.

- Mókus.

- De itt nincs is fa.

- A nevadai oldalon volt öt. Ezeknek a mókusoknak különben sem kell fa. Sivatagi mókusok.



- És nem másznak fára?

- Másznának, ha lenne mire. Úgy hívják őket, hogy round tailed ground squirrel. Valamiért a mexikóiak ardillón cola redondá-nak nevezik őket. Persze lehet, itt a sivatagban már el is felejtettek fára mászni és azt se tudják, mi az a fa.

V már nem is szólt közbe, hogy az ardillón az nagy mókust kéne jelentsen, az általam mutogatott állat meg a legkisebb mókusfajok közé tartozott. Mivel baráti körünkben elismert mókusszakértőnek és gyakorlott mókusetetőnek számítok, elfogadta állításomat.

Squirrels
by ribizlifozelek

- Gyere mókus! - bíztattam.

- Gyere! - bíztatta a habozó mókust Yoda.

Erre a mókus abbahagyta a habozást, felfutott egy függőleges betonfalon és eltűnt a sziklák között.

Mókusok a városban III - Ami jár, az jár

A városi mókusokról gyorsan megállapítottuk, hogy nagyon tanulékonynak.

A rágcsálókban hetek alatt kialakult egy meglehetősen fejlett időérzék. Minnesotában általában arra ébredtünk, hogy a gigászi kanadai ludak mélyrepülésben elhúznak a ház felett, szárnysuhogásuk betöltötte a szobát. Időnként hangosan gágogtak is.



Hétköznap reggelente fél nyolc körül keltünk, Northfieldben az egyetem csak két sarokra volt, így nem kellett sietni.



Miután kikászálódtam az ágyból, kinyitottam az erkélyajtót, bevettem az etetőcsészét, eltotyogtam vele a kamrába, belemerítettem a szotyiba és kitettem a csészét a párkányra. Ekkor már valamelyik rendszeres kosztos ott várt és lesett befele, hol marad a reggeli.



Ebédelni általában egy-kettő között ettünk, természetesen a mókusok ilyenkor is kaptak egy tálka szotyit.

Egy nap egy meglehetősen nehéz szöveget fordítottam és próbáltam szétszedni a közel húszsoros, többszörösen összetett mondatot tagmondatokra. Miután találtam benne három állítmányt és úgy tizenkét vesszőt, három pontosvesszőt és pár elszórt alanyt, már ott tartottam, hogy baltával bontom szét a mondatot (a szerző agyával együtt).

Squirrels
by ribizlifozelek

A munkában elmerülve észre se vettem, hogy már esteledett.

Legnagyobb rémületemre ekkor már azon fantáziáltam, hogy a szerzőt kikötözök, kezeit egy asztalhoz erősítem és nádpálcát veszek a kezembe:

- Melyik kezeddel írtad? Most azonnal mondd meg, melyik kezeddel írtad?! - suhi.

Ebben a pillanatban valami zörgést halottam és egy árnyék suhant el az ablak előtt. Elsőre a gondolatrendőrég jutott az eszembe. De nem. Az éhező és aggodó mókusok próbáltak rájönni arra, hogy hol marad az ebéd.



Hétvégente később keltünk. Miután a ludak mélyrepültek, fordultunk egyet és aludtunk tovább. Fél órával később általában dobogó zajt hallottunk. Aztán zörgés következett. Mintha rázták volna az erkélyajtót.

A mókusok támadták az ajtót és lestek befele.

- HOL A REGGELI? Nekünk JÁR a reggeli! - közvetítette a kis szőrösok méltatlankodó tekintete.



Két évig laktunk Northfieldben. Két évig rendszeresen etettük a helyi mókuspopulációt. Miután eljöttünk, sokáig beszélgettünk arról, hogy a következő lakót lerohanták-e az éhező kis rágcsálók a mogyoróit követelve.