Az Öngyilkos-sziklája

Ott, ahol a városból elindul fel a hegyekbe az I-80-as autópálya, hogy egy 7-8%-os emelkedővel kimásszon a völgyből, van egy fura hely.

Telente néha feljövünk ide a szmog fölé sétálni, de otthontól idáig még nem gyalogoltunk vagy bicajoztunk, de ami késik, nem múlik. (Update: bicajjal feltekertem).

A helyet ma mindenfelől autópályák veszik körbe, egy óriási csomópont közepén van ez a "senkiföldje", aminek a közepén egy grafiti borította sziklaorom tör az égre. Az az öngyilkosok sziklája.

A fehér telepesek (azaz hódítók) megérkezése előtt ezt a sziklát az indiánok őrtoronynak használták, innen lesték, hogy ki érkezik a hágón át a völgybe.

A legenda szerint egy szépséges indián lány innen vetette magát alá a mélybe, amikor megtudta, hogy szerelme az Örök Vadászmezőkre költözött.  (Sose becsüljük alá a szájhagyományt, az emberek mindig a horrorsztorikat mondják el egy helyről.)

Ez a "sziget" nem volt mindig ennyire elhagyott. Pár évtizede, még az autópálya építése előtt erre vezetett egy vasútvonal le a völgybe és itt ereszkedett le nyaktörő hajtűkanyarokban az országút. Olyan meredek volt az út, hogy idősebb helybeliek ma is elzöldülú arccal mesélik, gyerekkorukban mi történt itt a frissen elfogyasztott hamburgerrel.

Volt itt egy víztározó és sokan ide jártak úszkálni vagy sétálni, piknikezni. A víztározó egyike volt a sok hasonló vízműnek, ami a farmokat látta el vízzel és a pár környező házba juttatott ivóvizet egészen egy nagy esőzésig, ami elmosta a gátat. 

A víztározót nem állították helyre, a sziklát körbevette az autópálya és a terület picit senkiföldje lett. A helyi graffitis közösségben hagyomány lett, hogy fel kell mászni a sziklára és rajzolni rá valamit. Vagy esetleg a környékére.

A rajzok jól néztek ki és ide simán fel lehet otthonról bicajozni, úgyhogy ide visszajövünk, hogy tovább rajzokat nézegessünk, megkeressük a vasút maradványait és kövessük a Parleys patakot felfele oda, ahol kibukkan az autópálya alól.

Az viszont akkor lesz, ha nem lesz ennyire hideg.