Konyhamalackodás

Ez volt a legváratlanabb és legmeglepőbb szülinapi meglepetésem. 

A torta felvágása után kaptam, amikor valami tocsogásra lettem figyelmes a konyhában.

A konyhamalac bepisilt és ázott a konyha, mint egy belvizes mező.

A konyhamalac már köhögött, hányt és most bepisilt.

Rövid vizsgálat után megállapítottam, hogy ez már a végső stádium, a malac aljából csöpögött a víz.

Ha a tetejéből vagy az oldalából folyik, azzal még lehet mit kezdeni, de ha alul pisil, akkor mindennek vége egy belső szigetelés öregedett el, lehet javítani, de minek. Egy konyhamalac általában tíz évet él, a mienk legalább tizenötöt, ami ketyerének szép kor.

A konyhamalac a nemrég elhunyt bojler és a ma is működő hűtő mellett a ház legrégibb berendezései közé tartozott. Most, hogy bepisilt, ideje volt lecserélni. Az Amazonon és minden barkácsboltban megtaláltam a malacot, ám rövid gondolkodás után az Amazon mellett döntöttem. Ők pár fabatkával olcsóbbak is voltak és ki is hozták házhoz a berendezést, amit valami fura okból Badger 5 SinkErator-nak hívtak.

Ki talál ki ilyen nevet?

Mindegy, megrendeltem.

Másnap már ott is vigyorgott az új konyhadisznó a verandán.

Első lépésként regisztrálni kellett, majd lehetett szerelni: kipakoltam a mosogató alatti területről a vegyifegyvereket, majd kicsit kifacsart pozicióban dolgozni kezdtem: négykézláb homlokomat a mosogató peremének támasztva előrenyújtottam kezem és próbáltam leszedni a régi malacot, ami sikerült is, csak a hirtelen súlytól még jobban előredőltem, szerencsére erős orrom van, azzal sikerült a testemet megtartani.

Ekkor fogtam az új SinkEratort és beemeltem. Helyérecsavartam.

Bekötöttem a csöveket és bekapcsoltam.

Működött.