Konyhamalackodás

Ez volt a legváratlanabb és legmeglepőbb szülinapi meglepetésem. 

A torta felvágása után kaptam, amikor valami tocsogásra lettem figyelmes a konyhában.

A konyhamalac bepisilt és ázott a konyha, mint egy belvizes mező.

A konyhamalac már köhögött, hányt és most bepisilt.

Rövid vizsgálat után megállapítottam, hogy ez már a végső stádium, a malac aljából csöpögött a víz.

Ha a tetejéből vagy az oldalából folyik, azzal még lehet mit kezdeni, de ha alul pisil, akkor mindennek vége egy belső szigetelés öregedett el, lehet javítani, de minek. Egy konyhamalac általában tíz évet él, a mienk legalább tizenötöt, ami ketyerének szép kor.

A konyhamalac a nemrég elhunyt bojler és a ma is működő hűtő mellett a ház legrégibb berendezései közé tartozott. Most, hogy bepisilt, ideje volt lecserélni. Az Amazonon és minden barkácsboltban megtaláltam a malacot, ám rövid gondolkodás után az Amazon mellett döntöttem. Ők pár fabatkával olcsóbbak is voltak és ki is hozták házhoz a berendezést, amit valami fura okból Badger 5 SinkErator-nak hívtak.

Ki talál ki ilyen nevet?

Mindegy, megrendeltem.

Másnap már ott is vigyorgott az új konyhadisznó a verandán.

Első lépésként regisztrálni kellett, majd lehetett szerelni: kipakoltam a mosogató alatti területről a vegyifegyvereket, majd kicsit kifacsart pozicióban dolgozni kezdtem: négykézláb homlokomat a mosogató peremének támasztva előrenyújtottam kezem és próbáltam leszedni a régi malacot, ami sikerült is, csak a hirtelen súlytól még jobban előredőltem, szerencsére erős orrom van, azzal sikerült a testemet megtartani.

Ekkor fogtam az új SinkEratort és beemeltem. Helyérecsavartam.

Bekötöttem a csöveket és bekapcsoltam.

Működött.

Konyhai gejzír

Pár növénytetemet hajítottam a patkány torkába, majd megnyomtam a patkányindító gombot. Ilyenkor a konyhamalac darálni kezd.

Most azonban a mosogató másik medencéjéből gejzír tört elő.

Azaz nem gejzír volt. A gejzír az fehér és csillogó. Ez zöld volt és az anyaga inkább egy iszapvulkán váladékára emlékeztetett.

- Kapor. Mángold - elemeztem a masszát. Ilyen lehet egy kérődző gyomortartalmát vizsgálni.

Néztem a konyhamalacot.
A mosogatóba épített daráló bocsánatkérően nézett vissza rám, majd ismételt próbálkozásra újabb adag zöld trutyit katapultált a konyhába.

Legalább egy hete daráltam kaprot.
Az egy hete mosogatólében ázó kapor mángolddal dúsított szaga minden várakozásomat felülmúlta.

Legszívesebben azonnal maró anyagokat eresztettem volna le a patkány torkán, de 1. ez megmérgezheti a patkányt, 2. ha nem oldja fel a dugulást, akkor nyúlkálhatok puszta kézzel a csatornatisztító lében.

Most nem is a konyhamalac csapta el a hasát.
Inkább a csövekkel lehetett baj. Szétszedtem a mosogató csöveit.

Kipakoltam a mosogató alatti fegyifegyver raktárat. Most már bevallhatom, itt több a kemikália, mint egy közepesen felszerelt vegyifegyverraktárban. Az ENSz ellenőröket Szaddam egrecíroztatása helyett a mi konyhánkba kellett volna küldeni.

Amint szétcsavartam a csöveket, diszkrét szörcsögéssel valami nyúlós massza kezdett belefolyni a vödörbe, csak folyt, csöpögött és egyhetes rohadó kaporszagot árasztott. Örültem, hogy ott a vödör...

Aztán nagy levegőt vettem és kotorni kezdtem a csövet. Újabb kaprosmassza vonaglott a vödörbe, majd valami keményet találtam. Kiráztam. Egy műanyag kés volt. Valószínűleg az előző tulajdonos beleejtett egy műanyag kést a lefolyóba, a trutyi pedig mostanra zárta el a csövet. A legjobb családban is megesik, mindenesetre lehet, legközelebb nem küldöm tovább a régi tulajnak érkező spéci vasutasújságokat.

A fuldokló patkány

A patkány hörrenve fulladozott, majd elcsendesedett. Hiába nyomogattam, semmi hangot nem adott ki. Megfulladt. Megdöglött.

A patkány a konyhamalac, a mosogatóba épített daráló.



A daráló pedig reggel azt mondta, hörr. Aztán nem mondott semmit.

Hiába nógattam, kapcsolgattam a daráló gombot, azt se mondta többet, hogy hörr. Mivel Windows-on (is) nőttem fel, elszámoltam százig, majd ismét megpróbáltam bekapcsolni. Sikertelenül.

Valószínűleg a konyhamalacok tervezőjének köze lehetett a számítástechnikához, mert piros reset gombot is szerelt a daráló aljára. Természetesen ez nem igazi reset gomb: amikor a daráló túlmelegszik, lecsapja a biztosítékot. A kis piros gombbal pedig visszacsapom. Ha a daráló kihült.

Miután kihült, ismét bekapcsoltam. Azt mondta, züüüüümmmm, majd hörrr és lecsapta. A motor erőlködött, de a tárcsa nem forgott.

Sok ember ilyenkor reflexszerűen belenyúl a patkány torkába és mozgatni kezdi az alkatrészeket. Olyan ösztön ez, mint ami az erdőben kézigránátot találókban is munkál: ott fekszik magában a nyelesgránát negyven éve, gyorsan meg kell piszkálni, hogy lássuk, mit csinál.

Egy fakanállal kezdtem matani a patkány torkában, időnként kapcsoltam egyet a motoron, de semmi. Meg se moccant.

Lehet, a tegnapi tölgyfán füstölt, narancslében párolt sertésborda kiöntött maradéka tapasztotta össze a daráló garatját.

Beragadt. Valami végzetesen a patkány torkán akadt. Nem akartam semmilyen maró oldószert leengedni a patkány torkán: a szét kell szedni a darálót, akkor lehet kínlódni a különféle vegyszerekkel is.

A daráló tervezői a fulladásra is gondoltak. A patkány alján van egy kis lyuk. (Nem akarom azt írni, hogy a patkány fenekén van egy kis lyuk, pedig az is igaz lenne.) Tehát, a patkány fenekén levő lyukba be kell dugni egy imbuszkulcsot és tekergetni. Ennek a patkány örül. (A hülye szavak kedvelőinek az imbuszkulcs az Allan wrench vagy hex wrench.)



Az itthoni imbuszkulcskészletek egyikében sem volt megfelelő méretű célszerszám: 1/4 # inches (colos) kulcs kellett volna. Nem volt. A közeli szerszámboltban azonban minden van. Volt imbuszkulcskészlet ötven dollárért. Harmincért. Húszért.

Mondtam az eladónak, olcsóbb nincs, nekem csak az egynegyed hüvelykes darab kell. Talált egy kis tasakot, amiben hétféle kulcs volt. 3.15-ért. Megköszöntem. Megvettem. Otthon beledugtam a kulcsot a daráló alján levő lyukba és feszegetni kezdtem. Egyszercsak azt mondta: reccs. És működött. Bekapcsoltam a motort és meghitten duruzsolni kezdett. Ismét darált.

Megmentettük a patkányt. A konyhamalac magához tért.

Etetjük a patkányt

Patkany
Originally uploaded by ribizlifozelek

Lakásunkban két patkány is van. Az egyik patkány a konyhaszekrény melletti polcról figyel és vigyáz a lakásra. Akkor vettük, amikor ideköltöztünk. Szépen feltettük a polcra, azóta ott van és néz. Egyszer bemutattuk Yodának, de az érdektelenség kölcsönös volt, talán mert a patkány nem szőrös.
A másik patkány a mosogatóban lakik. Még Bostonban neveztük el a konyhamalacot patkánynak. Tudom, tudathasadásos dolog a konyhamalacot patkánynak hívni, de hát ez van. Ha kiöntünk valamit, azt mondjuk, megetetjük a patkányt (helyi nyelven garbage disposal).
A patkány szerintem okos találmány: nem kell annyi szemetet levinni a kukába. Sokan azt mondják, nem jó ez így, mert az a sok szerves anyag a szeméttelep helyett a csatornába és utána a derítőbe megy. Persze másképp egy része a WC-be menne és onnan a csatornába kerülne. Ha pedig a derítő jó, akkor talán mindegy is.
Az amerikai lakásokban ez értéknövelő tényező, az apróhírdetésekben mindig megemlítik. A magam részéről nagyon élvezem ezt a kényelmi berendezést: a zöldséget, krumplit egyből a patkány torkába hámozom, nem kell a szemetes fölé görnyedezni. Ha pedig katasztrofálisra sikerül a gesztenyepüré, akkor a patkány boldogan segít.