"Az utolsó pár méter leküzdése veszélyes és sokan nem vállalkoznak rá" - olvastuk a túra leírásában, de azért elindultunk, mert ha veszélyes, akkor vissza tudunk fordulni.
Az Oroszlán száját azért hívják az oroszlán szájának, mert a hegycsúcsot alkotó sziklák egy oroszlánra emlékeztetnek.
Engem ez a hegy innen inkább egy pulykára emlékeztet, de hogy hangozna az a helynév, hogy a Pulyka szája?
Az ösvény a barlangig nagyon egyszerű volt, a barlangnál pedig egyáltalán nem volt veszélyes, még csak kényelmetlen se nagyon.
Egy peremre kellett felmászni, de egyáltalán nem volt nehéz vagy veszélyes, sőt, lemászni se volt problémás.
Itt, ebben a nem túl mély barlangban voltak a sziklarajzok is.
A karmos medvetalp megszokott látvány a sziklarajzok és vésetek között.
A többi is szokványosnak tűnt, amíg meg nem láttam a csatajelentet.
A vörössel és fehérrel rajzolt harci jelenet egyértelmű volt: a vérnyúllal szembeszálló karatemester csatája sok-sok művészt megihletett már.
A másik ábrázolás egyértelműen egy húsvéti nyúl portréja volt.
A barlang füstösmennyezetű sarkában állt Barbapapa, amint egy barbatrükköt mutatott be.
Persze lehet, hogy ez a kép a Pityókakirály összefogja népét címet viseli.
A Pityókakirály körül ott álltak ékes fejdíszű harcosai. (Fontos megjegyezni, hogy itt látni, hogy a piros festék mennyivel jobban megmaradt, mint az okkersárga.)
A kép azt a pillanatot ábrázolja, amint a Pityókakirály füléből kirepül a fűlbemászó egy kisebb fülzsír-kitörés kövezkeztében.
A rajzok között felbukkan a fidged spinner, a kézi búgócsiga első ábrázolása is.
A rajzok annyira jók voltak, hogy majdnem elfelejtettem, hogy van itt egy geoláda is.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése