A hegyek lábánál túráztunk, amikor megjelent a Fehér Kutya
Barátságos volt és kedves.
Gazdája hívta: Gyere!
A kutya eleinte ment, aztán úgy döntött, mi jobb társaság vagyunk.
- Menj a gazdihoz! - mondtam, mert tudom, hogy ezt minden kutya megérti magyarul.
- Nem megyek - felelte az eb.
- Gazdi!
Közben a gazdi hangszálai megkoptak az üvöltésben.
- Menjél!
- Nem megyek.
Fogtuk és a nyakörvénél fogva húztuk.
A kutya ekkor elunta a banánt és végső lázadásként fejest ugrott egy akut hasmenéses, inkább folyékony, mint krémes szarba és hátára fordulva boldogan parfümözte magát.
- Itt van!!! - mutattam a gazdinak az utat, aki póráz és falatka nélkül akarta az egykor fehér kutyát hazavinni.
Megragadta a nyakörvet és húzni kezdte maga után.
Biztos voltam benne, hogy a barnás kutya majd ki lesz mosvs és hogy a gazdi sose fog többet póráz nélkül kirándulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése