A termosztát

Meghalt a termosztát.

Azaz, csak részben halt meg: az előre beprogramozott dolgokat tudta, de mást nem tudott csinálni. Vagy a kondenzátor halt meg vagy a videokártya. 

Gondoltam, hívok egy szerelőt, azt, aki az egész rendszert csinálta, hogy telepítsen egy újat. 

Közben meg is néztem, mennyi egy új termosztát, mert a régit már nem gyártják.

A legújabb az hatszáz pénztől indul, de új vezetékek kellenek hozzá és csak akkor garanciális, ha profi szerelő szereli be.

Ami azt jelenti, hogy ezer dollár.

Gondoltam, nézek egy használt termosztátot a régi helyett. 

Ebayen nyolcszázért voltak a jók és kétszázért a nem működők. A jó termosztátokat árusítók pedig ötvenért vették a használhatatlanokat.

Eredeti áron ez a termosztát kettőötven volt.

Néztem, ha nem a legújabb termosztátot nézem, mi van. Akkor többe kerül, mert ahhoz a termosztáthoz további értelmetlen berendezések kellenek.

Ekkor már  a wifi-ről is lemondtam volna, de ehhez a komfigurációhoz minimum ilyen drága vacakok kellenek. Vagy drágábbak, mert a középső generációhoz további berendezések kellenek.

Hosszan tanulmányoztam, hogyan lehet megszerelni a döglött termosztátokat, amik általában két nappal az ötéves garancia elromlása után halnak meg. Általában, mert nekünk kétszer cserélték garanciában és már a legújabb ötév is letelt.

(Mennyi erőforrást fordíthatnak annak megoldására, hogy ezek a termosztátok pont öt év és egy nap múlva romoljanak el!)

Ma aztán megláttam a helyi apróhrdetések között egy ilyen termosztátot egy százasért. Lecsaptam rá:

- Nyolcvanért ideadja?

- Igen!

Installáltam a régi új termosztátot, amiért harmincöt kilométert autóztam egy irányba, majd láttam, hogy legnagyobb meglepetésemre, működik is.

Ekkor hirtelen felindulásból fogtam a régi termosztátot, lefotóztam és feltettem a eBay-re 45 dollárért, aztán pár percre meg is feledkeztem rőla. Addig, amíg észre nem vettem, hogy 45 dollárért már meg is vették.

Nem is volt olyan drága ez az új termosztát.