Ribizli szittya virtusa

Vettem egy összehajtható kajakot. (Nem azt, ami a fenti fotón van, az felfújható.) Az összehajtható kajak az egy henger, ami nemi origami után egy kajak lesz. (Majd valamikor csinálok erről egy filmet.)

Szóval van ez a henger, meg mindenféle csatt és valahogy ki kell teríteni és hajtogatni és kajak lesz belőle.

Aranydiplomás youtube-szerelőként sikerült megtanulni, hogy lehet kajakot csinálni a hengerből.

Az új szerzeményt tavon is ki kellett próbálni. A Nagy-Sós-tó erre tökéletes terep.

A parton tíz perc tekergetés után határozottan hajó lett a hengerből.

Ki is mentünk vele hajózni, ami nagyon jó volt.

Minden jó véget ér egyszer, amit összehajtogattam, szét kellett hajtogatni. Öt perc volt hengerré visszaalakítani a hajót, de a tépőzáras szalag, amivel összekötöm és a vállamra teszem tiszta homok lett, amit nem vettem észre. Úgyhogy, amikor a vállamra kanyarítottam, az egész kibomlott és végigterült a fövenyen, mint egy letekeredő feltekert szőnyeg.

Kis-Horthy nem volt benne, csak pár alkatrész.

Erre persze az amúgy visszafogott Ribizliből kiszakadt szittya őseinek lelke és eleresztettem egy diszkrét káromkodást bele a szélbe.

Az egyetlen fickó a parton meglepetten felnézett.

Nem, nem magyar volt. De amikor Alaszkában harmincvalahány éve olimpiára készült, egy magyar emigráns magyar kajakos készítette fel. Akitől több év közös munka alatt ezt az egy szót tanulta meg.

Na jó, nem egyet, hanem kettőt.