Határsávban

Jó, nem a határsávban voltunk, de nekem az jutott eszembe a kerítés mellett húzódó végtelen földútról (lenn).

Ezen a kerítésen (baloldalt fenn) láttuk az egyre tömörebbé váló üzenetet, arról, hogy mi mindent tilos.

Nézni szabad volt, úgyhogy megbámultuk az Ophir kanyon bejáratát.

Mást nem igen láttunk: picit többet vártam a Tooele Army Depot-tól, de hát nem lehet minden kerítésoszlophoz titkos berendezéseket kötni.

Úgyhogy sétáltunk és összeszedtünk pár geoládát.

Az út közben emelkedett is és az egykori tómedret völgyek és vízmosások is tagolták.

Meg óriási tócsák.

Az utat beborították kavicsokkal, de alatta ott volt a völgy fenekét borító agyag és ettől az út helyenként meglehetősen vendégmarasztaló lett.

Puppey már kezdte unni a meleget és a fák hiányát, bár a fiatalúr igyekezte a kerítéspóznákkal vigasztalni magát.

- Fordulunk? - kérdezte vigyorogva, miután benyakalt két tálka vizet.

- Azonnal, megnézzük, mi az a rozsdás vacak.

Megnéztük.

Egy rozsás vacak volt.

A közelében egy hozzá nem kapcsolódó ekedarabbal.

- Hazamehetek-e? - kérdezte Puppey.

- Ne szórakozz, még a hajót nézzük meg.

- Ne szórakozz, tizennégyezer éve nincs itt víz.

Attól még kidobott hajó lehetett vagy itt feneklett meg

Ettől még lehetett egy kidobott hajó. Vagy itt feneklett meg miután a Lake Bonneville visszahúzódott. Vagy valaki lelőtte, mint a kidobott jetski-t Burmester mellett.

Erről a kirándulásról is készült egy nem túl jó film, amit itt lehet megnézni.