Hideg hőforrás

- A sóhegy után van a nyíl és utána lesznek a termáltavak - nyugtattam Puppeyt, aki érezve, hogy közeledünk célunkhoz, kezdett ideg lenni.

Egyik lábáról a másikra állt és folyamatosan lihegett a fülembe.

Pedig még volt egy kevés: amikor a navigációs nyílhoz jöttünk, akkor annyira rázott az út, hogy nem is mentünk tovább. Most a nagyautóval rámerészkedtem a konkáv útra, ami meglepő módon a második hupli után kisimult és egészen sima lett.

Azt akartuk megnézni, hogy tudunk-e majd kajakozni ezeken a termál tavakon.

Első látásra a dolog már problémás volt: a helybeliek mást neveznek termál tónak, mint én, a Hévizen, a Szecskán és a Tapolcákon szocializálódott magyar.

Nekem egy termáltó tíz fokban gőzölög. Ezek párologtak.

Valóban melegebbek voltak a levegőnél, de így is elmentek volna ivóvíznek. Egy keleteurópainak, mert hát amerikai nem iszik jégkocka nélkül vizet.

A közeli Big Springs, Horseshoe Springs és a távolabbi tavacskák melegebbek voltak és mélyebbek is. Itt tolhattuk volna a kajakot vagy vihettük volna a vállunkon.

De nem volt rossz.

Tetszett, de azt hiszem, most ezt láttuk.