Slagrobbanás

- Miért kapcsolt be a locsoló délben?

Csodálkoztam.

- Semmilyen locsoló nem kellene délben bekapcsoljon.

Nem is kapcsolt be: a slag robbant fel megint. Ottmaradt a napon, felforrósodott és a víz kitágult és durr.

Mivel egy ilyen hosszú slag drága mulatság (negyven dollár) elmentem a közelebbi barkácsboltba:

- Bilincset szeretnék a kertislagra.

A fickó keresgélt, majd azt mondta:

- Nem venne inkább egy másik slagot?

Erre átmentem a másik barkácsboltba, ahol megállítottam egy nálam is kócosabb és kopaszabb eladót:

- Bilincset szeretnék kerti slagra.

- 28-as sor, középtájon, északi oldal, középső polc.

Azt hittem, hülyéskedik. De tényleg ott volt.

Megvettem 1.98-ért a bilincset (ezt a fajta bilincset helyi nyelven mender-nek nevezik) és büszkén vittem haza. Otthon nyissz-nyissz, kivágtam a csőből a felrobbant részt, ráhúztam a bilincset, összecsavaroztam és már jó is volt a slag.

Valószínűleg amikor slag atomjaira fog széthullani, de a bilincs még mindig ott lesz.

Felfedezések

Napi felfedezések:

- óriáspókok a kertben. Szerintem kóbormacskákat esznek
- darázsfészkek (3)
- újabb lyuk az esôvízhordón
- hangyaboly az autóbejáró alatt (legalább nem termeszek)
- 1 vödörnyi macskaszar a terasz elôtt

Most ez egy gyümölcsöző nap volt vagy sem?

Zsákbamacska

A klímaváltozás támogatásával kihasználtam a december 23-i 12 fokot, hogy rendbetegyem az előkertet.

Vágtam a díszfüvet, kaszáltam a sövényvágóval a sövényt és az egyéb növényeket és tömtem a kukát.

Aztán megéreztem, hogy van mögöttem valaki. Megfordultam és a láncfűrész jellegű sövényvágónál megláttam egy macskát.

Először féltem, hogy ő a Láncfűrészes Macska, de aztán megnyugodva láttam, hogy nem a gyilkos szerszámnál matat, hanem a mentát eszegeti.



A macska békésen ette a mentát, én gereblyéztem a díszfüvet és Yoda benn utálta az egészet.



Idővel a macska jóllakott és elment. Egyszercsak valami ütés érte a vádlim. Valahogy megőriztem az egyensúlyomat és láttam, Oszi igyekszik faltörő (azaz lábtörő) kossá alakított fejével elgáncsolni.

- MRRRRR - mondta Oszi és az utca végén rémülten felrebbentek a madarak, a szomszéd bólogató rénszarvasa meg felkapta a fejét. Oszi elérte azt a méretet, ami felett egy állat már nem macska, hanem kisebb oroszlán. Esetleg nagyobb puma.



Oszi párszor még belebokszolt a lábamba, aztán elindult, megszagolta a “láncfűrészt”, majd fejest ugrott a zsákba, amibe a levágott növényeket, így a mentát is tettem. Az biztos zamatosabb volt.

Elgondolkodva néztem a csámcsogó zsákot.

-Oszi, ez jó? Nem lesz sok?

- Karácsony van! - felelte Oszi és csak zabált tovább boldogan.

A kertben

Hatan voltak. Mi ketten. Mereven néztek minket. Yoda morgott. A szemük se rebbent. Nagyok voltak. Nagyon nagyok.

Aztán Yoda elôbbre lépett. Éreztem, hogy megmozdul az Erô.

A hat macska hétfele szaladt, feltohantak a kerítéseken.

Többnapus munkával felástuk a kertet.

Pár napba telt, amíg felmértük teljesítményünket.

Hosszú, kemény munkával kiástuk Utah legnagyobb szabadtéri macskavécéjét. Puha föld és az etetôben énekelô madarak. Mi kell a még cicukák boldogságához?

A macskák összegyûltek a kertben és közös szarópartikat tartottak.

Akkora hurkákat szedtem össze, hogy gyanakodni kezdtem, pumák járnak ide a közeli hegyekbôl. Vagy hiúzok.

Yoda elégedetten vakkantott, ahogt az utolsó potenciális szaró farkincája is eltünt a kerítés tetején.

Ekkor kezdôdött az én munkám, összeszedni a potyadékokat.

Ekkor világosság gyúlt a fejemben: nemcsak, hogy kiástuk Utah legnagyobb macskavécéjét, hanem még naponta takarítjuk is!

Community garden

Community garden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Közösségi kertet először Bostonban láttam. Pici földdarab volt, rengeteg icipici ágyással és mindenféle növénnyel. Aztán láttam ilyen community gardent New Yorkban, Washingtonban.

Eleinte nem értettem meg, miről van szó, de tetszettek a kertek. Idővel megtudtam, sok országban van ilyen pici földdarabok a nagyvárosokban. Most már Péteréknek is van egy birtokuk.

Sokáig azt hittem, a közösségi kert modern találmány, ami egy betondzsungel közepén született túl sok Rousseau olvasás után. Aztán életlenül olvastam, hogy már az 1700-as évek óta léteznek ilyen kiskertek.

Néha fizetni kell értük egy szimbolikus (vagy kevésbé szimbolikus) összeget, időnként ingyen vannak. A legtöbbször az emberek kertészkednek a kertben - talán ezért hivják így -, sok esetben azonban a közösségi, jószomszédi élet színterei.

A kerttulajdonosok összejárnak, közös vásárokat tartanak, segítenek egymásnak. Sokszor politizálnak vagy csak beszélgetnek.

Szép hobbi, nekem tetszik.