Doyle macskái

Doyletól szomszédai végtelen mennyiségű kóbormacskát örököltek.

Hamar megszületett a döntés, hogy a macskákat az utca tovább eteti.

R vacsorát ad, Ch és J ebédet, T tízórait és mi reggelit.

Ez utóbbi részünkről hiba volt: a macskák megtanulták, hogy nálunk reggelit kapnak és már reggel öt fele megjelennek a teraszon és ott várnak, a mozgásérzékelő legnagyobb örömére. Ennél csak én örülök jobban, aki automatikusan kapja az értesítést: mozgás van a teraszon!

Öt óra van és gyülekeznek a macskák.

Amikor hatkor kitámolygok az ajtón, ott ülnek a macskák és lesik minden mozdulatomat.

Már amelyik lát, mert a társaságban volt egy félszemű és egy háromlábú macska. Meg egy süket.

A félszemüt és a háromlábút befogták az állatvédők és ők most egy menhelyen élnek. De hát végtelen mennyiségű macskából kettő az továbbra is végtelen mennyiségű macska.

A süket macska a legnagyobb probléma: mivel már tíz életét elhasználta a kilencből, meglehetősen rozzant és nemcsak süket, de fogatlan is. Szerintem a fogait egy pitbull fenekében hagyta.

Vigyázni kell rá amíg eszik, mert kollégái elennék előle a kaját. Ezért külön kap enni és miközben eszik, általában egy fém eszközzel verem a fém postaládát: ettől a többiek elszaladnak a süket meg nem érti, mi a probláma.

Ez húsz percig tart, mert a süket macska l a s s a nnnnn eszik.

Múltkor kitettem nekik egy lejárt tonahalkonzervet. A macskák körbeülték és megették, majd szomorúan nézték a tonhal helyét.

- Tudjátok, hogy a szabadság a tonhalnál is fontosabb? - mondtam nekik.

Nem tudták és tovább nézték az üres tányért.

A mókus és a macska

 

 (Megjegyzés: a felső fotó nem most készült.) Az ablakba a nappaliban felszereltünk egy madáretetőt. Azért is, hogy ne kelljen a kertbe bámulva mozizni, lehessen a nappaliból is. A kertben csupa izgalmas dolog történik, öt-hatféle énekesmadár szotyizik, mókusok ropogtatják a tökmagot és a diót, macskák nézik a músort... Jobb, mint a tévé. A mókusok időnként leszedik a madáretetőt, mert úgy könnyebb hozzáférni. Az elasztikus mókus két hátsó lábával belekapaszkodik a szárítóba, két mellső lábával leemeli a madáretetőt a kampóról és egy mozdulattal ledobja a földre. Nem szeretem, mert a macskákat máshol etetem. A mókusokat nem féltem, ők tudnak magukra vigyázni, de a madarak könnyebb prédát jelentenek. 

 

Előre elmondom, az ablakra felszerelt madáretetőt valami leszedte. Gondoltam, ezért vannak a biztonsági kamerák, visszanéztem, mi történt. Szóval az etetőt olyan gyorsan szedték le, hogy a fénynek nem volt ideje elérni a kameráig (khm, nem is, valamiért nem kapcsolt be a kamera), de azt, hogy utána mi történt, sikerült megörökíteni. A mókus békésen eszeget a kép jobb alsó sarkában, amikor megjelenik a macska. A mókus két ugrással eltűnik, a macs csodálkozik és minden megy tovább.

 

Adventi kalendárium kutyáknak és macskáknak

Természetesen a kutyáknak és a macskáknak nem egyféle adventi kalendárium jár. Van kutya-kalendárium és macska-kalendárium. (Nem hiszem, hogy Yoda lázba jönne a macskék hínáros-lazacáért és különben is, a lazactól meg a hasa.)

Megnézegettem, szép-szép, biztos finom is, 5.99, azaz hat dollár. Inkább vettem Yodának a kedvenc marhahusos falatkájából egy hatalmas adagot (három dollár) és vettem magunknak egy adventi kalendáriumot (99 cent) és elküldtem macska-kutya-barát ismerőseimnek a megfelelő fotókat.

Tökéletes volt!

Macskakávézó

Yoda megengedő és liberális társ. Egy szót se szólt, amikor mondtam, hogy elmegyünk egy macskakávézóba. Semmi olyasmi, hogy "mit képzelsz", vagy hogy "karmolják le bőrt a képedről". A Mester csak annyit tett hozzá a dologhoz, hogy "nem mehetnék esetleg én is?", de azért ennyre a Macskakávézóban sem liberálisak.



A kiírás egyértelmű. Macskák. Emberek. Kávé. Tea. Kutyákról nincs szó.



Valószínűleg azért, mert akkor nem lenne ilyen relaxált a hangulat.



Volt itt mindenféle szakirodalom macskákhoz, meg lézerpointerek, hogy a macskák lemozogják a felesleges kalóriákat, miközben a vendégek felesleges kalóriákat helyeznek el a szájukban.



A látogatószám korlátozott, nem lehetnek tömegek a cicákkal, mindig macskatúlsúly van. Most egy tanuló pár ült az egyik sarokban és valami nehezet tanultak cicasimogatás közben. Volt itt egy japán turista, aki folyamatosan japánul gügyögött titkos dolgokat a cicákoknak.



Kinn kisgyerekek várták, hogy rájuk kerüljön a sor.



Amikor elindultunk, a cicalánynak öltözött pultostól kaptunk egy petúniát.



Mert az ötvenedik macska, akit örökbeadtak a Petúnia névre hallgatott.

Remélem, a századikat nem Elefántnak fogják hívni.

Levendula vs Macskák

Puha föld = macskaszar.

Több ötlet felmerült a probléma megoldására.

Mi levendulát ültettünk és tényleg, mintha kevesebb lett volna a macskaszar.

Boston2 és E azt mondta, locsoljuk le a macskát. Boston ehhez szofisztikált tûz(víz)vezetô berendezést javasolt, E slagot.

Álltam a kertben és locsoltam a paradicsomot. A paradicsomlocsolás nem az intellektuális tevêkenységek csúcspontja (mindenkitôl elnêzêst, aki így gondolja), úgyhogy gondolkodtam és locsoltam a parit.

Ekkor jött a macska. Igazából e macska se lehetett benne a top tízmilliárd macskában, mert nem vett észre, ahogy locsoltam a parit. (Lehet, integrálozott fejben, akkor elnézêst.) Jó, én se figyeltem annyira oda, tizenöt nindzsa nyugodtan meglephetett volna, miközben locsoltam a parit.

A macska meg ment. Valószínûleg szarni a kert közepébe.

Én meg locsoltam a parit.



Ekkor már muszáj volt észrevenni.

Ránêztem.

Rámnézett.

- Cicuka - mondtam, amitôl a macska minden egyes szôrszála más irányba kezdett nézni. Ennyi irány egy szélrózsán sincs.

Közben locsoltam a parit és finonan átkapcsoltam a slagot permetrôl jetre. Ha a macskánál lett volna slag, izgalmasabb lett volna, mint egy olasz spagettiwestern.

De nem volt.

Tüzeltem. (Azt már nem írom, hogy vizeltem a slagommal.)

A macska szabályos hátraszaltóval ugrott fel a kerítés tetejére.

- Akkor is ide fogok szarni! - mondta a western-történelem legjobb végszavát, miközben aláhullott a másik oldalon.

- Lehet - morfondíroztam, miközben locsoltam a parit -, a levendula nem elijeszti a potenciális szaró macskákat, hanem elnyomja a szarszagot.

A kertben

Hatan voltak. Mi ketten. Mereven néztek minket. Yoda morgott. A szemük se rebbent. Nagyok voltak. Nagyon nagyok.

Aztán Yoda elôbbre lépett. Éreztem, hogy megmozdul az Erô.

A hat macska hétfele szaladt, feltohantak a kerítéseken.

Többnapus munkával felástuk a kertet.

Pár napba telt, amíg felmértük teljesítményünket.

Hosszú, kemény munkával kiástuk Utah legnagyobb szabadtéri macskavécéjét. Puha föld és az etetôben énekelô madarak. Mi kell a még cicukák boldogságához?

A macskák összegyûltek a kertben és közös szarópartikat tartottak.

Akkora hurkákat szedtem össze, hogy gyanakodni kezdtem, pumák járnak ide a közeli hegyekbôl. Vagy hiúzok.

Yoda elégedetten vakkantott, ahogt az utolsó potenciális szaró farkincája is eltünt a kerítés tetején.

Ekkor kezdôdött az én munkám, összeszedni a potyadékokat.

Ekkor világosság gyúlt a fejemben: nemcsak, hogy kiástuk Utah legnagyobb macskavécéjét, hanem még naponta takarítjuk is!

Oszi benéz

- Yoda van? - nézett be Oszi az ajtón.

A telet jórészt egy lakásban töltötte és ettôl lefogyott egy kicsit.

- Yoda, itt van Oszi!

Yoda lelkesen jött haverjához.

- Oszi, kérsz valamit enni?

- Nem is tudom. Talán. Mi van?

- Halas macskakonzerv?

- Az jó - mondta Yoda.

- Nem is tudom... Abba' már nincs vitamin.

- Saláta? - kérdeztem rosszmájúan.

- Nem vagyok én nyúl.

- Parizer?

- Parizer?

- Az jó - mondta Yoda.

- Esetleg... - habozott Oszi.

Megszagolta a parizert, megbökdöste az orrával, majd nagy sóhajjal egy picit a szájába vett.

- Ehetô. Libamáj nincs?

Ugrógomb - Oszi kisérletezik

Megjegyzés: az alábbi történet borzalmas és naturalisztikus leírásokat tartalmaz.

Oszi elgondolkodó kifejezéssel nézte a szöcskét. A szöcske úgy tett, mint aki nincs ott és remélte, hogy ezt elhiszik neki.

Oszi felemelte a mancsát és a szöcske mellé csapott. Bizonyára volt egy ugrógomb a szöcske mellett, mert a szöcske ugrott.

Oszi felemelte mancsát és lecsapta a szöcskét, majd elgondolkodó kifejezéssel nézte a szöcskét.

A szöcske lepottyant, pislogott és úgy tett, mint aki nincs ott és remélte, ezt elhiszik neki.

Oszi felemelte a mancsát és a szöcske mellé csapott. Azt hiszem, Oszi a jump start-ot gyakorolta a szöcsként, mert a szöcske ugrott egyet.

Oszi ekkor új kisérletbe fogott és leharapta a szöcske egyik lábát, majd megnyomta az ugrógombot.

A szöcske ugrott. Oszi röptében lecsapta és elmajszolt egy másik lábat, aztán megnyomta az ugrógombot.

A szöcske ugrott, bár ez már közel sem volt olyan szép ívű ugrás. Oszi lecsapta, majd elmajszolt még egy lábat. Ekkor jött az ugrógomb.

A szöcske ugrott egy féloldalast, közben kapott egy pofont. Oszi elmajszolta a szöcske következő lábát, majd megnyomta az ugrógombot.

A szöcske nem ugrott.

Oszi ránézett a szöcskére, bekapta és levonta a végkövetkeztetést:

- Ha a szöcskének lerágják a lábait, a szöcske megsüketül.

Oszi, a repülő macska

- Miau - mondta Oszi és nyolcasokat írt a lábam köré saját magával.

- Oszi, engedj át! - nehézkesen egyensúlyoztam a hatalmas bazsalikomos ládával. A hegyekből lerohant a tél és menteni kellett a fűszernövényeket a hibernálástól.

- Oszi, el fogok esni benned!

- Miau! - mondta Oszi és valahogy végtelenjellé változott és egyszerre próbált mindkét lábam alá kerülni.

- Hozok neked valamit! - adtam fel. Oszi nem lehet éhes, a múltkor is otthagyta azt a maradék sülthúst, amire pedig olyan büszke voltam.

Kitettem neki egy kis macskakonzervet, amit egy beszívott marketinges Kilencedik életnek nevezett el. Nagyjából olyan jó névválasztás, mint a közeli apartmanház, amit Árnyékmennyországnak hívnak.

Visszatértem a fűszernövényes ládákhoz. Gondosan lemostam őket - miközben éreztem, a kezemre fagy a víz - és elindultam velük a lakásba.

Miaú - mondta Oszi, akit ekkor nem vettem észre. Azt hittem eszik. Miközben a ládával hadonászva próbáltam visszanyerni egyensúlyomat, még láttam, amint Oszi második kozmikus sebességel távolodik a földtől és döbben pofával belecsapódik a házfalba.

Potty - hallatszott valami fura zaj és Oszi szépen lecsorgott a falon.

- OSZI! Jól vagy? - rémültem meg.

Oszi ekkor már lábam körül tekergett, felnézett és azt mondta:

- Miaú.

Oszi

- Valami van az ablakban!

- Csak Oszi - nyugtattak meg.

Yoda döbbenten morgott.

- Oszi? - kérdeztem - Egy Oszi, egy Oszkár mászkál a hálószobaablakunkban?

- Nem Oszi. OC.

Ekkor már semmit sem értettem. A jet lag erősebb volt kombinációs készségemnél és látszott, Yoda is hasonló problémákkal küzd.

- Néha kaparássza a szunyoghálót. Ilyenkor le kell locsolni. Főleg, mert élesek a karmai.

Egyetértettem. Mi sem természetesebb, ha Oszi leselkedik a hálószobaablakban és kaparássza a szunyoghálót, le kell locsolni. Mert élesek a karmai.

- Ki az az Oszi?

- Nem ki. Mi. Nem Oszi. OC. Outdoor Cat.

Agyam zárlatos lett az információözöntől, fülemre húztam a takarót és próbáltam harcolni a jet lag ellen. Yoda követte példámat és úgy döntött, ha orrát a fenekébe dugja, akkor nincs macska az ablakban.

Yoda, a cicuka és az egérke

Reggel. Békés séta. Madárdal. Napsütés. Idill.

A cica kényeskedve haladt át az úton. Bajszán megcsillant a napfény. Nem törődött senkivel és semmivel, csak a szájból kilógó kisegérrel.

Yoda nézte a cicát.

A cica nézte az egeret.

Először arra gondoltam, én az összképet látom, de azért biztos, ami biztos, hátranéztem, áll-e valaki mögöttem. Nem állt.

- Mrrrr - mondta nagyon halkan Yoda.

A cica szabályosan sokkot kapott, helyből jó három métert ugrott hátrafele és legalább fél méter magasságban egy fán landolt, amit kétségbeesetten ölelt át, majd rohanni kezdett felfele. Ha az égigérő paszujra ugrott volna, még most is szaladna felfele. De csak egy nyárfa volt és a nyárfák nem nőnek az égig.

Placcs.

Egy kicsit megrágott egérke hullott ellénk a földre.

- Reggeli - mondta Yoda.

- Nem - feleltem - Döglött egér.

- De finom - mondta Yoda - Véres.

- Hagyd békén - már a macska is kiköpte.

- Úgy pont jó lesz.

- Nem lesz jó.

- De.

- NEM - emeltem fel a hangom. Yoda leült.

Megnéztem az egeret. Nem volt szüksége eutanáziára. Ha valaminek nincs feje, már nem sok mindenre van szüksége egy új fejen kívül.

Két fadarabot evőpálcikaszerűen használva felvettem szegény Jerry-t és bedombtam az állandóan dohányzó szomszéd kukájába.

- Menjünk - mondtam a Mesternek.

Yoda lepisilte a kukát és mentünk.

Cicázunk

- Menjünk, menjünk, cicák, cicák, menjünk! - nyüffög Yoda két sarokkal P-ék háza előtt. Az autóban. Hogy onnan ismeri fel P-ék utcáját az autóból, rejtély, én mindig elvétem a mellékutcát. Valószínűleg a Mesterre kéne hallgatnom vezetés közben.

- Cicák, cicák, menjünk, most, most, most - lelkesedi Yoda és örömében a fülemen ugrál.

A cicák nem ilyen boldogok.

Előrelátóan kopogok, hogy Mandy és Félix felkészüljenek a látogatók fogadására. Ez abból áll, hogy Félix elbújik egy szekrényben, Mandy pedig tartja a frontot és figyeli az idegeneket.

Ma azonban Madny is felugrott volna a szekrényébe. Ugrott volna, ám előző nap valószínűleg túl sok bogyót készítettem ki neki és a gravitáció közbeszólt. Belekapaszkodott Mandy hátsójába és húzta vissza. Mandy nem hagyta magát és karmaival kapaszkodni kezdett - a szekrényben levő vécépapírgurigákba. A gravitáció húzta Mandyt, Mandy húzta a gurigát, ebből sok jó nem sülhetett ki: először a macs hullott alá, aztán a tekercsek.

Mandy talpraesett, a gurigák szétgurultak.

- Játszunk, játszunk, cica, játszunk! - lelkesedett Yoda.

Mandy kicsit döbbenten ült a szekrény alatti polcon és azon gondolkodott, mi legyen a következő lépés, végül úgy döntött, a lehető legjobbat hozza ki a helyzetből:

- Vakarjátok már meg a fülemet, ha itt vagytok!

Megvakartuk.

Közben Félix aggódva pislogott a szekrény felső polcáról, Yoda pedig igyekezett egyszerre játszani az összes cicajátékkal és megkostolni minden cicaeledelt.

- Cica, cica, játszunk.

A cicák csak legyintettek, mi pedig hazamentünk.

Kacor, a Vérmacska

Not Halloween decor just a cat
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kacor, a közeli kocsma rettegett vérmacskája él és virul.

Pár napja láttam egy részeget közeledni a kocsmához. Fura dolog volt, részegek általában távolodni szoktak a kricsmitől, nem közeledni.

Ez a részeg azonban jóval részegebb volt az átlagnál, egyszerre tíz állampolgárnál is ittasabb volt.

Kacor fenyegetően görbítette hátát. Az alkoholizáló honfitárs látta, rosszul áll a szénája és könyörögni kezdett:

- Édes aranyos Kacorka, engedj be.

Kacor gonosz volt és beengedte. Hadd nőjön tovább a mája.

Kulturális különbségek - a köcsög macska

Can I play with Yoda?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Négy ember ült az asztalnál.

Három magyar és egy thai.
A thai kólát ivott, mi vizet.

- Van macskád? - kérdezte a thai kis akcentussal.
A lány felhúzta a szemöldökét.

- Milyen macska?

- Karmolva van a karod - mutatott a vörös csíkokra a thai.

- Ja, igen - mosolyodott el a lány - Köcsög macska.

- Köcsög? Miért korsó egy macska?

Macskás történet

London
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ezt a régi macskás történetet tegnap szerettem volna megírni a nyávogó cicamicával együtt, elálmosodtunk és örültem, hogy azt a bejegyzést be tudtam fejezni.



Sok éve Barcelonában az óvárosban béreltem egy szobát. Onnan jártam ki minden nap a világ végére, Bellaterrára az egyemre. A ház az óváros rosszabbik felén egy sikátorban szorongott két nagyobb épület között. Nem volt nagy ház, négy emelete volt, minden emeleten egy lakással. Egy nagyobb bőrönddel már nem is igen lehetett elférni a "lépcsőházban". A szoba olcsó volt, a házinéni őrült.

M., a házinéni latint és katalánt tanított középiskolában. Hobbija az éneklés és a zongorázás volt. Ahhoz képest, hogy milyen rosszul zongorázott, egész pocsékul énekelt. Aktív állatvédő volt. A macskákra specializálódott: a kóbor macskákat mentette. Ha épp nem lehetett őket menteni, befogadta őket. Amikor beköltöztem, egy darabig exponenciálisan növekedett az állomány: 1, 2, 4, aztán szerencsére a növekedés ritmusa lecsökkent, 5, 6. Nyolcnál tetőzés, aztán a létszám beállt négyre. Azt hiszem, a macskákat kedveltem M-ben a legjobban. Sajnos, ő jobban szeretett énekelni.



M. 32 éves volt.

Esténként néha meggyújtott pár gyertyát, leült a zongorához. Néha egyszerre zongorázott és énekelt. Olyankor a szomszédok becsukták az ablakot.

A macskák imádták: leültek köré, nézték a lángokat és hallgatták a zenét.

A koncert végeztével M. aludni tért, a macskák meg tovább bűvölték a lángokat és titokzatos dolgokra gondoltak. Én meg arra, ki merjek-e ugrani az emeletről, ha egy éjszaka kigyullad a ház.



Egy nap Caruso, a kisebbik cica férfivá érett. M. kétségbe volt esve: mi fog történni az éjjel Caruso és a macskalányok között. Erre nem kerülhet sor.

M. ült az ágyon, kisírt szemekkel és Carusot fogta, nehogy történjen valami. A lányok pedig ott rajzottak körülöttük.

Felajánlottam, aludjon Caruso a szobámban.

- Nem lehet, akkor nagyon komoly trauma érné...

Ebben biztos voltam. Nem engedtem meg volna neki, hogy az ágyamban aludjon.

- Nyugtató kéne... - mondta M.

Nem akartam zavarni, ezért szokásommal ellentétben inkább elmentem vacsorázni a szomszédos kulturális kiskocsmába. A kulturális kiskocsmában esténként - ha nem volt foci - előadásokat tartottak, filmet vetítettek, vitaestet rendeztek. Az étel jó volt és olcsó, az előadások, beszélgetések, sakkpartik izgalmasak. Főleg helybeliek jártak ide: diákok, anarchisták, nyugdíjasok és anarchista nyugdíjasok.



Megvacsoráztam, fél füllel hallgattam a vitát (mit mondott Marx a lakáskérdésről, ha mondott valamit egyáltalán), aztán hazamentem.

Tíz óra volt. Pislákoltak a mécsesek. M. a zongoránál ült, fél kézzel Carusot szorította magához és fél kézzel játszani próbált. A lányok körülötte keringtek.

- És miért nem alszol a lányokkal és hagyod a nappaliban Carusót? - már akkor is durván leegyszerűsítően gondolkodtam és hittem az egyszerű megoldásokban.

- Az traumatizálná. Mi egy család vagyunk. Különben is, megszökhetne.

Nem volt teljesen világos, hogy Caruso hogy szökhetne meg egy lezárt lakásból, de nem vitatkoztam. Visszavonultam a szombámba. Olvastam és próbáltam megérteni egy érthetetlenül megírt cikket. Éjfélkor még a katalán szótárral és a mezőgazdasági tájnyelvi szavakkal küszködtem - se a katalánnak, se a mezőgazdasági tájnyelvi szavaknak nem volt köze ahhoz, amivel akkoriban foglalkoztam. A cikk viszont valamiért kötelező olvasmány volt.

A nappaliból közben énekszó szűrődött be a szomámba. Egykor még hallottam valami altatót.

Reggel hatkor elindultam a fürdőszoba és a kávéfőző fele.

M. ott ült a nappaliban a heverőn és Carusót simogatta. Szeme vörösebb volt, mint Caruso bundája.

- Nem aludtam egész éjjel - mondta -, de szerencsére nem történt semmi!

M. még aznap elment Carusóval az állatorvoshoz és attól kezdve Caruso csak sokkal magasabb hangon énekelhetett.

Este csend volt, én pedig kivételesen vettem egy nagy darab felvágottat Carusonak.

Cicamica

Can I play with Yoda?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békés este volt. A sütőben készült a kenyér, Yoda a heverőn horkolt, a dvd-n Bourdain ropogtatott egy darab töpörtyűt. Csak a szakács-író magyarázata hallatszott. Békésen kopogtak a billentyűk, húsz újj püfölte őket és állított elő egyre több e-szemetet.

Idilli este volt. Csend, kenyérillat a lakásban, töpörtyű a tévéen, amikor valami rettenetes hang hasított bele a nyugalomba, mint kés a fej salátába:

- MIAUUUUUUUUUUU!

Yoda összerezzent és hozzánk bújt. Mi megremegtünk és összebújtunk.

- MIAUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!

A macska olyan hangott adott ki, mintha érzéstelenítés nélkül becsípték volna a farkát egy ajtóval.

Összeszedtem minden bátorságomat és elindultam.

- MIAUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

A folyosó visszhangzott. Az emberek mocorogtak a házban. A szomszédból kilépett a Lóarcú lány. A Lóarcú lány egy aranyos szomszéd és arról lehet megismerni, hogy egérfogai vannak (meg lóarca).

Elindultunk felfele a lépcsőn. A legrosszabbra számítottunk: a Klán macskákat nyúz az emeleten.

Az ablakban a folyosó végén aztán megláttunk egy cicát.

- MIAUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU

Összenéztünk: Tavasz van.

Kinéztünk az ablakon: hat-hét kandúr hemzsegett lenn és várta, hogy udvarolhasson a cicamicának.

- MIAUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU - üvöltötte bele az éjszakába a cicmarek, mi meg visszakívántuk a telet.

Szomszédok - a Macskaember

Can I play with Yoda?
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Macskaember a háztömb másik végében él egy kertesházban. A ház hatalmas ablakszemekkel néz az utcára és figyel a macskákra. Meg a macskák figyelnek benntről kifele.

A ház előtt szép zöld, gondozott gyep,a gyepen macskák és bokrok hevernek szétszórva. A háznak van egy hosszú verandája, ahol jégolvasztós és macskaeledeles zsákok hevernek. Meg macsakák.

A teraszon hintaszék, ott szokott ülni Catman és onnan gyönyörködik alattvalóiban. Általával macskával az ölében ül. Ilyenkor gyakran újságot olvas.

A Macskaember szikár, negyvenes, vidám férfi. Úgy sejtjük, van egy barátnője, mert éjjelente többször kimarad: nincs fény a házban, csak macskák.

Catman egy macskamentő cégnél dolgozik önkéntesként, ők elárvult, elveszett, megunt macskák mentésével, kasztrálásával és örökbeadásával foglalkoznak. A Macskaembernek egy Toyota mikrobusza van, abban tartja ketreceit és a házba már nem férő macskaeledelt. Ha esetleg hazaviszi a munkáját, akkor az egész jármű hangosan nyarvog, mindaddig, amíg egyenként be nem viszi a kosztosokat a házba.

Yoda imádja a házat és szeretetét gyakran pici, valamelyik borkon hagyott jellel fejezi ki.

Kutya - macska énkép

Ezt a viccet pár napja hallottam. Nem szeretek vicceket leírni a blogba, de ez annyira tetszett, hogy csinaltam belőle egy pólót (lásd fenn) és egy bejegyzést (olvasd itt).



A kutya így gondolkodik:
- Etetnek. Szeretnek. Gondoskodnak rólam. Biztosan istenek.



A macska így gondolkodik:
- Etetnek. Szeretnek. Gondoskodnak rólam. Biztosan egy isten vagyok.

Kutyakomédia

What dog?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Délután nagy kutyaugatást hallottam az utcáról. Kinéztem az ablakon és az egyik zenész szomszédot láttam a kutyája után futni, miközben a zenész szomszéd kutyája egy macska után futott. A macska gyors volt, igyekezett nem elpazarolni egy életet sem a hétből.

A zenészék másik kutyája a kerítéshez kötve figyelt.

Yoda telepatikus üzenetet küldött, miközben fizikai jelet is adott, megkaparta a lábam. Értettem az üzenetet és felemeltem a Mestert, aki lelkesen figyelni kezdte, mi történik kinn.

A macska elegáns ugrással eltünt egy fán, a zenész utolérte a kutyát, aki hanyattdodbta magát és kalimpálni kezdett a lábaival.

A gazdi elérzékenyülten vakargatta a hatalmas állatot.

Yoda megkönnyebbült - nem fog macska nélkül maradni.

A Vérmacska

Venice
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békésen sétáltunk Yodával Kispest kies utcáin. A kutya kakált, én bezacskóztam és kidobtam. Jó 20 perc után hazafele vettük az irányt. Egy kocsma mellett mentünk el. Mivel Yoda nem szereti a részeg embereket, rövidre fogtam, nehogy valakit megegyen.
A kocsma előtt egy méretes kandúr napozott. Elhúztam a kutyát, de nem eléggé. A macska fektéből vetette rá magát. Kimeresztett karmokkal támadott, Yoda hátrált.
Rendes lovag, nem akarta szálanként kitépni a macska bajszát. Inkább rugamasan próbált elszakadni. A macska meg ment utána. Yoda próbált elszakadni, de nem sikerült, a macska követte. Kénytelen voltam közbelépni, hogy megmentsem a macskát, mielőtt a Jedi lovag levágja a karmait.
Közéjük vetettem magam, de a vérmacska csak jött. Erőteljesebb eszközökhöz folyamodtam, elegáns rugással távolabb helyeztem a cicust, ő azonban megint támadott.
Ekkor lett elegem a dologból, nehogy már egy macska elkergessen engem és a lovagot. A támadó macskát most már erőből rugtam arrébb, szállt a por és a szőr, mint a fungfu filmekben. A macska talpra érkezett, felfújta magát, látszott, egyet lépek felé és a torkomnak ugrik.
Egy pillanatra farkasszemet néztünk, aztán a vérmacska óvatosan jobba, mi óvatosan balra haladtunk, majd elhátráltunk.
A fénykarpárbaj elmaradt, a harc végetért.