Szinyei, a híres fotós

Az illusztráció alatt korrekten ott a forrásmegjelölés: 

Fotó: Szinyei Merse Pál. 

A vasárnapi zárvatartást - amirôl a cikk szól - szerintem az idióta feliratozó szoftverek gatyábarázására is fel lehet használni. 

Barbár

- Segíthetek?

- Egy olyan szigetelôt kérek, amit a konyhapult es a tûzhely közé lehet betenni. 

- Húú...

Az emberen látszott, nehéz helyzetbe hoztam. Kollégája azonnal Googlizni kezdte, hogy mi is ez, a fickó pedig megvakarta a fejét:

- Ez mire is jó?

- Semmi se esik be a tûzhely és a konyhapult közé. 

- Ah, ez jó. De miért nem tölti ki a rést purhabbal?

Távsegítség

- Bzzzz - zizzent a telefon. Reggel 5:30kor csak európai lehet. 

S volt Gijónból. 

Szerencsére (fôleg S-ére), már rég fenn voltam. 

- Kaptam egy e-book-ot -mondta. 

Gratuláltam. 

- Hogy tudom rátenni a könyveket?

Elôszôr arra gondoltam, hogy felemeli a könyvet és ráteszi. De inkább nem poénoskodtam. 

Elkezdtem keresgélni. A Tagus a spanyol Casa de Libro saját olvasója. Ez azt jelenti, hogy alig van róla online leírás, az is azzal foglalkozik, hogy lehet megvenni rá a tartalmat, nem azzal, hogy lehet saját cuccot rávarázsolni. 

6:30-kor már nemlétezô hajamat téptem. 

7-kor már majdnem feladtam. Aztán végsô kétségbeesésemben S-hez fordultam:

- Össze van dugva a Tagus és a laptopod?

- Igen. 

- Látják egymást?

- Igen. 

- Próbáld meg egérrel áthúzni a könyvet a laptopról a Tagusra. 

- Zseni vagy!!!!! Mûködik. 

Azóta is nagyon hülyének érzen magam. 

A vevô

Megjegyzés: az alábbi párbeszédbôl kicenzúráztam egy csomó statikus hörgést. 

- ghgddth van váltója a kerékpárnak sflhfg. 

Alig lehetett hallani a hivót.

- Van. 

- Érdekel.  A váltós kerékpárokat szeretem. Elhozod?

- Nem. 

- Nem tudok elmenni érte. Mozgáskorlátozott vagyok. 

A bevándorlók emlékműve

Megjegyzés: Ribizlifozelek blogja nem aktuálpolitikai blog. Nem is reagálnék a pár napja elhangzott, a bevándorlást elutasító gondolatokra, ha nem írtam volna valami hasonlóról három éve.

Szóval azért (sem) igazán tudok mit kezdeni a bevándorlásellenes megjegyzéssel, mert hát Budapest egyik leglátványosabb emlékműve pont a dicsőséges bevándorlásra emlékezik...

Madáritató

Reggel volt.

Hideg.

Dér és zúzmara. 

Yoda utálta is és miután aláírta a füvet és felismerhetetlenné varázsolva lerakta a gyepre a vacsorát, visszafordult. 

Összefagyó bajusszal érkeztünk haza és mentünk a kukához. 

Vad csiripelést hallottunk. 

Felnéztünk. 

A napelemekrôl már olvadt a zúzmara. A víz apránként csepegett le a fekete felületrôl.  A madarak pedig itták a vizet. 

- Csip-csip - mondták és megköszönték a világ egyik legdrágább madáritatóját. 

Ipari kávézó

Régóta szemeztünk ezzel a kávézóval és végre egy meleg januári napon eljutottunk ide is. Salt Lake City nem egy kávéváros, sok mormon szerint a kávézás egy ördögtől való dolog - talán ezért van olyan sok autós kávézó: az emberek szégyellik bűnüket és autójuk magányában vétkeznek.

A Publik-ban szó sincs magányról: a hatalmas térben szétszórt asztalok távolságot tartanak, de nem adnak intimitást. Bármelyik helyről lehet bármelyik helyet látni. Talán ezért is bújtak el sokan laptopjuk mögé.



A Publik egy trendi hely, a modernkori urbánus tarisznya, a messanger táska kötelező termék, csakúgy, mint az iPhone és a Mac.



A hely legnagyobb vonzereje az eszpresszó. Finom és olyan erős, hogy szinte lemarja a kiskanál fejét a nyélről.

Ez a hely legnagyobb hátránya is: az ilyen erős kávéhoz nem szokott vendégek itt fognak meghalni szívrohamban.