Réginóta

Éljen a megbonthatatlan és örök krími-orosz barátság és az önzetlen, testvéri orosz segítségnyújtás a félsziget földgázmezőinek kiaknázásában!

Hírünk a világban

1.
- Hová valósiak vagytok? - kérdezte a szakállas férfi, miközben Yoda megpróbálta elfáradás nélkül megkerülni basset hound-ját.
A kutyasétáltató nyugodt volt. Még nem érkeztek meg a törzssétálók sem.

- Magyarországra.

A szakállas felhúzta a szemöldökét:
- Nem tudok sokat Magyarországról, csak azt, hogy van ott egy gyönyörű vadászkutya, a vizsla és egy jó pásztorkutya, a puli.


2.
- Jónapot! - majdnem leestem hanyatt a lépcsőről, amikor valaki rámköszönt hátulról. Yoda, akit szintén meglepett az idegen, először a torkát kereste.

- Segíthetek?

- Füvet telepítek. Szívesen rendberakom a füvet a háza előtt.

Picit beszélgettünk picit, aztán elköszöntünk. Nem terveztünk új füvet tenni a ház elé.

- És hová valósiak? Franciák? - kérdezte a füvesember.
- Magyarok vagyunk.
- Magyarország Puskás földje - köszönt el az amerikai.

Intermezzo - Marathoni papír

Nem tudom, hogy vajon ez a névválasztás tudatos-e, mindenesetre a Marathon WC-papír érdekes elnevezés.

Olyan sokáig tart, mint egy marathon?
Hosszú?
Futni lehet tőle?
Vele?
Aki ilyent használ, az kemény legény?
Vagy a végén belehal?

Késedelmi díj a könyvtárban

Előfordul. A legjobb családban is. Még egy Ribizlinél is.

A könyvek jók, a könyvek érdekesek, ráadásul az összes Ribizli elfoglalt: több könyvet nem vittünk időben vissza. Ezért büntetést kellett fizetni. Azaz késedelmi díjat. Az sokkal jobban hangzik, mint a büntetés. Civilizáltabb.

- Nem muszáj mindet kifizetni... - mondta a könyvtáros.

- Nem?

- Ha van gyereke és elhozza a heti egyszeri ingyenes meseolvasásra, leírunk alkalmanként másfél dollárt a büntetésből. Ha leül itt a könyvtárban a gyerekével és olvas neki tizenöt percet, akkor is.

- Gyerek nélkül nem megy?

- De. Évente egyszer szervezünk élelmiszergyűjtést. Minden adományozott konzervért egy dollárt számítunk le a büntetésből.

- Hm... ha egy Jedi lovagnak olvasok, az számít?

A Jordán-folyó mellett 3 - Távolban egy akvapark

Most a Peace Gardennel ellentétes irányba indultunk a múltkori kerékpáros-kígyós kaland helyszínétől. Átkeltünk a folyón, elhagytunk egy fura házat, aminek a kertjén vízköpőkkel díszítették és már az erdőben voltunk.



Átkeltünk egy vasúton, ami mintha a prérin haladt volna át összekötve a két óceánt. A környéket elnézve teljesen hihetetlen volt, hogy itt valaha is jár valami szellemeken kívül.



A Jordán-folyó békésen kanyargott mellettünk, Yoda várta, hogy egy óvatlan kerékpáros a szájába tegye a bokáját. Ekkor láttunk meg a túloldalon egy akvaparkot.



Ezt nem vártuk volna.

Ezután egy golfpálya következett, majd egy helyi viszonylatban széles folyó. Mivel itt épp dolgoztak az úton, megállapítottuk, hogy eddig jutottunk, a csatorna másik oldalára majd legközelebb megyünk.



Ez a vízfolyás volt a Jordán-csatorna, ami a folyó vizének nagyját vezette el, nehogy véletlenül a megbokrosodott folyam kárt tegyen a városban. A csatornának köszönhetően a folyóban alig maradt víz.



Tervezik, hogy több vizet engedjenek a Jordánba és kevesebbet a csatornába, hogy a folyó még jobban magárataláljon. De ez még odébb van. Egyelőre a csatorna nagyobb - de legalább elviszi a vízbe kerülő szemét nagyját.

Bankban - Intermezzo

I.

Két-három perce várhattunk a bankban, amikor egy saját irodával rendelkező (fontos) banktisztviselő lépett be a terembe és hozzánk fordult:
- Ügyintézőre várnak?
- Igen.
- Jöjjenek, intézem... - aztán a helyiség közepén álló pisztolyos, jelvényes biztonsági emberhez fordult:
- Ön is ügyintézőre vár?
- Nem, én az őr vagyok.
- Eh, mindig megtéveszt!


II.
A fiókvezető, mivel látta, bonyolult ügyünk van, inkább keresett egy tisztviselőt, akivel ügyintézés közben beszélgetni kezdtünk.
- Hová is valósiak?
- Magyarországra.
A fickónak felderült az arca:
- Az őseim a közelből származnak. Hollandiából.

Állatkerti reciklálás

Az elefánt valami furcsa bokrot tömött a szájába.
Néztem a bokrot. Ismerős volt a formája.

Az elefánt meg tömte a szájába, jóízűen, minthat csokihab lett volna.

Meredten néztem a bokrot: fenyőfa volt. A karácsonyról visszamaradt fenyőket apránként bedobálták az elefántoknak, akik desszertként elmajszolták őket.

A többi fenyőt bálázták és fellőgatták, az ormányosok pedig lelkesen falták a tűlevelúeket: valószínűleg a szavannák tüskés bozótjához képest ezek az egzotikus finomságok könnyedén lecsúsztak a torkukon.

Marina a tóparton

Mindig is egy kicsit mosolyogtam a tavak partján levő "marinákon". Ha egyszer tóparton van, miért marina? Tudom, ilyesmiben nem logikát kell keresni, hanem jól kell magunkat ott érezni.



Salt Lake City vitorláskikötője a városon is túl, az elhagyott vagonon is túl, a jobb napokat is látott Saltair fürdőn illetve a régi Saltair helyén is túl, a gigászi kémény árnyékában terül el. Illetve évszaktól függően szárad ki.



Mondjuk a Silver Beach strand jelenleg inlább mint eufemizmus érdekes, fürdeni a tóban inkább máshova mennék. A kilátás azonban szép.



Legutóbbi látogatásunk óta a marinába került egy kemping is (öt lakókocsibeaálló villannyal és vízzel), úgyhogy az árak is megháromszorozódtak. A belépô a 300%-os emelés ellenére is elvisrlhetô:  három dollárt kérnek a létesítmény használatáért.

De hát hol lehet a sivatag közepén máshol ilyen sziklafalakkal övezett csatornát látni?



És hát hol máshol lehetne vitorlásokat bámulni a lemenő nap fényében?

Szabadság! Sör!

A utahi sörcimkék toleránsak és humorosak.

Ennek tegnap újabb példáját láttam,miközben Yoda megjelölte a teherautó kerekét.

Aztán a boltban rájöttem, hogy itt, Mormonföldön a sörök a szabadságért és az emberi alapjogokért is síkra szállnak. Vagy pohárba folynak:

Ablakok

Ezek a kerekded ablakok az 1900-as években voltak divatosak Salt Lake Cityben. Nem voltak olcsók, de mutatósak voltak. A hobbit-ablakok százvalahány éve sem voltak olcsók, főleg az ívet teljesen kitöltő ablakok kerültek sokba. Nem is találtam ilyenről fotót, pedig tudom, hogy láttam valahol egyet.



Felújítani még drágább őket - ritkán látni olyat, amit szépen újítottak fel. Inkább csak betesznek egy modern ablakot és remélik, nem sokat kell azt bámulniuk. 

Yoda válogat

- Mi ez? - Yoda undorral megturkálta orrával a vacsorát.
- Konzerv. Szereted.
- Ezt?- újabb bökdösés.
- Ezt. Direkt Neked vettük.
- Biztos? - Yoda ismét megszagolta a ételt. Szerintem elképesztően jó szaga volt, legszivesebben megettem volna paradicsommal és egy kanállal. Így jár, aki salátát vacsorázik kecskesajttal.

- Yoda, ez az étel eleve szenzitív gyomrú kutyáknak készült.

Yoda megszagolta a ételt.

- Tudom, de az én gyomrom extra érzékeny - felelte a Mester és elvonult.