2008. december 14., vasárnap

Saltair


Saltair Resort
Originally uploaded by ribizlifozelek

Amikor idejöttünk csodálkoztam, hogy a Nagy Sós-tó partját nem szegélyezik tömött sorokban szállodák. Azon is csodálkoztam, hogy nincs tóparti sétány.

Idővel megtanultuk, hogy a tó szintje sokat ingadozik. Mivel sekély, ezért pár centiméteres szintkülönbség is négyzetkilométerekkel csökkentheti, vagy növelheti a tó felületét. Az esetleges promenádok így hirtelen víz alá kerühettek vagy eltávolodhattak a víztől.

Ez történt a leghíresebb itteni fürdőhellyel, a Saltairrel is, csakúgy, mint a közeli Black Rockkal.

A Saltair valamikor fogalom volt. A mór stílusú sarokkupolás épület egykor a szórakozás Mekkája volt mormonföldön. Mindenki ide járt pancsolni, aki számított.

Saltair resort

A fürdőhelyet 1893-ban építették a mormonok. Csodálatos hely volt 32 évig, amikor is porig égett.
Pár évvel később több vasúttársaság közös befektetéseként feléült a új Saltair. Szebb volt, modernebb, mint a régi. A táncparketten összesen 2000 pár rophatta. A sós vizet 1200 zuhanyban moshatta le magáról a nagyédemű.

Az üzlet jól ment, mindaddig, amíg az 50-es években vissza nem húzódott a tó. A víz majdnem egy kilométerre került a fürdőhelytől.

Hiking in the lake

A fürdőhelyet ekkor elhagyták, elhanyagolták, mígnem páran tüzet raktak benn, a parketten. A második füdőhely is porig égett.

Ismét eltelt pár év, a vízszint emelkedett és négy üzletember összefogásából újabb Saltair épült. Az épület eredetileg a légierő egy hangárja volt, amit egy az egyben megvettek, teherautóra pakoltak és újra felépítettek, majd hozzátoldottak mindenféle csicsát, hogy úgy nézzen ki, mint a régi.

Ezt az épületet a változatosság kedvéért a tó mosta el: a hirtelen emelkedő víz egy éjszaka tönkretette az első szintet. Az épület elé ezután mesterséges domb épült, majd a tó ismét visszahúzódott.

Saltair ismét üresen áll, várja a vizet. A tüzet. Vagy a tömegeket. Egyelőre nem jön senki.

Nincsenek megjegyzések: