A Jordán-folyó mellett 2

A kerékpáros gurult.
Nem a kerekein.
Nem a kerékpáron.
A hátán.
Közben igyekezett lerugni magáról a drótszamarat.
Aztán feküdt.

A drótszamár és a kerékpáros.

- Nem én voltam - mondta Yoda, aki már csinált ilyesféle galibát.



- Jól van? - kérdeztük az aszfaltot ölelő kerékpárost.

- Persze - felelte és megpróbálta kihúzni a lábát abból a nyolcasból, amit korábban keréknek hívtak - Teljesen jól vagyok.

- Segítsünk?

De ekkor már állt.

- Nem, nem, jól vagyok, csak megijedtem egy kígyótól.

- Hülye kígyó - mondta Yoda, miközben a kerékpáros azon gondolkodott, leüljön-e a padra. 

A pad egy hatalmas bokorba bámult bele.
A bokor pont a pad előtt nőtt és valószínűleg már akkor is ott volt, amikor a padot telepítették.

Némi habozás után a kerékpáros nyeregbe pattant és elnyolcasozott. 

A Jordán e része kevésbé vadregényes volt, mint a múltkori. Itt az út a kertek alatt vezetett el. Bebámulhattunk az udvarokba, Yoda megmondhatta véleményét a helyi kutyáknak.

A rétek helyett itt gyakran kiégett füvet láttunk, meg elhagyott játszótereket. Meg egy épülô játszóteret. Parkot, legelni való fûvel.





Aztán hirtelen egy kelta kereszt állta utunkat. 

- Mára eddig, és ne tovább? - kérdezte Yoda. Bólintottam. E fura helyet eltettük legközelebbre.