A kis fehér kutya megállt és nézett.
Yoda nézte a kis fehér kutyát.
A kis fehér kutya engem nézett.
Vau - mondta a kis fehér kutya. Nem boldog, nem kihívó, hanem inkább segítségkérő vau volt.
Yoda megcsóválta a farkát és oldalt lépett és rámnézett.
Vau - mondta a kis fehér kutya és pár lépést előreszaladt, majd visszafordult:
Vau.
Utánamentem. Szokásos kertvárosi délelőtt volt. Már négy városi kilométert bandukoltunk és még legalább ugyanennyi volt hátra. Ezalatt láttunk egy gyalogost és egy kerékpárost. Természetesen mosolyogtunk egymásra és köszöntünk.
Autóból se sokat láttunk, ezeken a reggeli sétákon igyekszünk mellékutcákon haladni.
A kis fehér kutya befordult egy sarkon.
Vau!
Utánamentünk. Yoda fegyelmezetten jött mellettem. A kis fehér kutya előttem.
Időnként megállt és visszanézett:
Vau - hívott és ment tovább. Aztán megállt egy ház előtt a kertkapunál.
Vau - nézett.
Kizáródtál? - néztem rá.
Vau - felelte és rám nézett. Meg a kapura. Aztán rám.
Vau.
Yoda állt és nem is ment közelebb a kis fehér kutyához.
Vau.
Tipikus kertvárosi ház volt. Alacsony kerítés, zár nélküli, kallantyús kapu. Csengő sehol. Kinyitottam a kaput. A kis fehér kutya boldogan beszaladt, aztán megfordult, odament a kerítéshez és ekkor Yodával éktelenül megugatták egymást.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Háh, de jó sztori! Csúcs az ilyen, mikor az ember hagyja magát, szépen rávezetik mit kérnek tőle.
Nagyon jó kis történet.
Értesz a nyelvükön, :)
Megjegyzés küldése